Abies cephalonica - görög jegenyefenyő

Abies cephalonica Loudon (kefalonika)

Jellemzés (alaktani leírás)

Életforma, habitus

• Nagytermetű örökzöld fa, természetben többnyire 20–30(–35) m magas.

• Koronája fiatalon szabályos, karcsú kúp, idősebb korban szélesebb, de többnyire még mindig kúpos, a csúcsa sokáig megmarad.

• Ágai örvökben állnak, az alsók inkább vízszintes vagy enyhén lehajlóak, a felsők felfelé ívelők.

Kéreg, hajtások

• Fiatalon a kéreg sima, szürkés, gyantahólyagokkal.

• Idősebb korban megvastagodik, szürkésbarna, barázdált, táblásan repedezett.

• Hajtásai többnyire barnászöld–sárgásbarnák, rövid ízközűek, gyengén szőrösek vagy kopaszok.

Tűlevelek

• Hosszuk többnyire 1,5–3(–3,5) cm, szélességük kb. 2 mm.

• Merevebbek és csúcsukon gyakran kissé hegyesek, szúrósabbak, mint pl. Abies alba-nál.

• A tűk sötétzöldek, fényesek; fonákjukon két világos sztómasáv fut, de ezek kevésbé kontrasztosak, mint néhány északibb fajon.

• A hajtáson részben két „fésűs” sorba rendeződve állnak, de sok tű felfelé is tart, így a vessző oldalról nézve sűrű, kefeszerű.

Tobozok

• A jegenyefenyőkre jellemzően felálló tobozok, a felső koronaszintek oldalágain ülve.

• Hosszuk általában 10–16 cm, alakjuk hengeres–tojásdad.

• Éretlenül zöldes, később barna; éréskor a pikkelyek a fán esnek szét, csak a központi orsó marad meg.

Növényföldrajz, élőhely

Őshazája

• Endemikus, szinte kizárólag Görögország hegyvidékein fordul elő.

• Fő előfordulása:

  • Peloponnészosz hegységei (pl. Taygetos, Parnon, Helmos),

  • egyes központi görög hegységek,

  • eredetileg Kefalónia (Cephalonia) szigete környékén írták le – innen a fajnév.

Élőhely

• Montán–szubalpesi öv, kb. 800–1900 m tengerszint felett.

• Meredek, mészkő- és dolomitlejtőkön, sziklás, köves, jó vízáteresztésű talajokon.

• Más lombos fajokkal (pl. bükk) és fenyőkkel vegyesen, vagy tiszta jegenyefenyő-állományokban.

• Éghajlat: mediterrán–hegyvidéki átmenet:

  • csapadékos telek (gyakran hóval),

  • száraz, meleg nyarak, de hegyvidéki, hűvösebb levegővel.

Ökológiai és kertészeti sajátosságok

• Fény: fényigényes vagy félárnyéktűrő; hegyoldalak, nyitottabb állományok fája.

• Talaj: mészkedvelő, jól érzi magát meszes, sziklás, de mélyebb repedésekkel átszőtt talajokon; a pangó vízre érzékeny.

• Víz: természetben téli–tavaszi csapadékból él, a nyári szárazságot mély gyökérzete segítségével vészeli át; síkvidéki, forró, száraz klímán gyengélkedhet.

• Télállóság: a hideg teleket jól bírja, de a nagyon kontinentális, száraz hideget kevésbé szereti, mint pl. Abies alba vagy A. concolor.

Felhasználás:

• Díszfa: ritkábban ültetik, mint az ezüst- vagy kaukázusi jegenyefenyőt; elsősorban gyűjteményes kertekben, arborétumokban.

• Tengerparti, enyhébb telekkel jellemezhető hegyvidéki éghajlaton mutat a legszebben.

• Faanyaga a görög erdőgazdálkodásban regionálisan fontos, de nem olyan tömegben, mint az északi jegenyefenyőké.

Etimológia

• Abies – latin eredetű név, már az ókorban is a jegenyefenyőket jelölték így.

• cephalonica – a görög Kefalónia (Cephalonia) szigetről kapta a nevét, ahol a faj jellegzetes állományai találhatók / voltak.

  • A fajnév tehát szó szerint: „kefalóniai jegenyefenyő”.

Rendszertani besorolás

• Ország: Plantae – Növények

• Osztály: Pinopsida – fenyők

• Rend: Pinales

• Család: Pinaceae – fenyőfélék

• Nemzetség: Abies – jegenyefenyők

• Faj: Abies cephalonica Loudon

Magyarul: görög jegenyefenyő, angolul Greek fir