Acer miyabei - Miyabe-juhar

Alapadatok

• Család: Sapindaceae (szappanfafélék)

• Életforma: lombhullató, közepes–nagy fa

• Magasság: általában 10–20 m, jó termőhelyen nagyobb is lehet

• Korona: szélesen szétterülő, kerekded, „árnyékadó” fa, gyakran elég robosztus, vastag ágakkal

Rendszertanilag az ún. „platanoides-csoportba” tartozik (Acer sect. Platanoidea), vagyis közel áll a korai juharhoz (Acer platanoides) és a mezei juharhoz (Acer campestre), illetve a kappadókiai juharhoz (Acer cappadocicum).

Hajtás, kéreg, rügyek

• Fiatal hajtások: zöldes-barnák, viszonylag vastagok, később szürkészöldre színeződnek.

• Kéreg:

  • fiatalon simább, szürkés,

  • idősebb korban vastag, durván barázdált, hálózatosan repedezett, kicsit „kőrisfás” hatású – ez az egyik jellegzetes bélyege.

• Rügyek: kicsik–közepesek, barnák, tompák, a levélnyél tövénél ülnek, a levélnyél eltörve tejnedvet ereszt, mint a korai juharnál.

Levél

• Levélnyél: közepesen hosszú, töréskor tejnedves.

• Levéllemez:

  • általában 5 karéjú, ritkábban 3 vagy 7,

  • a karéjok szélesek, lekerekített-háromszögűek, végeik inkább tompábbak, nem annyira hegyesek, mint a korai juharnál,

  • szélük finoman fogacskás vagy majdnem ép.

• Méretben kb. a korai juhar és a mezei juhar között van, de inkább a korai juhar felé hajlik (közepes–nagy levél).

• Szín: felül közép- vagy sötétzöld, alul világosabb zöld, enyhén matt.

• Őszi lombszín: sárga, aranysárga, egyes példányoknál enyhe narancsos tónussal.

• Összhatásra a levél „kicsit kerekebb, puhábban tagolt” korai juhar-levélnek tűnik.

Virág, termés

• Virágzás:

  • kora tavasszal, nagyjából a lombfakadás idején vagy közvetlen utána,

  • zöldessárga, kis virágok, laza, felálló, bogernyős fürtökben (korimbokban) a hajtásvégeken.

• Megporzás: főként rovarok (méhek, legyek), jó mézelő.

• Termés:

  • szokásos ikerlependék (samara),

  • a két szárny többnyire nagyon széles szöget, szinte egy egyenest zár be (közel 180°),

  • a termések fürtökben lógnak, és ősszel barnán érnek.

Növényföldrajz (származás, élőhely)

• Őshonos elterjedés:

  • Japán: elsősorban Hokkaidó és Észak-Honshū egyes részei,

  • természetes állománya főleg folyóvölgyekben, ártereken, ligeterdőkben fordul elő.

• Élőhely:

  • üde, jól vízellátott, alluviális (öntés) talajokon él,

  • gyakran folyómenti keményfaliget része, más juharokkal, fűzfákkal, nyárfákkal, égerrel stb. elegyesen.

• Klímaigény:

  • mérsékelten hűvös–mérsékelt övi, csapadékos klímához alkalmazkodott,

  • jól bírja a hideg telet, a nyári szárazságot viszont nem szereti, főleg kötött, levegőtlen talajon.

Etimológia

• Acer – latin szó, jelentése „éles, hegyes”; klasszikus név a juharfélékre (valószínűleg a faanyag keménységére / „élesre” faraghatóságára, illetve a levélkaréjok hegyességére utal).

• miyabei – Miyabe Kingo (1860–1951) japán botanikusról nevezték el, aki a japán flóra egyik nagy hatású kutatója volt. A fajnév tehát: „Miyabe juhara”.

Kertészeti jelentőség, felhasználás

• Nyugaton utcafaként, parkfaként is ültetik, mert:

  • jó a várostűrése,

  • viszonylag ellenálló több kórokozóval és szennyezéssel szemben,

  • stabil, erős ágrendszert nevel (kevésbé törik szélben, mint pl. egyes korai juhar fajták).

• A fajnak és hibrideknek oszlopos, díszes fajtái is vannak (pl. ‘Morton’, ‘State Street’, ‘Temple’s Upright’, ill. különböző „street tree” klónok), melyeket főleg út menti sorfának nemesítettek.

• Talajigény:

  • szereti a mély, üde, jó vízgazdálkodású vályogtalajakat,

  • elviseli a mérsékelten meszes talajt, de tartós pangó vizet nem.