Általános jellemzés
-
Család: Sapindaceae
-
Életforma: lombhullató, nagy fa
-
Magasság: természetben, jó termőhelyen 20–25(–30) m, törzse akár 1–1,5 m átmérőjű is lehet.
-
Korona: szélesen kerekded–boltozatos, sűrű, erős, vastag vázágakkal; klasszikus árnyékadó parkfa-korona.
Hajtás, kéreg, rügy
-
Kéreg:
-
fiatalon sima, szürkésbarna,
-
később sekélyen barázdált, finoman hálós–repedezett, de nem válik le nagy táblákban, mint a hegyi juharnál.
-
-
Hajtások: eleinte zöldek, később világosbarnák, simák.
-
Rügyek: barnás–vörösesbarna, tompa kúposak, a levélnyél tövénél ülnek.
Levél
-
Átellenes, nagy, tenyeresen 5(–7) karéjú levél.
-
Méret: kb. 7–15 cm hosszú, 8–20 cm széles.
-
Karéjok széles háromszögletűek, hegyes csúcsúak, szélük enyhén fogacskás, egyébként viszonylag sima.
-
A levélnyél eltörve tejszerű, fehér nedvet ereszt – ez fontos határozóbélyeg, pl. a cukorjuharral szemben.
-
Ősszel többnyire sárgára, aranysárgára, néha narancssárgára színeződik.
Virág, termés
-
Virágzás: kora tavasszal, a lombfakadás előtt vagy azzal egyidőben.
-
Virágok:
-
sárgászöld, illatos,
-
15–30 virágból álló, felálló bogernyőkben („ködfátyol” a koronában).
-
-
Termés:
-
páros lependék (ikerlependék, samara),
-
a mag korong alakú, lapos,
-
a két szárny szinte egy egyenes vonalban, közel 180°-ban áll egymáshoz képest – ez nagyon jellegzetes.
-
Növényföldrajz (elterjedés, élőhely)
Őshonos elterjedés
Források közt van némi eltérés, de nagy vonalakban:
-
Európa nagy része:
-
Dél-Skandináviától és Dél-Norvégiától
-
a Pireneusokig, É-Franciaországig, Észak-Spanyolországig,
-
Észak-Itália, Balkán, Görögország.
-
-
Kelet felé:
-
egészen Oroszország európai része, Ural,
-
Kaukázus, Kis-Ázsia, Észak-Törökország, Kaukázus előtere, É-Irán, a Kaszpi-tenger déli partvidéke.
-
Összefoglalva: Közép- és Észak-Európa leggyakoribb őshonos juharfaja, areája nyugat–kelet irányban Spanyolországtól az Uralig; délen a hegyvidéki övekben, keleten Ny-Ázsiában folytatódik.
Élőhely
-
Természetes erdőkben többnyire vegyes lombos erdők elegyfája:
-
gyertyános-tölgyesek, bükkösök, szurdokerdők,
-
síkvidéken és dombságon is, jó vízellátottságú, tápdús talajokon.
-
-
Jól bírja:
-
a meszes talajokat,
-
az árnyékot (fiatalon árnyéktűrő),
-
de idős koronája igényli a fényt.
-
Másodlagos, inváziós elterjedés
-
Észak-Amerikába a 18. század közepén vitték be dísz- és utcafaként.
-
Ma széles körben ültették, és sok helyen erősen inváziós: árnyéktűrő, sűrű állományokat képez, kiszorítva őshonos lombos fafajok újulatát.
Etimológia
-
Acer – klasszikus latin név a juharokra; az acer szó jelentése „éles, hegyes”, ami valószínűleg:
-
a juharfa kemény, jól „élesre” faragható fájára,
-
vagy a levélkaréjok hegyes csúcsaira utal.
-
-
platanoides – két részből áll:
-
Platanus – a platán nemzetség neve,
-
-oides (görög -oeidés) – „-szerű, -hoz hasonló”.
-
-
Jelentése: „platán-szerű” – utalva arra, hogy a korai juhar nagy, tenyeresen karéjos levele és terebélyes koronája emlékeztet a platánokra, jóllehet rendszertanilag nem rokonok.
