Acer cappadocicum subsp. lobelii
= ma többnyire Acer lobelii – Lobel juhara / Lobelius juhara
Rendszertan, névhasználat
-
Elfogadott név sok mai forrás szerint: Acer lobelii Ten. A World of Flora szerint: Acer cappadocicum subsp. lobelii (Ten.) A.E.Murray.
-
Acer cappadocicum subsp. lobelii (Ten.) A.E. Murray – ma inkább szinonimának tekintik, de a szakirodalomban és faiskolákban még nagyon gyakori ez a név.
-
A faj a Platanoidea szekcióba tartozik (ugyanabba a csoportba, mint a A. cappadocicum és a A. platanoides).
Jellemzés (alaktani leírás)
Életforma, habitus
-
Közepes termetű lombhullató fa,
-
természetben többnyire 20–25(–30) m magasra nő.
-
Korona: nagyon jellegzetes:
-
fiatalon szűk, oszlopos / fastigiált,
-
később vázászerű, felfelé keskenyedő, de akkor is karcsú, „oszlopfaként” viselkedik.
-
Hajtások, kéreg
-
Fiatal hajtások zöldek, vastagon borítja őket kékesfehér, viaszos bevonat, ami 1–2 év alatt lekopik – ez az egyik legjobb határozóbélyeg.
-
Kéreg fiatalon zöldesszürke, sima, idősebb fán barnásszürke, sekélyen barázdált.
Levél
-
Átellenes állású, tenyeresen osztott, 5 (ritkán 7) karéjú.
-
Méret: kb. 6–12 cm hosszú és széles.
-
A karéjok előre mutatóak, háromszög-hosszúkásak, szélük ép vagy enyhén fogacskás, hullámos.
-
Felszín: sötétzöld, fényes, fonáka világosabb.
-
Ősszel többnyire élénk sárgára színeződik.
-
A levélnyél eltörve tejszerű nedvet ereszt, mint a cappadocicum és platanoides csoport más tagjai.
Virág, termés
-
Virágok kora tavasszal, rögtön lombfakadás körül jelennek meg:
-
apró, zöldessárga virágok felálló bogernyőkben (korimbokban).
-
-
Termés:
-
ikerlependék (samara),
-
a magok korong alakúak, erősen lapítottak,
-
a szárnyak kb. 2,5–3 cm hosszúak, szinte 180°-ban kinyílva – közel egy egyenes vonalat alkotnak.
-
Növényföldrajz, élőhely
-
Őshonos elterjedés (szűken):
-
főként Közép- és Dél-Olaszország (Abruzzo–Calabria), hegy- és dombvidéki erdőkben.
-
-
Több florisztikai forrás ma már a nyugati Balkánt (volt Jugoszlávia egyes részei) is természetes előfordulásnak tartja, így ez a legnyugatibb tagja a cappadocicum komplexumnak.
-
Magassági öv: nagyjából 200–1 700(–1 750) m tengerszint felett, főleg hegyvidéki erdőkben és völgyekben.
-
Élőhely: bükkösök, gyertyános-tölgyesek, hegyi keményfaligetek, pl. Fagus sylvatica, Quercus cerris, Alnus cordata társaságában.
Etimológia
-
Acer – latin szó, jelentése „éles, hegyes”; valószínűleg a juhar kemény, könnyen „élesre” faragható fájára vagy a levélkaréjok csúcsos formájára utal.
-
cappadocicum – az alaptaxon (Cappadocian maple) neve a kappadókiai (Közép-Törökország) eredetre utal.
-
lobelii – Matthias de l’Obel (latinul Lobelius) flamand botanikusról nevezték el (1538–1616), aki a korai európai flórakutatás egyik fontos alakja volt.
-
Magyarul leginkább „Lobelius juhara / Lobel juhara”, illetve a latin nevet használják; a „kappadókiai juhar lobelii alfaja” megnevezés főleg régebbi, Acer cappadocicum-hoz kötött rendszerekben fordul elő.
Védettség, természetvédelmi helyzet
-
IUCN-besorolás: globális szinten Least Concern (LC – „nem veszélyeztetett”).
-
Regionálisan viszont ritka és szórványos, Olaszországban több helyen veszélyeztetettként említik, kis, szétszabdalt állományai miatt. (Wikipedia)
-
Fő veszélyek:
-
élőhelyek felszabdalása, erdőgazdálkodás,
-
erdőtüzek mediterrán hegyvidékeken,
-
helyi mértékben az idegenhonos fafajokkal való verseny.
-
Kertészeti, gyakorlati megjegyzések
-
Forma: természetesen oszlopos-kúpos, ezért szűkebb utcákba, fasornak, belvárosi terekre különösen alkalmas.
-
Talaj, klíma:
-
mély, üde, jó vízelvezetésű talajokat kedvel,
-
általában mész- és szárazságtűrő, de több faiskola szerint kevésbé bírja a magas pH-t, mint a cappadocicum más fajtái.
-
-
Várostűrés: jól viseli a városi klímát, légszennyezést, ezért Nyugat-Európában gyakori utca- és parkfa.
-
Sok példányt Acer cappadocicum alanyra oltanak; ezek gyakran tősarjakat hoznak az alanyból, amelyek lombja cappadocicum-szerű – ez jellemző „kevert” kinézetet adhat.
