Acer saccharinum - ezüst juhar

Általános jellemzés

• Család: Sapindaceae

• Életforma: lombhullató, közepes–nagy fa

• Magasság: általában 15–25 m, jó termőhelyen ennél magasabb is lehet

• Növekedés: nagyon gyors, fiatalon kifejezetten „nyurguló”, ezért kedvelt, de problémás utcafa is tud lenni

Korona, habitus

• Szabad állásban szélesen szétterülő, laza, kissé „széteső” korona,

• ágrendszere gyakran ívben lehajló, csavarodó, sok ferde, villás elágazással – viharkárra hajlamos.

• Idősebb korban koronája erősen aszimmetrikussá válhat, főleg ha egyoldalról kap fényt (folyópart, út széle).

Kéreg, hajtás

• Fiatalon a kéreg szürkés, sima,

• később hosszanti irányban repedezett, hosszú, vékony szálakban felkunkorodó; idősebb törzseken gyakran lemezekben felhasadozik.

• Fiatal vesszők többnyire zöldes–vörhenyesek, a napos oldalon erősebben vörösödhetnek.

Levél, virág, termés

Levél

Az ezüst juhar levélalakja az egyik legkönnyebben felismerhető juharfaj:

• Átellenes állás,

• többnyire 5 karéjú (ritkán 3 vagy 7),

• a karéjok nagyon mélyen benyúló öblökkel válnak el egymástól – a lemez annyira „kivágott”, hogy a karéjok néha önálló kis „szalagoknak” tűnnek,

• a karéjok hosszúak, keskenyek, hegyesek, széleik fűrészesek.

• Felül: világos- vagy középzöld,

• alul: ezüstösen fehéres, selymes fényű – innen a magyar „ezüst juhar” név.

• Szélben a levelek fel-felcsavarodnak, villognak, nagyon jellegzetes „ezüstös hullámzást” adva a koronának.

Őszi lombszín:

• általában sárga vagy sárgászöld, néha halvány narancsos;

• ritkán olyan látványos vörösödésre képes, mint a Acer rubrum.

Virág

• Nagyon korán virágzó faj, sokszor már február végén–márciusban, még lombfakadás előtt.

• Virágai kicsik, zöldes–vöröses, csomókban ülnek, távolról inkább finom pírként látszanak.

• Egyedek lehetnek főleg hím- vagy nővirágúak, de kevert virágzás is előfordul.

Termés

• Szokásos juhar-ikerlependék (szárnyas mag),

• különlegesség, hogy nagyon korán beérik, gyakran már május elején; míg más juharoknál inkább nyár vége–ősz a jellemző.

• A két szárny tompaszögben áll, többnyire lefelé csüngve;

• nagy mennyiségben terem, így természetes élőhelyén erős újulatra képes pionír faj.

Növényföldrajz, élőhely

• Őshaza:

  • Kelet- és Közép-Észak-Amerika nagy része:

    • Kanada déli sávja,

    • az USA keleti–középső államai a Nagy-tavaktól egészen a déli államokig.

• Az egyik leggyakoribb folyómenti juharfaj az USA-ban.

Élőhely

• Kifejezetten vízkedvelő – ártéri, folyó- és patakparti faj:

  • árterek, elöntött laposok, folyóhátak, mocsárerdők,

  • időszakos elöntést, magas talajvizet nagyon jól tűri.

• Ugyanakkor gyökérzete sekély, ezért szélérzékeny, különösen városi környezetben (tömörödött talaj, kiritkított gyökérzóna).

• Városi ültetésekben sokáig kedvelt volt gyors növekedése miatt, mára sok helyen visszaszorul, mert:

  • ágrendszere törékeny,

  • gyökerei burkolatot emelhetnek,

  • nagy magmennyiség „szemetel”.

Etimológia

• Acer – klasszikus latin nemzetségnév a juharokra; az acer jelentése „éles, hegyes”, valószínűleg a juhar kemény, hegyesre faragható fájára, illetve a hegyes levélkaréjokra utal.

• saccharinum – latin saccharum = „cukor” szóból; jelentése kb. „cukros, cukrot tartalmazó”.

  • Utal arra, hogy a fa nedve cukrot tartalmaz, és a cukorjuharhoz (Acer saccharum) hasonlóan megcsapolható juharszirup készítésére,

  • bár az ezüst juhar nedvének cukortartalma alacsonyabb, ezért gazdaságosan kevésbé használják erre a célra