Általános jellemzés
-
Család: Sapindaceae
-
Életforma: lombhullató, kistermetű–közepes fa
-
Magasság: természetben kb. 6–10(–12) m, hasonló szélességgel, lassú növekedésű, többnyire soktörzsű, „bokrosan fás” habitussal.
-
Legfőbb díszértéke a fahéj–narancsbarna, erősen hámló kéreg és a szép őszi lombszín.
Megjelenés
Kéreg, hajtások
-
Kéreg: sima, fényes narancs–vagy fahéjbarna, már fiatalon is nagyon erősen, vékony, papírszerű lemezekben hámlik, a leváló hártyák sokáig a törzsön, ágakon maradnak.
-
Idős fákon a hámlás mellett az alapkéreg helyenként repedezetté, barázdálttá válik.
-
Fiatal hajtások: eleinte sűrűn molyhosak, sötétvöröses–barnák, a 2–3. évre simábbak lesznek, ekkortól kezd erősen hámlani a kéreg.
Lomb
-
Levelek: hármasan összetettek (trifoliátok) – juharnál ritka bélyeg:
-
levélnyél 2–4 cm,
-
3 különálló levélke, egyenként kb. 3–10 × 2–6 cm,
-
a levélkék szélén nagy, tompa fogak.
-
-
Szín:
-
felül sötét- vagy középzöld,
-
alul kékeszöld, hamvas (glaukus), sokszor finoman molyhos – innen a fajnév „griseum” („szürkés”).
-
Őszi lombszín: nagyon változatos, de alapvetően látványos – piros, narancs, rézvörös, rózsás árnyalatok is megjelenhetnek.
-
Virág, termés
-
Virágok: kora tavasszal nyílnak,
-
kicsik, sárgászöld–sárga,
-
lecsüngő, laza bogernyőkben (kis „csüngő csomók”) jelennek meg.
-
-
Termés:
-
páros lependék (ikerlependék / samara),
-
a két mag kb. 1 cm, a szárnyak ~3 cm hosszúak, tompaszögben vagy közel vízszintesen állnak.
-
Növényföldrajz, élőhely
-
Őshonos elterjedés:
-
Közép-Kína – Gansu, Henan, Hubei, Hunan, Shaanxi, Shanxi, Sichuan tartományok hegyvidéki erdőiben.
-
-
Élőhely:
-
mérsékelt övi, hegyvidéki, vegyes lombos–tűlevelű erdők,
-
főleg 1500–2000 m tengerszint feletti magasságban, hűvös, csapadékos klímájú területeken.
-
A természetes állományok ma elsősorban a Qinling–Daba-hegység térségében, széttagolt, kisméretű populációkban maradtak fenn.
Etimológia
-
Acer – klasszikus latin szó, jelentése „éles, hegyes”, valószínűleg a juhar kemény, jól „élesre” faragható fájára vagy a levélkaréjok csúcsosságára utal.
-
griseum – latin griseus = „szürke, szürkés”; itt a levélfonák hamvas–szürkészöld színére utal.
-
Kínai név: 血皮枫, kb. „vér-kéreg juhar”, utalva a vöröses-barnás kéregre.
Védettség, természetvédelmi helyzet
-
IUCN-státusz: Endangered (EN – veszélyeztetett).
-
Fő okok:
-
nagyon kis kiterjedésű, erősen feldarabolt természetes állományok,
-
sok populációban 10-nél kevesebb idős egyed,
-
gyenge természetes utánpótlás (magcsírázás) – a faj részben partenokarp, a magok kis része termékeny,
-
élőhelypusztulás (erdőirtás, mezőgazdasági területek terjeszkedése, urbanizáció).
-
Ugyanakkor a faj nagyon széles körben ültetett díszfa Európában és Észak-Amerikában, ami ex situ szinten valamelyest biztonságot ad, de a vad populációk megőrzését nem pótolja.
-
Kertészeti megjegyzések
-
Díszérték:
-
a fahéjbarna, papírszerűen hámló kéreg télen is látványos,
-
a trifoliát levelek és a színes őszi lomb különleges megjelenést adnak.
-
-
Kultúrtörténet: 1901-ben E. H. Wilson hozta Európába a Veitch faiskola megbízásából, innen terjedt el a díszfaiskolák kínálatában.
-
Igények:
-
hűvös, mérsékelt klíma,
-
üde, jó vízelvezetésű, enyhén savanyú–semleges talaj,
-
napos vagy félárnyékos fekvés; erősen száraz, forró helyen szenvedhet.
-
Kisebb kertekbe is nagyon jó, lassan növő szoliter fa, ha a talaj nem szárad ki túságosan, és van némi páratartalom.
-
Engler, H.G.A., (1900-1968)
Pflanzenr.
vol. 163 (1902)
[Aceraceae]
p. 30 f. 5