Jellemzése (alaktani leírás)
-
Életforma: közepes–nagy termetű, örökzöld fenyő.
-
Magasság: természetes élőhelyén többnyire 15–25(–30) m magasra nő; fiatalon különösen lassú, később gyorsul valamelyest.
-
Korona: fiatalon nagyon sűrű, zömök, kúpos, az alsó ágak gyakran a talajig érnek. Idősebb korban is tömött, piramisos jellegű marad.
Kéreg:
-
Fiatalon sima, szürkészöld,
-
idősebb korban sötétebb, szürkésbarna, repedezett, kisebb táblákra törik.
Tűlevelek – a legjellegzetesebb bélyeg:
-
Rövidek, általában 1–1,5 cm hosszúak, vastagabbak, majdnem hengeres keresztmetszetűek.
-
A hajtás körül szinte teljesen sugarasan állnak, nem két lapos sorban, mint a legtöbb jegenyefenyőnél → az ág „sündisznós”, tömören tüskés hatású.
-
Színük fajtától függően zöldtől a kékeszöld / ezüstöskék árnyalatig terjed (nagyon sok kék lombú kertészeti fajta létezik).
-
A tűk vége többnyire tompa vagy enyhén hegyes, tapintásra elég szúrósak.
Tobozok:
-
Jegenyefenyőkhöz híven felállók, az ág tetején ülnek.
-
Hosszuk kb. 10–15 cm, fiatalon zöldes vagy enyhén lilás árnyalatú, éréskor barnulnak.
-
Éréskor a pikkelyek szétesnek a fán, csak a toboztengely marad meg, így ép toboz ritkán kerül a földre.
Összképre egy nagyon tömött, tömör „kékes tüskés” piramis benyomását kelti – ezért annyira feltűnő díszfa.
Növényföldrajz (elterjedés, élőhely)
-
Őshonos elterjedés:
-
főként Dél-Spanyolország (Andalúzia) hegyvidékein (Sierra de Grazalema, Sierra de las Nieves, Sierra Bermeja és néhány közeli hegyvonulat),
-
kis, rokon forma Észak-Marokkóban is előfordul (ezt gyakran alfajnak vagy változatnak tekintik).
-
-
Magassági öv: nagyjából 900–1 700 m tengerszint felett.
-
Klíma:
-
mediterrán hegyvidéki – enyhe, csapadékos telek (sok eső, gyakran köd),
-
meleg, száraz nyarak, a hegyvidéki fekvés miatt valamivel enyhébb hőmérséklettel, mint a síkvidéki andalúz forróság.
-
-
Élőhely: mészköves, köves hegyoldalak, sziklás, de viszonylag jó vízáteresztő talajokkal; tiszta állományokat és kevert erdőket is alkot.
Kertben is ehhez hasonló környezetet szeret: enyhébb telek, jó vízáteresztés, de nem túl száraz talaj, sok fény.
Etimológia
-
Abies – klasszikus latin név, jelentése egyszerűen „jegenyefenyő, fenyőfa”; már az ókori rómaiak is így nevezték a magas, egyenes, gyantás tűlevelűeket.
-
pinsapo – spanyol köznévből átvett név; Andalúziában a helyi lakosság régóta így hívja ezt a jegenyefenyőt. A pontos nyelvtörténeti eredete nem teljesen tisztázott, de a tudományos név lényegében a spanyol népi elnevezés latin betűs rögzítése.
Védettség, természetvédelmi helyzet
-
Természetes állományai kis kiterjedésű, szigetszerű foltokban maradtak fenn, főként néhány andalúz hegyvidéki nemzeti parkban.
-
Érzékeny:
-
a tűzre (erdőtüzek),
-
a hosszú, szélsőséges aszályokra,
-
az emberi zavarásra (útépítés, turizmus, tarvágás).
-
-
Emiatt a természetes populációk védettek, és hosszú távon a klímaváltozás is komoly kockázatot jelenthet számukra.
-
Dísznövényként viszont világszerte elterjedt, sok fajtával (zöld, kék, törpe formák), így a faj teljes kipusztulása ellen ex situ állományok is védenek, de a vad, őshonos erdők megőrzése továbbra is kulcskérdés.
