Nyelvváltó

Gyengénlátó Változat

Acer saccharinum - ezüst juhar

Általános jellemzés

  • Család: Sapindaceae

  • Életforma: lombhullató, közepes–nagy fa

  • Magasság: általában 15–25 m, jó termőhelyen ennél magasabb is lehet

  • Növekedés: nagyon gyors, fiatalon kifejezetten „nyurguló”, ezért kedvelt, de problémás utcafa is tud lenni

Korona, habitus

  • Szabad állásban szélesen szétterülő, laza, kissé „széteső” korona,

  • ágrendszere gyakran ívben lehajló, csavarodó, sok ferde, villás elágazással – viharkárra hajlamos.

  • Idősebb korban koronája erősen aszimmetrikussá válhat, főleg ha egyoldalról kap fényt (folyópart, út széle).

Kéreg, hajtás

  • Fiatalon a kéreg szürkés, sima,

  • később hosszanti irányban repedezett, hosszú, vékony szálakban felkunkorodó; idősebb törzseken gyakran lemezekben felhasadozik.

  • Fiatal vesszők többnyire zöldes–vörhenyesek, a napos oldalon erősebben vörösödhetnek.

Levél, virág, termés

Levél

Az ezüst juhar levélalakja az egyik legkönnyebben felismerhető juharfaj:

  • Átellenes állás,

  • többnyire 5 karéjú (ritkán 3 vagy 7),

  • a karéjok nagyon mélyen benyúló öblökkel válnak el egymástól – a lemez annyira „kivágott”, hogy a karéjok néha önálló kis „szalagoknak” tűnnek,

  • a karéjok hosszúak, keskenyek, hegyesek, széleik fűrészesek.

  • Felül: világos- vagy középzöld,

  • alul: ezüstösen fehéres, selymes fényű – innen a magyar „ezüst juhar” név.

  • Szélben a levelek fel-felcsavarodnak, villognak, nagyon jellegzetes „ezüstös hullámzást” adva a koronának.

Őszi lombszín:

  • általában sárga vagy sárgászöld, néha halvány narancsos;

  • ritkán olyan látványos vörösödésre képes, mint a Acer rubrum.

Virág
  • Nagyon korán virágzó faj, sokszor már február végén–márciusban, még lombfakadás előtt.

  • Virágai kicsik, zöldes–vöröses, csomókban ülnek, távolról inkább finom pírként látszanak.

  • Egyedek lehetnek főleg hím- vagy nővirágúak, de kevert virágzás is előfordul.

Termés
  • Szokásos juhar-ikerlependék (szárnyas mag),

  • különlegesség, hogy nagyon korán beérik, gyakran már május elején; míg más juharoknál inkább nyár vége–ősz a jellemző.

  • A két szárny tompaszögben áll, többnyire lefelé csüngve;

  • nagy mennyiségben terem, így természetes élőhelyén erős újulatra képes pionír faj.

Növényföldrajz, élőhely

  • Őshaza:

    • Kelet- és Közép-Észak-Amerika nagy része:

      • Kanada déli sávja,

      • az USA keleti–középső államai a Nagy-tavaktól egészen a déli államokig.

  • Az egyik leggyakoribb folyómenti juharfaj az USA-ban.

Élőhely

  • Kifejezetten vízkedvelő – ártéri, folyó- és patakparti faj:

    • árterek, elöntött laposok, folyóhátak, mocsárerdők,

    • időszakos elöntést, magas talajvizet nagyon jól tűri.

  • Ugyanakkor gyökérzete sekély, ezért szélérzékeny, különösen városi környezetben (tömörödött talaj, kiritkított gyökérzóna).

  • Városi ültetésekben sokáig kedvelt volt gyors növekedése miatt, mára sok helyen visszaszorul, mert:

    • ágrendszere törékeny,

    • gyökerei burkolatot emelhetnek,

    • nagy magmennyiség „szemetel”.

Etimológia

  • Acer – klasszikus latin nemzetségnév a juharokra; az acer jelentése „éles, hegyes”, valószínűleg a juhar kemény, hegyesre faragható fájára, illetve a hegyes levélkaréjokra utal.

  • saccharinum – latin saccharum = „cukor” szóból; jelentése kb. „cukros, cukrot tartalmazó”.

    • Utal arra, hogy a fa nedve cukrot tartalmaz, és a cukorjuharhoz (Acer saccharum) hasonlóan megcsapolható juharszirup készítésére,

    • bár az ezüst juhar nedvének cukortartalma alacsonyabb, ezért gazdaságosan kevésbé használják erre a célra

saccharinum2.jpg

Cikk nyomtatása E-mail

Kapcsolódó elérhetőségek