Abies nordmanniana - kaukázusi jegenyefenyő, nordmann-jegenyefenyő

Jellemzése (alaktani leírás)

• Életforma: nagytermetű, örökzöld fa.

• Magasság: természetes élőhelyén 30–50 m, kedvező helyen ennél magasabb is lehet; parkokban, ültetvényekben általában 15–30 m körüli.

• Korona: fiatalon nagyon szabályos, sűrű kúpos, idősebb korban is viszonylag tömött, alul szélesedő, felül hegyes csúcsban végződik – „klasszikus karácsonyfa-forma”.

Kéreg:

• Fiatalon sima, szürkészöld,

• Idősebb korban sötétebb, szürkésbarna, repedezett, táblásan leváló kérget képez.

Tűlevelek:

• 2–3 cm hosszú, lapos, puha tűk.

• A hajtásokon két fésűs sorban állnak, az ág alja jórészt csupasz; az ág kétoldalt „tűszalagot” visel.

• Felszínük sötétzöld, fényes, aljukon két széles, fehéres sztómasáv húzódik – ezért alulról nézve az ágak ezüstösnek tűnnek.

• A tűk vége tompa vagy enyhén kicsípett, nem szúrós, ezért kézzel megfogva kellemes tapintású (ezért is kedvelt karácsonyfa).

Rügyek, tobozok:

• Rügyek: barnák, általában enyhén gyantásak, de nem extrém módon.

• Tobozok:

  • jegenyefenyőknél szokás szerint felállók, az ág tetején ülnek,

  • 10–18 cm hosszú, hengeres tobozok, éretlenül zöldek, majd barnára érnek,

  • éréskor szétesnek a fán, csak a tengely marad – ép tobozt ritkán találunk a talajon.

Növényföldrajz (elterjedés, élőhely)

• Őshonos elterjedés:

  • Kis-Ázsia és a Kaukázus hegységei: főleg Grúzia, Oroszország déli része, Északkelet-Törökország, részben Észak-Irán hegyvidékei.

• Magassági öv:

  • nagyjából 900–2200 m tengerszint feletti magasságban fordul elő, hűvös, párás hegyvidéki övekben.

Élőhely:

• Párás, csapadékos hegyvidéki klíma, hosszú havas telekkel, mérsékelten meleg nyarakkal.

• Gyakran alkot összefüggő jegenyefenyő-erdőket, vagy kevert állományokat bükkel, gyertyánnal, más tűlevelűekkel.

• Kedveli a mély, üde, jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag talajokat; a pangó vizes, kötött, levegőtlen talajt nem szereti.

Kertben tehát ott érzi magát igazán, ahol nem túl száraz a klíma, a talaj mély, nem szikes, nem szélsőségesen meszes, és van elegendő csapadék / öntözés.

Etimológia (néveredet)

• Abies – a klasszikus latin „abies” szó alakja; a rómaiak általánosan a jegenyefenyőt, magas tűlevelűeket nevezték így. Innen került át a tudományos nemzetségnévbe.

• nordmanniana – a fajnév Alexander von Nordmann (1803–1866) finn születésű zoológus–botanikus nevéhez kapcsolódik, aki a 19. században a Kaukázus flóráját is kutatta. A név jelentése: „Nordmann-ról elnevezett”, vagyis „Nordmann jegenyefenyője”.

Védettség, természetvédelmi helyzet

• Természetes állományok:

  • őshonos erdői a Kaukázusban és környékén jelentős részben megmaradtak, de sok helyen erdőgazdálkodás alatt állnak.

  • A legszebb, idős állományok több országban nemzeti parkokban, természetvédelmi területeken találhatók.

• Veszélyeztető tényezők:

  • intenzív kitermelés (faanyag és karácsonyfa-ültetvények alapanyagaként),

  • élőhely-átalakítás, utak, turizmus,

  • regionálisan a klímaváltozás, különösen, ha a hegyvidéki klíma szárazabbá válik.

• Védelem:

  • Globális szinten nem tartozik a legsúlyosabban veszélyeztetett jegenyefenyők közé, de egyes természetes állományai védelmet élveznek.

  • Kertészeti és erdészeti szempontból világszerte annyira elterjedt, hogy a faj génkészlete összességében nincs azonnali kihalásveszélyben, viszont a vad, őshonos populációk minősége és kiterjedése hosszú távon odafigyelést igényel.

Kertészeti megjegyzés

• A Nordmann-jegenyefenyő nagyon kedvelt karácsonyfa: tűi nem szúrnak, jól tartják magukat, lassan hullanak, és a fa aránya „tankönyvi”.

• Kertben tágas helyet igényel, nagy fa lesz belőle; legjobban hűvösebb, csapadékosabb, mély talajú fekvésben mutat.

• Forró, száraz nyarú, sekély talajú helyen (pl. városi hőszigetek, köves, vékony termőrétegű kertek) hosszú távon senyvedhet, barnulhat.