Abies koreana - koreai jegenyefenyő

Jellemzése (alaktani leírás)

• Életforma: közepes termetű, örökzöld fa.

• Magasság: természetes élőhelyén kb. 10–18(–20) m, kertben általában inkább 6–10 m-re nő, lassabb növekedéssel, mint sok nagy jegenyefenyő-faj.

• Korona: fiatalon szabályos, sűrű kúpos, idősebb korban kissé szélesedő, de többnyire kompakt, dús ágrendszerű marad.

Kéreg:

• Fiatalon sima, szürkészöld,

• Idősebb korban szürkés–barnásszürke, repedezett, de nem annyira mélyen barázdált, mint a legnagyobb jegenyefenyőkön.

Tűlevelek:

• Rövidek: általában 1–2 cm hosszúak, laposak, puhák.

• A hajtásokon két fésűs sorban állnak, a hajtás alja többnyire kopasz, így az ág „kétoldali lapos szalag” hatású.

• Felszínük mélyzöld, fényes, aljukon nagyon erős, széles, ezüstfehér sztómasávok, ezért az ágakat alulról nézve szinte „ezüstösnek” látjuk.

• A tűk csúcsa többnyire kicsit bemetszett / kicsípett, nem erősen szúrós.

Rügyek, tobozok:

• Rügyek: kicsik, barnák, többnyire gyantásak.

• Tobozok: a faj leglátványosabb részei.

  • jegenyefenyőknél szokásosan felállók, az ágak tetején ülnek,

  • viszonylag rövidek, zömökek: kb. 4–7 cm hosszúak,

  • jellegzetesen mély ibolyaszínű / liláskék, gyakran már fiatal korban is (zöldes árnyalatú lilával),

  • éréskor barnulnak, a pikkelyek szétesnek a fán, csak a tengely marad. Ez a lila toboz–ezüstös tűalj kombináció teszi a koreai jegenyefenyőt az egyik legkedveltebb dísz-jegenyefenyővé.

Növényföldrajz (elterjedés, élőhely)

• Őshonos elterjedés:

  • a Korea-félsziget délnyugati hegyvidékein, főleg Dél-Korea magasabb hegycsúcsain (pl. Hallasan, Jirisan környéke).

• Magassági öv:

  • főleg hegyvidéki, felhőerdő jellegű zónában, nagyjából 1000–1900 m tengerszint felett.

• Élőhely:

  • hűvös, csapadékos, ködös hegyvidéki klíma,

  • gyakran hegyi luc- és jegenyefenyő-sávban fordul elő, néhol kevert állományokat alkot más tűlevelűekkel és lombos fajokkal,

  • kedveli a mély, jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag, savanyú–enyhén savanyú talajokat.

Kertben is legjobban hűvös nyarú, csapadékosabb, szélsőségektől védett helyen érzi jól magát; a forró, száraz nyarat nehezen viseli.

Etimológia (néveredet)

• Abies – klasszikus latin szó, jelentése általánosan „jegenyefenyő, fenyőfa”. A rómaiak így nevezték a magas, egyenes, gyantás tűlevelűeket, amelyekből gerendát, hajóárbocot faragtak. Innen került át a tudományos nemzetségnévbe.

• koreana – egyszerű, beszédes latin fajnév, jelentése:

  • „koreai, Koreából való”,

  • közvetlen utalás arra, hogy a faj őshonos elterjedési központja a Korea-félsziget, azon belül is főleg a déli hegyvidéki területek.

Védettség, természetvédelmi helyzet

• Természetes állományai viszonylag szűk elterjedésűek, csak a Korea-félsziget néhány hegyvidéki régiójára korlátozódnak.

• A fajra hatással vannak:

  • az élőhelyek megváltoztatása (erdőgazdálkodás, útépítés, turizmus, sípályák),

  • bizonyos helyeken a klímaváltozás, különösen, ha a hegyvidéki klíma melegebbé és szárazabbá válik.

• Emiatt Koreában több területén védett erdőkben, nemzeti parkokban találhatók a fő állományai.

• Ugyanakkor világszerte, dísznövényként nagyon széles körben ültetik, így a faj mint genetikai erőforrás nincs azonnali kihalás szélén, de a vad populációk állapotát figyelni kell.