Abies bracteata - Santa Lucia-hegységi jegenyefenyő, galléros jegenyefenyő

Az egyik legkülönlegesebb és legritkább fenyőfaj a Földön.

Magyarul ritkán: hosszúcafrangú jegenyefenyő / braktás jegenyefenyő

Leírás (morfológia)

Habitus

• Közepes méretű örökzöld fa, 15–25(–30) m magas.

• Koronája keskeny, karcsú, tűszerűen csúcsos, szinte „oszlopos”.

• Nagyon hegyes, meredek csúcs, ami szél megtörésére is adaptáció.

Tűlevelek

• Hosszú ideig megmaradók, körkörösen és sűrűn állnak a hajtáson.

• 2–4 cm hosszúak, laposak, végük hegyesebb, mint sok más jegenyefenyőé.

• Szín: fényes zöld; fonákon két fehér sztómasáv.

• A levelek a hajtás minden irányába állhatnak, nem két sorba rendeződnek.

Tobozok – a faj legismertebb sajátossága

• Közepes méretű, 6–12 cm hosszú hengeres tobozok.

• A tobozpikkelyekből kiálló fedőpikkelyek extrém hosszúak,
  3–6 cm-es „ostorszerű”, tűszerű végződéssel.

• Ezek a brakték messze túlnyúlnak a toboztesten, ezért a toboz szinte „sörteszerű”, innen a név bracteata.

• A toboz a jegenyefenyőkre jellemző módon a fán felálló és éréskor szétesik.

Kéreg, hajtások

• Kérge sima, szürke vagy szürkésbarna, fiatalon gyantahólyagokkal.

• Idős korban repedezettebbé válik, de nem annyira barázdált, mint más Abies-fajoknál.

• Vesszők karcsúak, simák.

Növényföldrajz (elterjedés)

• A világ egyik leginkább lokális elterjedésű fenyőfaja.

• Csak Kalifornia, a Santa Lucia-hegység (Monterey–San Luis Obispo térsége) meredek hegylejtőin él.

• Elterjedési területe rendkívül kicsi, néhány négyzetkilométeres foltokból áll.

Élőhely

• Meredek, kőomlásos, sziklás lejtők.

• Tengerszint feletti magasság: 300–1600 m.

• Mediterrán klímájú vidék, száraz nyárral és csapadékos téli időszakkal.

• A tűz- és köves lejtők csökkentik a versenytársakat – a faj specialista.

Ökológiai és kertészeti sajátosságok

Ökológia

• A hosszú brakték valószínűleg védelem a rovar- és madárfogyasztók ellen, vagy a szél általi szétterítéshez kapcsolódó adaptáció.

• A keskeny koronacsúcs a szél és a leromló környezet elviselésére alkalmas.

• Tűr bizonyos mértékű szárazságot, de hosszú távon csak párás, óceáni levegő és téli csapadék mellett életképes.

Kertészet

• Nagyon ritkán ültetik, mert:

  • érzékeny a tartós szárazságra

  • érzékeny a kemény, −15 °C alatti fagyokra

  • lassú növekedésű

  • ritka és védett.

• Gyűjteményes kertekben szerepel, de nem közönséges díszfa.

Konzervációs státusz

• A faj érzékeny, elterjedése erősen korlátozott.

• A tűz, a klímaváltozás és a helyi erdőtüzek komoly veszélyt jelentenek számára.

• Egyedülálló, izolált populációi miatt fontos természetvédelmi célpont.

Etimológia

• Abies – latinul a jegenyefenyő neve.

• bracteata – latin bractea = „pikkelylevél, fedőlevél” → a faj rendkívül hosszú braktéira utal, amelyek messze kilógnak a tobozból.

Rendszertani besorolás

• Ország: Plantae

• Osztály: Pinopsida

• Rend: Pinales

• Család: Pinaceae – fenyőfélék

• Nemzetség: Abies – jegenyefenyők

• Faj: Abies bracteata

Angol név: Santa Lucia fir, bristlecone fir

Az első ismert példányt 1831-ben vagy 1832-ben gyűjtötte Thomas Coulter vagy David Douglas botanikus. A törzséből származó gyantát tömjénként használták a korai spanyol missziók.