Az Abies cilicica örökzöld, közepes vagy nagy termetű fenyőféle, amely kedvező körülmények között 20–30 méter, ritkábban ennél magasabb is lehet. Koronája fiatalon szabályos, keskeny kúp alakú, idősebb korban szélesebbé válik. Törzse egyenes, kérge fiatalon sima és szürkés, később repedezetté, pikkelyessé válhat. Tűlevelei laposak, viszonylag merevek, többnyire 2–3 cm hosszúak, sötétzöldek; fonákukon két világos sztómasáv látható. A tűk többnyire fésűsen állnak, de a hajtások felső részén szabálytalanabb elrendezés is előfordulhat. Tobozai felállók, hengeresek, 15–20 cm hosszúak, fiatalon zöldesek vagy barnászöldek, éréskor barnulnak. Mint a jegenyefenyőknél általában, a tobozok a fán szétesnek, és csak a toboztengely marad vissza.
Növényföldrajz
A faj a Kelet-Mediterráneum hegységeinek jegenyefenyője. Természetes elterjedési területe elsősorban Dél-Törökország, a Taurus-hegység, valamint Szíria és Libanon egyes hegyvidéki területei. Főként közép- és magashegységi övben fordul elő, többnyire 1000–2000 méter közötti magasságban. Természetes állományaiban gyakran más tűlevelűekkel és lombos fákkal elegyes erdőket alkot.
Ökológiai igények
Az Abies cilicica a hegyvidéki, viszonylag csapadékos, de meleg nyarú klímához alkalmazkodott. Legszebben üde, mélyrétegű, jó vízellátású, de jó vízáteresztő talajokon fejlődik. A pangó vizet rosszul viseli. Fiatal korban mérsékelten árnyéktűrő, később inkább világos fekvést igényel. Fagytűrése általában jó, de a szélsőségesen hideg, szeles termőhelyeket kevésbé kedveli, mint egyes északibb jegenyefenyők. A nyári szárazságot bizonyos fokig elviseli, de tartós aszályban gyengébben fejlődik.
Felhasználás
Elsősorban díszfaként és gyűjteményes fenyőként ültetik parkokban, arborétumokban és nagyobb kertekben. Szabályos koronája, sötétzöld lombja és nagy tobozai miatt értékes. Erdészeti jelentősége eredeti elterjedési területén nagyobb, ahol faanyagáért is hasznosították. Kertészeti felhasználásban inkább olyan helyre való, ahol elegendő tér áll rendelkezésre, és a talaj nem szárad ki erősen.
Etimológia
Az Abies latin eredetű név, a jegenyefenyők klasszikus megnevezése. A cilicica fajnév Kilikia nevére utal, amely Kis-Ázsia délkeleti, történeti földrajzi tája volt. A név tehát a faj földrajzi eredetét őrzi.
Pardé, L.G.C., Iconographie des conifères (1912-1924); Iconogr. Conif. (1912-1924) t. 17
Abies cilicica subsp. cilicica élőhelye meredek, sziklás mészkő lejtőn, Kahramanmaraş tartományban, Törökországban. Itt a Juniperus excelsa-val és a Cedrus libanival alkot társulást. Fotó: Martin Gardner (2005. október eleje.)
