Abies concolor - kolorádói jegenyefenyő

Jellemzés (alaktani leírás)

Életforma, habitus

• Nagy termetű örökzöld fa, természetben 25–40 m, kivételesen 50 m feletti magasságot is elérhet.

• Törzse egyenes, sudaras, koronája fiatalon szabályos kúp, idősebb korban szélesebb, tojásdad-kúpos, de a csúcsa sokáig megmarad.

• Ágrendszere örvös, a vízszintes vagy enyhén felívelő oldalágak rendezett, réteges koronát adnak.

Kéreg, hajtások

• Fiatalon a kéreg sima, szürkés, gyantahólyagokkal.

• Idősebb korban vastag, barázdált, lemezes, szürkésbarna.

• Hajtásai világosbarnák, többnyire simák vagy gyengén molyhosak.

Tűlevelek

A faj egyik legjellegzetesebb bélyege.

• Tűk hossza általában 2,5–6 cm, szélessége 2–3 mm.

• A tűk laposak, tompán vagy kissé kicsípett végűek, nem szúrósak.

• Színük: egységesen kékeszöld–szürkészöld, sok fajtánál kifejezetten „kékes” – innen a díszérték.

• Mindkét oldalukon finom fehér sztómasávok futnak, ezért a levél mindkét oldala hasonlóan világos, „matt kékeszöld”.

• A hajtáson sugarasan állnak, de gyakran két, oldalirányba „fésült” sorba rendeződnek, így a vessző lapos legyező benyomását kelti.

• Dörzsölve enyhén citrusos–gyantás illatúak.

Tobozok

• A jegenyefenyőkre jellemzően felálló, a hajtásokon „ülő” tobozok.

• Hosszuk kb. 7–12(–15) cm, alakjuk hengeres-ovális.

• Éretlenül zöld vagy kékeszöld, éréskor barnul.

• A tobozpikkelyek a fán esnek szét, csak a vastag orsó marad a hajtáson.

Növényföldrajz, élőhely

• Őshazája Nyugat-Észak-Amerika:

  • Sierra Nevada, Közép- és Dél-Kalifornia hegységei,

  • a Sziklás-hegység déli része (Colorado, Új-Mexikó, Arizona),

  • Mexikó északi hegyvidékei (egyes alfajok).

• Főleg hegyvidéki tűlevelű erdőkben él, kb. 600–3300 m tengerszint feletti magasságban,

  • szárazabb, de télen havas, nyáron napos lejtőkön.

• Éghajlat: hegyvidéki, kontinentális–szubmediterrán jelleg; hideg telek, forró, de sokszor száraz nyarak.

• Talajigénye a természetben: jó vízelvezetésű, többnyire savanyú vagy gyengén savanyú, kavicsos, köves talajok, de viszonylag tűrő faj.

Kertészeti és ökológiai sajátosságok

• Fény: napos vagy világos félárnyékos helyen fejlődik a legjobban.

• Talaj: mély, jó vízgazdálkodású, inkább gyengén savanyú–semleges talaj; a tömörödött, pangó vizes közeget nem szereti.

• Víz: a legtöbb jegenyefenyőnél jobban tűri a szárazságot, ezért kontinentális klímán is használható faj, de az extrém aszályt öntözés nélkül nem viseli tartósan.

• Télállóság: jó; hideg teleket is elvisel, a tavaszi fagyérzékenysége közepes.

Felhasználás:

• Díszfa: szép, kékeszöld lombja, rendezett koronája miatt parkokban, nagyobb kertekben szoliterként ültetik.

• Számos kék lombú, törpe, oszlopos fajta ismert (pl. ‘Glauca’, ‘Compacta’).

• Őshazájában erdészeti fafajként is számottevő, faanyaga könnyű, szerkezeti fa, papírfa.

Etimológia

• Abies – latin szó, amely már az ókorban a jegenyefenyőket (különösen az ezüstfenyőt) jelölte. Eredete valószínűleg indoeurópai gyökre vezethető vissza, a magas, karcsú fákra utalva.

• concolor – latinul: „azonos színű, egyszínű”.

  • A név arra utal, hogy a faj tűlevele mindkét oldalon közel azonos színű, egységes kékeszöld, nem kontrasztos, kétoldalt különböző zöld-fehér, mint sok más jegenyefenyőnél.

Változatai:

• Abies concolor var. concolor = Rocky Mountain white fir: kisebb, erősen kékes, felállóbb tűjű, nagyon fagytűrő forma.

• Abies concolor var. lowiana = Sierra / California white fir: nagyobb fa, kevésbé kékes, laposabban álló tűkkel, enyhébb, óceániasabb klímához adaptálva, kicsit „grandisos” jelleggel.

Rendszertani besorolás

• Ország: Plantae – Növények

• Osztály: Pinopsida – fenyők

• Rend: Pinales

• Család: Pinaceae – fenyőfélék

• Nemzetség: Abies – jegenyefenyők

• Faj: Abies concolor