Morfológia
Az Acer campestre (mezei juhar) kisebb vagy közepes termetű, lombhullató fa, ritkábban nagyobb cserje, rendszerint 10–20 méter magas. Koronája sűrű, kerekded vagy szélesen tojásdad. Törzse gyakran alacsonyan elágazik. Kérge szürkésbarna, idősebb korban sekélyen repedezett, néha parafaszerű bordákat fejleszt az ágakon és a fiatal törzseken.
Levelei átellenes állásúak, 5 karéjúak, a karéjok tompák, lekerekített csúcsúak. A levéllemez kisebb és vastagabb, mint a legtöbb hazai juharfajé. Megsértve a levélnyelet vagy a fiatal hajtásokat fehér tejnedv jelenik meg. A lomb nyáron sötétzöld, ősszel aranysárga színűre változik.
Virágai zöldessárgák, felálló bogernyőkben nyílnak tavasszal, rendszerint a lombfakadással egy időben. Termése ikerlependék, amelynek szárnyai közel vízszintesen helyezkednek el egymáshoz képest.
Növényföldrajz
A faj Európa nagy részén, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában őshonos. Magyarországon gyakori, elsősorban tölgyesekben, erdőszegélyeken, cserjésekben és mezsgyék mentén fordul elő. Az alföldtől a középhegységekig széles körben elterjedt.
Ökológiai igények
Az Acer campestre rendkívül alkalmazkodóképes faj. Napos és félárnyékos fekvésben egyaránt jól fejlődik. Jól tűri a szárazabb termőhelyeket, a meszes talajokat és a városi környezetet is. Fiatal korban viszonylag árnyéktűrő. Fagytűrése kiváló, és a nyári szárazságot a legtöbb juharfajnál jobban viseli.
Felhasználás
A mezei juhar fontos elegyfafaj az erdőkben és erdőszegélyekben. Díszfaként, fasorként és sövényként is gyakran ültetik, mert jól tűri a nyírást. Fája kemény, tömör és finom szövetű, ezért esztergályosmunkákhoz, szerszámnyelekhez, faragványokhoz és kisebb bútorok készítésére használják. Méhészeti szempontból is értékes, mivel virágai jelentős nektárforrást biztosítanak.
Etimológia
Az Acer latin eredetű név, jelentése juhar. A campestre latin szó, jelentése „mezei”, „síksági” vagy „mezőkön élő”, amely a faj gyakori előfordulására utal nyíltabb tájakon, erdőszegélyeken és mezőgazdasági területek közelében.
