Jellemzése (alaktani leírás)
-
Életforma: nagytermetű, örökzöld fa.
-
Magasság: természetes élőhelyén kb. 20–30(–40) m magasra nőhet, törzse egyenes, koronája fiatalon szabályos kúpos, idősebb korra kissé szélesedik, de alapvetően karcsú marad.
-
Kéreg: fiatalon sima, szürkés–szürkészöld, idővel megrepedezik, barna–szürke táblákra válik.
Tűlevelek
-
Hosszuk általában 1,5–3 cm, laposak, puhák, a jegenyefenyőkre jellemzően.
-
A hajtásokon két oldalsó „fésűs” sorban állnak, a hajtás alsó részén ritkán, vagy szinte egyáltalán nincsenek tűk, így a hajtás „lapos”, kétoldali lombsávot alkot.
-
Felszínük sötétzöld, fényes, alul két fehéres sztómasáv húzódik végig.
-
A tűk csúcsa többnyire kicsit lekerekített vagy enyhén kicsípett, nem annyira szúrós, mint pl. Abies holophylla esetében.
Rügyek, tobozok
-
Rügyek: kicsik, barnák, gyantásak, de nem annyira vastagon gyantásak, mint egyes más Abies-fajoknál.
-
Tobozok:
-
jegenyefenyőhöz híven felállók, nem csüngenek (ellentétben a lucfenyővel),
-
hosszuk kb. 7–12 cm, hengeresek, zöldek, majd barnulnak,
-
a murvalevelek részben kiállhatnak a pikkelyek közül, kis „nyelveket” alkotva,
-
éréskor a toboz a fán szétesik, a pikkelyek lehullanak, csak a tengely marad meg, ezért az erdő talaján ép tobozt ritkán találunk.
-
Összességében elegáns, finom lombú, sötétzöld, fényes tűkkel borított jegenyefenyő, dekoratív habitussal.
Növényföldrajz (elterjedés, élőhely)
-
Őshonos elterjedés:
-
Japán középső részén, főleg Honshū hegyvidéki területein, a híres Nikkó-vidék és más közép-japán hegyek környékén (innen a „Nikko fir” név).
-
-
Élőhely:
-
hegyvidéki, hűvös, csapadékos klímájú tűlevelű és kevert erdők,
-
gyakran más jegenyefenyőkkel, lucfélékkel, hemlokkal, bükkel és más lombos fajokkal alkot elegyes állományokat,
-
többnyire jó vízellátottságú, mély, üde talajon fordul elő, a tengerszint felett néhány száz–ezernéhány száz méter közötti magasságokban.
-
Kertben is ehhez hasonló körülményeket szeret: hűvös, nem túl száraz klímát, jó vízgazdálkodású talajt.
Etimológia (néveredet)
-
Abies homolepis – nikko jegenyefenyő, japán jegenyefenyő (gyakran „Nikko fir” vagy „Japanese fir” néven szerepel)
-
Abies – a nemzetségnév a klasszikus latin „abies” szóból származik, ami a jegenyefenyőkre általában használt megnevezés volt; már a rómaiak is így hívták a magas, egyenes törzsű, gyantás tűlevelű fákat.
-
homolepis – görög eredetű, két elemből áll:
-
homos = „azonos, egyforma”,
-
lepis = „pikkely” (levélpikkely, kéregpikkely).
A név jelentése nagyjából „egyenletesen pikkelyes / egyforma pikkelyű”, ami feltehetően a tobozpikkelyek, illetve a kéregpikkelyek viszonylag egyenletes, szabályos megjelenésére utal.
-
Védettség, természetvédelmi helyzet
-
Globális helyzet:
-
A faj nem tartozik a legsúlyosabban veszélyeztetett jegenyefenyők közé. Természetes állománya ugyan nem óriási, de Japán hegyvidéki erdeiben több térségben stabil populációk alkotják.
-
-
Veszélyeztető tényezők:
-
az intenzív erdőgazdálkodás, tarvágás,
-
az élőhelyek átalakítása, utak, sípályák, infrastruktúra,
-
potenciálisan a klímaváltozás, főleg ha a hegyvidéki klíma melegebbé, szárazabbá válik.
-
-
Jogszabályi védelem:
-
Japánban több természetes előfordulása nemzeti parkokban, védett erdőkben található, ahol közvetlenül védett élőhelyeken nő.
-
Nem tartozik a legkritikusabb vörös listás fajok közé, de mint hegyvidéki, speciális élőhelyhez kötött tűlevelű, hosszabb távon fokozott figyelmet érdemel.
-

