Jellemzés (alaktani leírás)
Életforma, habitus
-
Nagy termetű örökzöld fa, természetben 25–40 m, kivételesen 50 m feletti magasságot is elérhet.
-
Törzse egyenes, sudaras, koronája fiatalon szabályos kúp, idősebb korban szélesebb, tojásdad-kúpos, de a csúcsa sokáig megmarad.
-
Ágrendszere örvös, a vízszintes vagy enyhén felívelő oldalágak rendezett, réteges koronát adnak.
Kéreg, hajtások
-
Fiatalon a kéreg sima, szürkés, gyantahólyagokkal.
-
Idősebb korban vastag, barázdált, lemezes, szürkésbarna.
-
Hajtásai világosbarnák, többnyire simák vagy gyengén molyhosak.
Tűlevelek
A faj egyik legjellegzetesebb bélyege.
-
Tűk hossza általában 2,5–6 cm, szélessége 2–3 mm.
-
A tűk laposak, tompán vagy kissé kicsípett végűek, nem szúrósak.
-
Színük: egységesen kékeszöld–szürkészöld, sok fajtánál kifejezetten „kékes” – innen a díszérték.
-
Mindkét oldalukon finom fehér sztómasávok futnak, ezért a levél mindkét oldala hasonlóan világos, „matt kékeszöld”.
-
A hajtáson sugarasan állnak, de gyakran két, oldalirányba „fésült” sorba rendeződnek, így a vessző lapos legyező benyomását kelti.
-
Dörzsölve enyhén citrusos–gyantás illatúak.
Tobozok
-
A jegenyefenyőkre jellemzően felálló, a hajtásokon „ülő” tobozok.
-
Hosszuk kb. 7–12(–15) cm, alakjuk hengeres-ovális.
-
Éretlenül zöld vagy kékeszöld, éréskor barnul.
-
A tobozpikkelyek a fán esnek szét, csak a vastag orsó marad a hajtáson.
Növényföldrajz, élőhely
-
Őshazája Nyugat-Észak-Amerika:
-
Sierra Nevada, Közép- és Dél-Kalifornia hegységei,
-
a Sziklás-hegység déli része (Colorado, Új-Mexikó, Arizona),
-
Mexikó északi hegyvidékei (egyes alfajok).
-
-
Főleg hegyvidéki tűlevelű erdőkben él, kb. 600–3300 m tengerszint feletti magasságban,
-
szárazabb, de télen havas, nyáron napos lejtőkön.
-
-
Éghajlat: hegyvidéki, kontinentális–szubmediterrán jelleg; hideg telek, forró, de sokszor száraz nyarak.
-
Talajigénye a természetben: jó vízelvezetésű, többnyire savanyú vagy gyengén savanyú, kavicsos, köves talajok, de viszonylag tűrő faj.
Kertészeti és ökológiai sajátosságok
-
Fény: napos vagy világos félárnyékos helyen fejlődik a legjobban.
-
Talaj: mély, jó vízgazdálkodású, inkább gyengén savanyú–semleges talaj; a tömörödött, pangó vizes közeget nem szereti.
-
Víz: a legtöbb jegenyefenyőnél jobban tűri a szárazságot, ezért kontinentális klímán is használható faj, de az extrém aszályt öntözés nélkül nem viseli tartósan.
-
Télállóság: jó; hideg teleket is elvisel, a tavaszi fagyérzékenysége közepes.
Felhasználás:
-
Díszfa: szép, kékeszöld lombja, rendezett koronája miatt parkokban, nagyobb kertekben szoliterként ültetik.
-
Számos kék lombú, törpe, oszlopos fajta ismert (pl. ‘Glauca’, ‘Compacta’).
-
Őshazájában erdészeti fafajként is számottevő, faanyaga könnyű, szerkezeti fa, papírfa.
Etimológia
-
Abies – latin szó, amely már az ókorban a jegenyefenyőket (különösen az ezüstfenyőt) jelölte. Eredete valószínűleg indoeurópai gyökre vezethető vissza, a magas, karcsú fákra utalva.
-
concolor – latinul: „azonos színű, egyszínű”.
-
A név arra utal, hogy a faj tűlevele mindkét oldalon közel azonos színű, egységes kékeszöld, nem kontrasztos, kétoldalt különböző zöld-fehér, mint sok más jegenyefenyőnél.
-
Változatai:
-
Abies concolor var. concolor = Rocky Mountain white fir: kisebb, erősen kékes, felállóbb tűjű, nagyon fagytűrő forma.
-
Abies concolor var. lowiana = Sierra / California white fir: nagyobb fa, kevésbé kékes, laposabban álló tűkkel, enyhébb, óceániasabb klímához adaptálva, kicsit „grandisos” jelleggel.
Rendszertani besorolás
-
Ország: Plantae – Növények
-
Osztály: Pinopsida – fenyők
-
Rend: Pinales
-
Család: Pinaceae – fenyőfélék
-
Nemzetség: Abies – jegenyefenyők
-
Faj: Abies concolor

