Alapjellemzés
-
Család: Sapindaceae
-
Életforma: lombhullató kis fa vagy nagyobb bokor
-
Magasság: általában 4–10(–12) m
-
Korona: sűrű, gömbölyded–szélesen kúp alakú, gyakran többtörzsű, alacsonyan elágazó.
-
Élettartam: lassan növő, viszonylag hosszú életű faj.
Hajtás, kéreg, levél
Hajtás:
-
Fiatalon vékony, zöldes-barnás, sima, később sötétedik.
-
Rövid ízközök, sűrűn álló rügyek – ezért tömött lombozatot ad.
Kéreg:
-
Fiatal fán szürkésbarna, sima,
-
idősebben finoman barázdált, pikkelyesen repedezett.
Levél:
-
Átellenesen álló, kicsi, bőrnemű,
-
többnyire három karéjú, a karéjok tompák, lekerekítettek, széleik szinte teljesen ép (alig fogacskás) – innen a „háromosztatú juhar” jelleg.
-
Méret: kb. 2–6 cm széles, rövid nyelű.
-
Felszíne sötétzöld, fényes, fonáka világosabb, többnyire kopasz.
-
Levélnyél eltörve tejnedvet ereszt, mint a platanoides-csoport többi tagja.
-
Ősszel sárgás, narancsos, helyenként vöröses árnyalatokra színeződik – melegebb klímán kevésbé látványosan.
Virág és termés
Virág:
-
Április–májusban, a lombfakadás idején vagy röviddel utána nyílik.
-
Apró, zöldessárga virágok, felálló ernyős-bogernyőkben (korimbokban) a hajtásvégeken.
-
Jó méhlegelő, sok nektárt és virágport ad.
Termés:
-
Kettős lependék (ikerlependék / samara).
-
A két szárny szinte párhuzamosan vagy csak kis szögben áll egymáshoz képest – ez fontos határozóbélyeg.
-
A mag gömbölyded, a szárnyak kb. 2–2,5 cm hosszúak.
-
A termések ősszel barnulnak, sokáig a fán maradhatnak.
Növényföldrajz, élőhely
-
Elterjedés:
-
Dél- és Közép-Európa nagy része (Ibériai-fsz., Franciaország, Olaszország, Balkán, a Kárpát-medence déli–nyugati pereme),
-
Észak-Afrika (Atlasz-vidék),
-
Elő-Ázsia, Kis-Ázsia, Kaukázus.
-
-
Élőhely:
-
száraz, meleg, napos lejtők, mészkő- és dolomithegységek,
-
félszáraz tölgyesek, bokorerdők, sziklagyepek;
-
tipikus eleme a xeroterm tölgyes és makkia–garrigue társulásoknak.
-
-
Talaj: többnyire mészkedvelő, jól tűri a sekély, köves, száraz talajokat.
-
Fény: kifejezetten fény- és melegkedvelő faj.
Ökológiai szerep
-
Fontos kísérő fafaj a mediterrán és szubmediterrán tölgyesekben.
-
Bőséges virágzása miatt jelentős nektárforrás korai tavaszi időszakban.
-
Sűrű koronája búvóhelyet ad madaraknak, cserjés fiatalosokban vadbúvó.
Etimológia
-
Acer – latin szó, jelentése „éles, hegyes”; valószínűleg a juharfa keménységére, ill. a levélkaréjok csúcsosságára utal.
-
monspessulanum – az ókori Montpellier (latinul Mons Pessulanus) nevéből származik; jelentése: „monspessulani / montpellier-i”, utalva a faj klasszikus francia élőhelyére.
Védettség, természetvédelmi helyzet
-
Nagy elterjedésű, rugalmas faj, ezért világszinten nem számít veszélyeztetettnek.
-
Helyi szinten viszont több országban:
-
védett vagy fokozottan védendő,
-
fontos eleme a száraz, fajgazdag erdőszegélyek, sziklaerdők természetvédelmi értékének.
-
Kertészeti megjegyzés
-
Kisméretű, szárazságtűrő, mésztűrő juhar,
-
jó választás mediterrán jellegű, napos kertekbe, sziklakertek, száraz sövények részeként.
-
Lassú növekedésű, de szélálló, jól metszhető, koronaformája természetesen is mutatós.
