Jellemzés
-
Család: Sapindaceae (korábban Aceraceae)
-
Életforma: lombhullató, közepes termetű fa vagy nagyobb bokor
-
Magasság: többnyire 8–15 m, kedvező termőhelyen 15–20 m is lehet
-
Élettartam: hosszú életű, akár több száz éves példányok is előfordulnak
-
Koronája fiatalon kerekded, tömött, idősebb korban szélesen gömbölyded, gyakran soktörzsű vagy alacsonyan elágazó, főleg sövényként nevelve.
2. Hajtás, kéreg, rügy
-
Fiatal hajtások: zöldes–barnás, gyakran finoman parás-szárnyasok (parás bordák jelenhetnek meg rajtuk).
-
Kéreg: fiatal fán szürkés, sima; idővel barázdált, sötétebb, táblásan repedezett lesz.
-
Rügyek: kicsik, tompák, barna–vörösesbarnák, 2–3 pikkelyesek.
Levél
-
Levélnyél: 3–7 cm, enyhén tejnedvet ereszt, ha eltörjük.
-
Levéllemez:
-
kis–közepes, többnyire 5 karéjú,
-
karéjok tompák, enyhén lekerekítettek – innen a „mezei” juhar jellegzetes, „puhább” formája,
-
szélük többnyire enyhén csipkés vagy csak alig fogacskás.
-
-
Szín:
-
felül sötét- vagy középzöld,
-
alul világosabb, kissé matt.
-
-
Őszi lombszín: sárgás, sárga–narancs árnyalatok.
Jó bélyeg, hogy a levelek kicsik, lekerekítettebb karéjakkal, szemben például a hegyi juhar (Acer pseudoplatanus) nagyobb, hegyesebb karéjaival.
Virág, termés
-
Virágzás:
-
kora tavasszal, lombfakadás után nem sokkal,
-
apró, zöldessárga virágai laza, lelógó vagy oldalra álló bogernyőkben jelennek meg.
-
-
Megporzás: főként rovarok (méhek, legyek), jó mézelő faj.
-
Termés:
-
ikerlependék (szárnyas makkocska),
-
a két szárny egymáshoz viszonyított szöge többnyire közel vízszintes, tompaszögű „V”,
-
ősszel barnára érve hosszú ideig a fán maradhat, majd széllel terjed.
-
Növényföldrajz, élőhely
-
Európában őshonos, az Atlanti-óceántól a Kárpát-medencéig, dél felé a mediterrán térség pereméig, északon nagyjából Dánia–Dél-Svédország magasságáig.
-
Hazánkban gyakori–általános faj:
-
ligeterdőkben, tölgyesekben, mezsgyéken, erdőszéleken,
-
útmenti fasorokban, régi sövényekben, tanyák, falvak körül.
-
-
Talajigény:
-
viszonylag tág tűrésű,
-
kedveli a mészben gazdag, jó vízgazdálkodású, mélyebb talajokat, de gyengébb termőhelyeken is megél.
-
-
Fény–árnyék:
-
félárnyéktűrő, fiatalon különösen jól bírja az árnyékot, később igényli a több fényt.
-
Ökológia, szerep
-
Fontos cserje- és kisfa-alkotó az európai keményfás ligeterdők, gyertyános-tölgyesek, mezővédő fasorok szerkezetében.
-
Jó sarjképző, vágás után erőteljesen újrahajt, ezért remek sövény- és mezsgyefa.
-
Virágai fontos nektár- és virágporforrások a beporzó rovaroknak tavasszal, termése és rügyei pedig madarak, kisemlősök tápláléka.
Etimológia
-
Acer – latin szó, jelentése „éles, hegyes”, a juharfa kemény, jól faragható, „élesre” formálható fájára vagy a levélkaréjok csúcsosságára utal.
-
campestre – latin, jelentése „mezei, mezőn élő” (campus = mező, síkság).
→ Acer campestre = „mezei juhar”, azaz a sík- és dombvidéki táj, mezsgyék, legelők, szántókat szegélyező erdőszélek jellemző juhara.
Felhasználás, kertészeti alkalmazás
-
Sövény, mezsgye: jól tűri a metszést, könnyen alakítható, ezért sűrű, zárt sövény nevelhető belőle.
-
Utca- és parkfa: várost is tűri, mérsékelten bírja a szennyezett levegőt, szárazságot – ezért sok országban utcai sorfaként is használják.
-
Faanyag: kemény, rugalmas, világos színű; kisebb bútordarabok, esztergályozott tárgyak, szerszámnyelek készülnek belőle.
