Abies alba - európai jegenyefenyő

Alapadatok

• Magyar név: jegenyefenyő, közönséges jegenyefenyő

• Család: Pinaceae (fenyőfélék)

• Őshonos nagy részén a Kárpátoknak, Alpoknak, Dinári-hegységnek, továbbá a Balkán és Nyugat-Európa hegyvidéki területein.

Megjelenés

• Nagy, örökzöld fa, természetes élőhelyén gyakran 30–50 m, ritkán ennél magasabb.

• Törzse egyenes, hengeres, koronája fiatalon kúpos, idősebb korban oszlopos, lefelé fokozatosan szélesedő, majd a csúcsa ellaposodhat.

• Kéreg: fiatalon sima, szürkészöld, idősebb korban szürkés, repedezett, táblásan felválhat.

Tűlevelek

• A hajtásokon két sorban rendeződnek, oldalt „fésűsen” állnak, a hajtás alja gyakran „csupasznak” tűnik.

• Hosszuk általában 1,5–3 cm, laposak, puhák.

• Felszínük sötétzöld, aljukon két fehéres sztómasáv húzódik végig.

• A csúcsuk tompa vagy enyhén bemetszett (nem szúrós, mint sok lucfenyőnél).

Rügyek, tobozok

• Rügyek: kicsik, gyantás bevonat nélkül, barnásak – ez jó bélyeg több más jegenyefenyő-fajhoz képest, amelyeknél a rügy gyakran erősen gyantás.

• Tobozok:

  • felállóak (soha nem lógnak, mint a lucfenyőnél),

  • 10–18 cm hosszúak, hengeresek, zöldesből barnulnak.

  • Éréskor a pikkelyek a fán szétesnek, a tengely marad csak meg – ezért a talajon ritkán látunk ép jegenyefenyő-tobozt.

Élőhely, ökológia

• Hűvös, párás, hegyvidéki klímát kedvel, gyakran lucfenyővel, bükkel, hegyi juharral alkot elegyes erdőket.

• Jobban tűri az árnyékot, mint a lucfenyő, ezért aljnövényzetben is sokáig fennmaradhat fiatal korban.

• Talajigény: mély, üde, jó vízgazdálkodású barnás erdei talajokat kedveli; a száraz, sekély, meszes termőhelyeket rosszul viseli.

Felhasználás

• Erdészeti jelentőség: értékes faállományt képez, fája könnyű, viszonylag puha, jól megmunkálható; fűrészipar, papíripar, belső építészet használja.

• Dísznövény:

  • parkokba, nagy kertekbe ültetik,

  • karácsonyfának is használják, bár manapság gyakrabban lucot, nordmann-fenyőt árulnak erre a célra.

Megkülönböztetés hasonló fajoktól

• Lucfenyőtől (Picea abies):

  • luc toboza csüng, jegenyefenyő toboza áll,

  • luc tűlevele szúrós, négyélű, jegenyefenyő tűje lapos, puha, alul két fehér csíkkal,

  • luc rügye gyantás, jegenyéé többnyire nem gyantás.

• Nordmann-fenyőtől (Abies nordmanniana):

  • nordmann tűlevelei hosszabbak, sűrűbbek, a hajtás két oldalán „fésűsen” állnak, de gyakran a hajtás tetejét is takarják,

  • a jegenyefenyő tűi általában rövidebbek és „laposabb sorokba” rendeződnek, az ágak lazább hatásúak.