Morfológia
Az Acer circinatum kisebb termetű lombhullató fa vagy nagyobb cserje. Természetes élőhelyén gyakran többtörzsű, szélesen elterülő, ívesen meghajló ágrendszerű növény. Magassága többnyire 3–8 méter, kedvező viszonyok között 10–12 métert is elérhet.
Kérge fiatalon sima, zöldes- vagy szürkésbarna, idősebb korban kissé repedezett. Hajtásai vékonyak, gyakran ívesen lehajlók; nedves, árnyas erdőkben az alsó ágak a talajra feküdve legyökeresedhetnek, így sűrű bozótos állományokat képezhet.
Levelei átellenes állásúak, kerekded körvonalúak, rendszerint 7–9 karéjúak. A karéjok sekélyen vagy középmélyen hasítottak, finoman fűrészes szélűek. A levél átmérője általában 6–12 cm. Őszi lombszíne rendkívül dekoratív: sárga, narancs, skarlátvörös és bíboros árnyalatokat is felvehet.
Virágai tavasszal, lombfakadáskor vagy közvetlenül azután nyílnak. A virágok kicsik, bíborvörös vagy vöröses csészelevelekkel és fehéres szirmokkal díszítettek, laza lecsüngő fürtökben jelennek meg.
Termése ikerlependék. A két szárny szélesen széttárul, gyakran csaknem vízszintesen áll. A termések éréskor vöröses vagy barnás árnyalatúak lehetnek.
Növényföldrajz
Az Acer circinatum Észak-Amerika nyugati részének jellegzetes juharfaja. Természetes elterjedése elsősorban a Csendes-óceán partvidékéhez kötődik.
Őshonos:
-
Brit Columbia délnyugati részén,
-
Washington államban,
-
Oregonban,
-
Kaliforniának főként északi és középső hegyvidéki területein.
Leginkább a mérsékelt óceáni klímájú, csapadékos, párás erdővidékek növénye. A part menti hegységekben és a Cascade-hegység nyugati oldalán különösen jellemző.
Társulás
Természetes élőhelyén elsősorban üde, nedves, árnyas erdők aljnövényzetében vagy második lombkoronaszintjében él. Gyakran alkot sűrű cserjeszintet a nagy termetű tűlevelűek alatt.
Jellemző társulási környezetei:
-
pacifikus parti esőerdők,
-
hegyvidéki tűlevelű erdők,
-
üde völgyerdők,
-
patak menti erdők,
-
erdőszegélyek,
-
tarvágások vagy bolygatott erdőfoltok újuló állományai.
Gyakori társuló fafajai:
-
Pseudotsuga menziesii,
-
Tsuga heterophylla,
-
Thuja plicata,
-
Abies grandis,
-
Acer macrophyllum,
-
Alnus rubra,
-
Cornus nuttallii.
Cserjeszintben gyakran együtt fordul elő Gaultheria shallon, Vaccinium fajok, Rubus spectabilis, Mahonia nervosa és páfrányok társaságában.
Ökológiai igények
Az Acer circinatum félárnyék- és árnyéktűrő faj. Természetes élőhelyén gyakran zárt erdők alatt fejlődik, de megfelelő talajnedvesség mellett világosabb fekvésben is jól növekszik.
Legjobban:
-
üde vagy nedves,
-
humuszban gazdag,
-
jó vízgazdálkodású,
-
savanyú vagy enyhén savanyú kémhatású,
-
laza szerkezetű talajokon fejlődik.
Kedveli a párás, hűvösebb klímát. A forró, száraz nyarakat rosszabbul viseli, különösen kötött vagy kiszáradó talajon. Szárazságtűrése mérsékelt vagy gyenge. Meszes talajokon fejlődése visszafogottabb lehet, levelei klorotikussá válhatnak.
Fagytűrése jó, de a kontinentális, forró nyarú és száraz levegőjű területeken kevésbé érzi jól magát, mint óceáni jellegű, csapadékosabb klímán.
Felhasználás
Az Acer circinatum értékes díszcserje vagy kisebb díszfa. Különösen természetközeli kertekben, árnyas kertrészekben, ligetes beültetésekben és japán jellegű kertekben használható.
Díszértékét adja:
-
finoman karéjos levele,
-
elegáns, többtörzsű habitusa,
-
vöröses tavaszi virágzata,
-
látványos őszi lombszíneződése,
-
természetes, festői ágrendszere.
Alkalmas:
-
szoliterként,
-
kisebb facsoportokba,
-
árnyéki cserjecsoportokba,
-
erdőkerti beültetésekbe,
-
vízfolyások, tavak közelébe,
-
párásabb mikroklímájú parkokba.
Nyugat-Európában és Észak-Amerikában kedvelt dísznövény, de Közép-Európában meleg, száraz fekvésben gondosabb termőhelyválasztást igényel. Magyarországon inkább védett, félárnyékos, üde talajú kertrészekbe való.
Faanyaga nem jelentős gazdasági értékű; a fajt főként dísznövényként és természetes erdei cserjeszintalkotóként tartják számon.
Etimológia
Az Acer nemzetségnév latin eredetű, jelentése „éles” vagy „hegyes”. Valószínűleg a juharok hegyes karéjú leveleire, illetve egyes fajok kemény fájára utal.
A circinatum fajnév a latin circinatus szóból ered, jelentése „kör alakban hajló”, „körzővel rajzolt”, „lekerekített”. Ez a név a faj csaknem kerek körvonalú, karéjos leveleire utal.
