Acer cappadocicum - pontuszi juhar, kappadókiai juhar

Morfológia

Az Acer cappadocicum (kappadókiai juhar) közepes vagy nagy termetű, lombhullató fa, amely rendszerint 15–25 méter magasra nő, de kedvező körülmények között a 30 métert is elérheti. Koronája szélesen tojásdad vagy gömbölyded, idősebb korban terebélyessé válik.

Törzse egyenes, kérge fiatalon sima és szürkés, később hosszanti repedésekkel tagolódik. A hajtások zöldesbarnák, a rügyek kicsik és átellenes állásúak.

Levelei 8–15 cm szélesek, többnyire 5–7 karéjúak. A karéjok hegyesek, szélük ép. A levéllemez fényes zöld, fonáka világosabb. Jellegzetes bélyege, hogy a levélnyél megsértésekor tejnedvszerű fehér nedv jelenik meg. Tavasszal a fiatal levelek gyakran bronzos vagy vöröses árnyalatúak, ősszel pedig ragyogó aranysárgára színeződnek.

Virágai sárgászöldek, felálló bugavirágzatokban nyílnak a lombfakadással egy időben. Termése közel vízszintesen szétálló szárnyú ikerlependék.

Növényföldrajz

A faj természetes elterjedési területe a Kaukázustól és Kis-Ázsiától a Himalája nyugati részéig húzódik. Előfordul Törökországban, Grúziában, Örményországban, Azerbajdzsánban, Észak-Iránban, valamint Afganisztán és Pakisztán egyes hegyvidékein.

A faj elterjedése széttagolt, több reliktum jellegű állománya ismert. Európában elsősorban arborétumokban, botanikus kertekben és parkokban termesztik.

Társulás

Az Acer cappadocicum főként hegyvidéki lombos erdők fafaja. Természetes élőhelyein gyakran fordul elő:

• keleti bükkösökben (Fagus orientalis),

• gyertyános erdőkben (Carpinus betulus, C. orientalis),

• gesztenyés erdőkben (Castanea sativa),

• juharokban és hársakban gazdag elegyes hegyvidéki erdőkben.

A Kaukázus és az Elburz-hegység reliktum erdeinek jellegzetes elegyfaja, ahol gyakran társul különböző tölgy-, hárs-, kőris- és gyertyánfajokkal.

Ökológiai igények

A kappadókiai juhar fiatal korban árnyéktűrő, később azonban egyre több fényt igényel. Legszebben napos vagy világos félárnyékos fekvésben fejlődik.

Kedveli:

• a mélyrétegű talajokat,

• a humuszban gazdag közegeket,

• az üde, jó vízellátású termőhelyeket,

• a semleges vagy enyhén meszes talajokat.

Jól viseli a téli hideget és a városi környezetet. Rövidebb száraz időszakokat átvészel, de tartós aszály esetén fejlődése visszaesik. Erőteljes gyökérsarjképzésre hajlamos, ami természetes állományaiban a megújulást segíti.

Felhasználás

Elsősorban díszfaként ültetik parkokban, arborétumokban és nagyobb kertekben. Különösen értékes:

• szabályos koronája,

• tavaszi bronzos lombfakadása,

• élénksárga őszi lombszíne,

• jó várostűrése miatt.

Több kertészeti változata is ismert, köztük a keskeny koronájú subsp. lobelii és különböző színes lombú szelekciók. Nagy termete miatt elsősorban tágas parkok és gyűjteményes kertek fája.

Etimológia

Az Acer a juharok klasszikus latin neve, amely már az ókori római botanikai irodalomban is szerepelt.

A cappadocicum jelentése „kappadókiai”. A fajnév Kappadókiára, Kis-Ázsia történelmi tájegységére utal, ahonnan a faj első tudományos leírásához felhasznált növényanyag származott.

A magyar kappadókiai juhar név a tudományos fajnév közvetlen fordítása, és a faj kis-ázsiai eredetére emlékeztet. A faj a juharok között különösen értékes reliktum erdei fafaj, amely a Kaukázus és Nyugat-Ázsia ősi lombos erdeinek egyik jellegzetes képviselője.