Abies sachalinensis - szahalini jegenyefenyő

Megjelenés

• Életforma: nagytermetű, örökzöld fa.

• Magasság: természetes élőhelyén többnyire 20–30 m, kedvező helyen ~30–35 m-ig. 

• Korona: fiatalon szabályos, kúpos, idősebb korban felül kissé ellaposodhat, de alapvetően piramis jellegű marad.

• Kéreg: fiatalon sima, szürkésfehér, később érdes, repedezett, sötétebb szürke lesz. 

Tűlevelek

• Hosszuk kb. 1,5–3,5 cm, puha, lapos tűk. 

• A hajtáson főként oldalt és felül helyezkednek el (két fésűs sáv + felső rész), így az ág „vastagabb, „teltebb” jegenyeszalagot ad, mint pl. Abies alba. 

• Színük felül fényes frisszöld, aljukon két fehér sztómasáv – alulról nézve ezüstös tónus. 

Tobozok

• Felállók, hengeresek, jegenyefenyőkhöz híven a felső ágakon ülnek.

• Hosszuk kb. 5–8 cm, fiatalon barnás–sötétlila, éréskor kékesfekete–feketésbarna. 

• Éréskor a tobozpikkelyek szétesnek a fán, csak a tengely marad.

Növényföldrajz, élőhely

• Őshonos elterjedés:

  • Orosz Távol-Kelet: Szahalin-sziget, déli Kuril-szigetek,

  • Japán: főleg Hokkaidó északi része, kisebb állományokkal Észak-Honshū közelében. 

• Magassági öv:

  • a tengerszinttől kb. 1600–1650 m-ig; Szahalinon főként 800–1100 m között alkot tiszta állományokat. 

• Élőhely, társulások:

  • hűvös, nedves, óceáni hatású klíma – hűvös nyár, mérsékelten hideg, csapadékos (havas) tél, évi csapadék gyakran ~1500 mm körül. 

  • Társul Jezo-lucfenyővel (Picea jezoensis), Picea glehnii-vel, Larix gmelinii var. japonica-val, ill. magashegyi nyírfákkal (Betula ermanii) és más lombos fajokkal. 

Etimológia

• Abies – a klasszikus latin „abies” szóból; általános név a jegenyefenyőkre, már a rómaiak is így nevezték a magas, egyenes törzsű tűlevelűeket. 

• sachalinensis – az orosz Szahalin-sziget (Sakhalin) nevéből képzett latin melléknév; szó szerint „szahalini”, azaz „Szahalin szigetéről való”. 

Taxonómia

A faj tudományos leírása a 19. század második felében történt, miután európai botanikusok (F. Schmidt, majd C. Maries) felfigyeltek rá Szahalinon és Japánban. 

• Tudományos név: Abies sachalinensis (F. Schmidt) Mast.

• Leíró (eredeti fajleíró): Friedrich (Fedor) Schmidt

• A név jelenlegi kombinációját közlő szerző: Maxwell Tylden Masters

• A fajt Schmidt eredetileg Pinus sachalinensis F. Schmidt néven írta le.

• Később Masters átsorolta az Abies (jegenyefenyő) nemzetségbe, így alakult ki a ma elfogadott név:
  Abies sachalinensis (F. Schmidt) Mast.

• Friedrich (Fedor) Schmidt (1832–1908): balti–német geológus és botanikus, Kelet-Ázsia (különösen Szahalin) flórájának kutatója.

• Maxwell Tylden Masters (1833–1907): angol botanikus, dendrológus; a tűlevelűek és fás növények rendszertanának elismert szakértője.

Védettség, természetvédelmi helyzet

• IUCN-státusz: Least Concern (LC – nem veszélyeztetett). 

• A faj elterjedése viszonylag széles az északkelet-ázsiai régión belül, és nagy állományokat alkot, különösen Hokkaidón.

• Főbb hatások:

  • erdőgazdálkodás, kitermelés (faanyag, papíripari rostfa),

  • ültetvényekben intenzív erdészeti használat Hokkaidón,
    de jelenleg ezek összességében nem idéznek elő olyan mértékű csökkenést, ami magasabb veszélyeztetettségi kategóriát indokolna. 

Gazdasági és kertészeti jelentőség 

• Erdészeti fa:

  • fontos ipari fa Japán északi részén, különösen Hokkaidón – fő felhasználás: papíripari rostfa, fűrészáru, épületszerkezet, dobozok, csomagolóanyagok. 

• Kertészet, díszfa:

  • hidegtűrő (kb. USDA 5), jól viseli a hűvös, nedves klímát,

  • dísznek inkább arborétumokban, gyűjteményes kertekben ültetik, ritkább, mint pl. nordmann- vagy koreai jegenyefenyő. 

Abies sachaliensis és  Abies sibirica összehasonlítása

• Általános habitus
  • nagyon karcsú, felfelé törő, spire-szerű korona → inkább A. sibirica 
    treesandshrubsonline.org
  • szélesebb, teltebb piramis, idősen kissé lapos csúccsal → inkább A. sachalinensis 
    
    
• Hajtás felszíne
  • viszonylag sima vagy enyhén bordás fiatal vesszők → sibirica
  • határozottan bordázott, barázdás vesszők → sachalinensis 
    
    
• Tűk képe az ágon
  • 2–3 cm-es, puha, kicsit „laposan oldalt álló” tűk, a hajtás felszínén több „üres” rész látszik → sibirica 
  • 1,2–3,5 cm-es, nagyon sűrűn ülő, szinte teljesen „befutott” ág, kissé sötétebb zölddel → sachalinensis 
    
    
• A két faj közé átmeneti jellegűnek tartják a Abies nephrolepis-t (Khingan-jegenye): elterjedésben és bélyegekben is mintegy híd a szibériai és a szahalini jegenyefenyő között.