Abies homolepis - Nikko-jegenyefenyő, nikkói jegenyefenyő

Jellemzése (alaktani leírás)

• Életforma: nagytermetű, örökzöld fa.

• Magasság: természetes élőhelyén kb. 20–30(–40) m magasra nőhet, törzse egyenes, koronája fiatalon szabályos kúpos, idősebb korra kissé szélesedik, de alapvetően karcsú marad.

• Kéreg: fiatalon sima, szürkés–szürkészöld, idővel megrepedezik, barna–szürke táblákra válik.

Tűlevelek

• Hosszuk általában 1,5–3 cm, laposak, puhák, a jegenyefenyőkre jellemzően.

• A hajtásokon két oldalsó „fésűs” sorban állnak, a hajtás alsó részén ritkán, vagy szinte egyáltalán nincsenek tűk, így a hajtás „lapos”, kétoldali lombsávot alkot.

• Felszínük sötétzöld, fényes, alul két fehéres sztómasáv húzódik végig.

• A tűk csúcsa többnyire kicsit lekerekített vagy enyhén kicsípett, nem annyira szúrós, mint pl. Abies holophylla esetében.

Rügyek, tobozok

• Rügyek: kicsik, barnák, gyantásak, de nem annyira vastagon gyantásak, mint egyes más Abies-fajoknál.

• Tobozok:

  • jegenyefenyőhöz híven felállók, nem csüngenek (ellentétben a lucfenyővel),

  • hosszuk kb. 7–12 cm, hengeresek, zöldek, majd barnulnak,

  • a murvalevelek részben kiállhatnak a pikkelyek közül, kis „nyelveket” alkotva,

  • éréskor a toboz a fán szétesik, a pikkelyek lehullanak, csak a tengely marad meg, ezért az erdő talaján ép tobozt ritkán találunk.

Összességében elegáns, finom lombú, sötétzöld, fényes tűkkel borított jegenyefenyő, dekoratív habitussal.

Növényföldrajz (elterjedés, élőhely)

• Őshonos elterjedés:

  • Japán középső részén, főleg Honshū hegyvidéki területein, a híres Nikkó-vidék és más közép-japán hegyek környékén (innen a „Nikko fir” név).

• Élőhely:

  • hegyvidéki, hűvös, csapadékos klímájú tűlevelű és kevert erdők,

  • gyakran más jegenyefenyőkkel, lucfélékkel, hemlokkal, bükkel és más lombos fajokkal alkot elegyes állományokat,

  • többnyire jó vízellátottságú, mély, üde talajon fordul elő, a tengerszint felett néhány száz–ezernéhány száz méter közötti magasságokban.

Kertben is ehhez hasonló körülményeket szeret: hűvös, nem túl száraz klímát, jó vízgazdálkodású talajt.

Etimológia (néveredet)

• Abies homolepis – nikko jegenyefenyő, japán jegenyefenyő (gyakran „Nikko fir” vagy „Japanese fir” néven szerepel)

• Abies – a nemzetségnév a klasszikus latin „abies” szóból származik, ami a jegenyefenyőkre általában használt megnevezés volt; már a rómaiak is így hívták a magas, egyenes törzsű, gyantás tűlevelű fákat.

• homolepis – görög eredetű, két elemből áll:

  • homos = „azonos, egyforma”,

  • lepis = „pikkely” (levélpikkely, kéregpikkely).
    A név jelentése nagyjából „egyenletesen pikkelyes / egyforma pikkelyű”, ami feltehetően a tobozpikkelyek, illetve a kéregpikkelyek viszonylag egyenletes, szabályos megjelenésére utal.

Védettség, természetvédelmi helyzet

• Globális helyzet:

  • A faj nem tartozik a legsúlyosabban veszélyeztetett jegenyefenyők közé. Természetes állománya ugyan nem óriási, de Japán hegyvidéki erdeiben több térségben stabil populációk alkotják.

• Veszélyeztető tényezők:

  • az intenzív erdőgazdálkodás, tarvágás,

  • az élőhelyek átalakítása, utak, sípályák, infrastruktúra,

  • potenciálisan a klímaváltozás, főleg ha a hegyvidéki klíma melegebbé, szárazabbá válik.

• Jogszabályi védelem:

  • Japánban több természetes előfordulása nemzeti parkokban, védett erdőkben található, ahol közvetlenül védett élőhelyeken nő.

  • Nem tartozik a legkritikusabb vörös listás fajok közé, de mint hegyvidéki, speciális élőhelyhez kötött tűlevelű, hosszabb távon fokozott figyelmet érdemel.