Abies numidica - numídiai jegenyefenyő, algériai jegenyefenyő

Életforma: közepes–nagy termetű, örökzöld fenyő.
Magasság: természetes élőhelyén kb. 20–35 m magas, akár 1 m törzsátmérővel.
Korona: fiatalon szabályos, szélesen kúpos, idősebb korban is tömött, de kissé szabálytalan, piramisos korona; az alsó ágak gyakran enyhén lehajlanak, a középsők vízszintesek, a felsők felfelé törnek.
Kéreg: fiatalon sima, szürkészöld, idős korban mélyen repedezett, sötétszürke–barnásszürke, pikkelyes.

Tűlevelek

1,5–2,5 cm hosszú, 2–3 mm széles, lapos, sötétzöld, kissé kékeszöld árnyalatú tűk.
A hajtáson spirálisan, de a fényviszonyoktól függően kétoldali „fésűs” sorba rendeződve állnak; árnyékos ágakon inkább laposan, napos helyen inkább sugarasan szétállók.
A felső oldalon a csúcs közelében zöldes-fehér sztómafolt, alul két széles, fehéres sztómasáv látható – alulról nézve ez ad enyhén ezüstös hatást.
A tűk csúcsa többnyire tompa vagy enyhén bemetszett, ritkábban élesebb, főleg tobozt viselő hajtásokon.

Tobozok

Felállók, hengeresek, fiatalon zöldek kissé rózsaszínes/lilás árnyalattal, éréskor barnulnak.
Méretük kb. 10–20 cm hosszú, 4–6 cm széles, 150–200 pikkellyel.
A murvalevelek többnyire rejtve maradnak; a toboz éréskor szétesik a fán, a pikkelyek lehullanak, csak a tengely marad.

Elterjedés: szűk elterjedésű endemikus faj Észak-Algériában. Természetes állománya gyakorlatilag csak a Djebel Babor-hegységben (és a közeli Tababort / Talahor környékén) fordul elő, a Petite Kabylie hegyvonulat részeként.
Magassági öv: kb. 1 800–2 000(–2 004) m, ritkábban 1 220 m-ig.
Klíma:
- magashegyi mediterrán klíma:
  - télen nagyon csapadékos, sok hó, évi 1 500–2 000 (helyenként 2 500) mm csapadékkal,
  - nyáron meleg, de nagyon száraz időszak.
Élőhely:
- meredek, főleg északi és keleti kitettségű hegyoldalak; többnyire kevert erdők: Cedrus atlantica, kocsánytalan bükkféle (Quercus faginea), juharok, berkenyék, tiszafa (Taxus baccata) társaságában.
- Jól szellőző, savanyú–gyengén savanyú, gyakran köves, hegyvidéki talajokon él; a természetes erdők gyakran mozaikos szerkezetűek, tisztásokkal, sziklagyepekkel.

Abies – a klasszikus latin „abies” szó a jegenyefenyőkre, magas tűlevelű fákra utalt; egyes etimológiák a „felemelkedni” (abire / abio, „emelkedik”) jelentéskörhöz kötik, utalva a magas, egyenes faalakra.
numidica – az ókori Numidia nevéből származik, amely nagyjából a mai Algéria területének nagy részével esik egybe. Tehát a fajnév értelme: „numídiai / algériai”, közvetlen utalás az eredeti élőhelyre.

Köznevei: Algerian fir, Numidian fir, algériai jegenyefenyő, numídiai jegenyefenyő.

IUCN-státusz: CR – Critically Endangered (kritikusan veszélyeztetett).
Okok:
- rendkívül kicsi elterjedési terület (a faj állományának kiterjedése jóval 30 km² alatt, a tényleges borítás ~1 km² körülire becsülhető),
- erdőtüzek, tűzifa-gyűjtés, legeltetés (szarvasmarha, kecske),
- gyenge természetes felújulás (a csemeték nehezen jutnak túl a zárt cserjeszint és a mély hótakaró akadályain).
Védelem:
- az állomány döntő része a Djebel Babor Nature Reserve (természetvédelmi terület / nemzeti park) része, ahol papíron szigorúan védett;
- emellett ex situ (faiskolák, arborétumok, génmegőrző ültetvények) formájában is tartanak fent állományokat.
- A mediterrán jegenyefenyők kis, sziget-szerű populációival együtt a pleisztocén reliktum-fajok közé sorolják, evolúciósan és természetvédelmileg is különösen értékes csoport tagjaként.

A. numidica
- Tűk 1,5–2,5 cm, többnyire laposak, sötét- vagy kékeszöldek, alul 2 fehér sztómasávval.
- A hajtáson gyakran kétoldali, fésűs elrendeződés figyelhető meg (mint a „klasszikus” jegenyéknél), bár fénytől függően lehet kicsit sugarasabb.
A. pinsapo
- Tűk rövidebbek (1–1,5 cm), vastagabbak, hengeresebb érzetűek,
- a hajtást szinte minden irányban körbeszúrják, sugarasan állnak, „kaktuszos”, tüskés benyomást adnak – ez a faj legismertebb bélyege.
- Létezik zöld lombú és kékes (glauca) forma is, díszkertekben gyakran a kékes klónok mennek.