Általános jellemzés
-
Család: Sapindaceae (korábban Aceraceae)
-
Életforma: lombhullató, nagy fa
-
Magasság: többnyire 20–30 m, jó termőhelyen 35 m fölé is mehet
-
Élettartam: akár több száz évig élhet
-
Korona: fiatalon kúpos–tojásdad, később szélesen boltozatos, terebélyes, erős, íves vázágakkal
Törzs, kéreg, hajtás
-
Törzse fiatalon egyenes, sima, szürkés kérgű.
-
Idősebb korban a kéreg lemezesen, nagy, szabálytalan táblákban leválik, alatta világosabb foltokkal – gyakran „platános” hatású (innen is az egyik névrokonság).
-
Hajtások vastagok, zöldes–barnák, rügyei kicsit tompábbak, kevésbé ragacsosak, mint a vadgesztenyéé.
Levél
-
Átellenes állású, nagy, tenyeresen karéjos levél.
-
Többnyire 5 karéjú, a karéjok szélesek, hegyes csúcsúak, szélük durván fogazott.
-
Méret: 10–20 cm, jóval nagyobb, „szétterülőbb” levél, mint a mezei juharé.
-
Felszíne közép–sötétzöld, fonáka világosabb, kissé szürkészöld, gyakran enyhén kékes; a főerek környéke fiatalon kissé molyhos lehet.
-
A levélnyél töréskor kevés tejnedvet ereszt, de nem annyit, mint a korai juhar (A. platanoides).
-
Ősszel többnyire sárgászöld–sárgásbarna, hegyi, hűvösebb klímán néha narancsos árnyalat is megjelenhet, de általában nem olyan „lángoló”, mint a japán juharoké.
Virág
-
Tavasz végén (általában a lombfakadás után) virágzik.
-
Virágai zöldessárga–zöldesszürkék, enyhén illatosak.
-
Lecsüngő, laza fürtökben („bugás fürt”, szerű csüngő virágzat), a friss zöld lombok között.
-
Jó méhlegelő, sok nektárt és virágport ad.
Termés
-
Szokásos juhar-ikerlependék (szárnyas mag).
-
A két szárny kb. vízszintes „V” alakban áll, vagy kicsit lejjebb csüng, nem olyan széles vízszintes, mint néhány más fajé.
-
A termések nyár végétől őszig érnek, a szél messzire hordhatja – ez is hozzájárul terjedéséhez.
Növényföldrajz (elterjedés, élőhely)
Őshonos elterjedés
-
Őshonos a Kárpát-medencétől nyugat felé gyakorlatilag egész Európában:
-
délen a mediterrán hegyvidékeken (Alpok, Appenninek, Balkán-hegységek),
-
északon a Brit-szigeteken, Skandinávia déli részéig,
-
keleten a Kárpátok, Balkán és a Kaukázus térségéig.
-
-
Elterjedése súlypontja a hűvös, csapadékosabb, hegy- és dombvidéki klímájú területeken van.
Élőhely, ökológia
-
Tipikus hegyvidéki lombos erdei fafaj:
-
bükkösökben, gyertyános-bükkösökben, szurdokerdőkben, meredek, kőgörgeteges lejtőkön,
-
vízmosások, patakvölgyek, mély, hűvös völgyaljak jellegzetes kísérő fája.
-
-
Talajigény:
-
szereti a mély, üde, jó vízgazdálkodású, tápdús talajokat,
-
jól érzi magát mészkőn is, de savanyú kőzeten is előfordul – elég tág tűrésű.
-
-
Fény–árnyék:
-
fiatalon árnyéktűrő, jól nevelhető elegyfaként árnyékban,
-
idős korban viszont koronája igényli a fényt, felső lombkoronaszintben érzi jól magát.
-
Hazai helyzete (Magyarország)
-
Őshonos hegy- és dombvidéki fafaj.
-
Főként az Északi-középhegység, Alpokalja és magasabb dombságaink (pl. Dunántúli-középhegység hűvösebb völgyei) erdeiben találjuk.
-
Gyakori az erdei szurdokok, sziklai szurdokerdők (pl. szurdokbükkösök) elegyfájaként.
Másodlagos elterjedés, invázió
-
Nyugat-Európában sokfelé parkokban, kertekben, fasorokban ültették (főleg a Brit-szigeteken, Benelux államokban).
-
Több országban ma már inváziós vagy erősen terjedő fafajként tekintenek rá:
-
könnyen kikel, árnyéktűrő csemetéi tömegesen megjelennek,
-
helyenként kiszorítja az őshonos aljnövényzetet, fiatal fák újulatát.
-
Etimológia
Nemzetségnév: Acer
-
Latin szó, „acer” = éles, hegyes.
-
Valószínűleg:
-
a juhar kemény, jól faragható (élesre, hegyesre formálható) fájára,
-
vagy a levélkaréjok hegyes csúcsára utal.
-
-
Már az ókori szerzőknél is előfordul a juharfák neveként.
Fajnév: pseudoplatanus
-
Két részből áll:
-
pseudo- (görög pseudos = hamis, ál-)
-
platanus (platán)
-
-
Szó szerinti jelentés: „álplatán” / „hamis platán”.
-
Arra utal, hogy:
-
nagy, tenyeresen karéjos levele,
-
terebélyes, árnyékadó koronája,
-
és – főleg idősebb korban – lemezesen hámló, „foltos” kérge nagyon emlékeztet a valódi platán (Platanus × hispanica, P. orientalis) látványára, de rendszertanilag nem rokona, hanem juharfaj.
-
-
Angolul: sycamore vagy sycamore maple – fontos, hogy ez a „sycamore” nem azonos a Földközi-tenger vidékének fügeféléjével (Ficus sycomorus), bár történetileg összekeveredtek a nevek.
