Alaktani jellemzés
-
Család: Sapindaceae
-
Életforma: lombhullató kis fa vagy nagyobb bokor
-
Magasság: általában 4–8(–10) m
-
Korona: sűrű, többnyire gömbölyded vagy szélesen kúp alakú, gyakran többtörzsű, erősen elágazó.
Hajtás, kéreg
-
Fiatal hajtások zöldes–barnák vagy vörhenyesek, simák.
-
A kéreg fiatalon szürkés, sima, idősebb korban finoman repedezett, barázdált, de sosem olyan durván, mint a nagyobb juharfajoké.
Levél
Ez az egyik legfontosabb bélyeg, mert a tatár juhar levele alig vagy csak sekélyen karéjos.
-
Átellenes levélállás.
-
Levélnyél: 2–5 cm, eltörve enyhén tejnedves.
-
Levéllemez:
-
többnyire tojásdad–széles tojásdad,
-
szélük finoman fűrészes, legfeljebb sekély, lekerekített karéjjal – nincs a tipikus, mélyen ötszögelt juharlevél-alak,
-
méret: kb. 4–10 cm.
-
-
Szín:
-
felül középzöld,
-
alul világosabb, gyakran enyhén kékeszöld.
-
-
Ősszel a lomb sárgás, narancsos, helyenként pirosas árnyalatokra színeződhet; jó termőhelyen kifejezetten szép.
Virág
-
Idő: kora tavasszal, lombfakadás után nem sokkal.
-
Apró, zöldessárga virágok laza bogernyőkben; közelről díszesek, messziről inkább a friss lomb zöldje látszik.
Termés
-
Tipikus juhar-ikerlependék (szárnyas mag).
-
A két szárny széles, tompaszögű „V”-t alkot, sokszor szinte vízszintes (közel 180°).
-
A termések pirosas–rózsaszínesre színeződhetnek érés közben, így nyár elején–közepén nagyon dekoratív, pirosas „felhőt” ad a koronán.
Növényföldrajz, élőhely
-
Őshonos elterjedés:
-
Kelet- és Délkelet-Európa, a Kárpát-medencétől kelet felé,
-
Dél-Oroszország, Ukrajna, a Pannon-medence keleti része, a Balkán egy része,
-
Elő-Ázsia és Közép-Ázsia, egészen a Kaukázustól az Aral-tó–Kazahsztán vidékeiig.
-
-
Magyarországon:
-
főként a száraz, meleg, löszös és homokos dombvidékek, löszfalak, erdőszegélyek, bokorerdők jellegzetes fája/cserjéje,
-
gyakran tölgyesek, cseres-tölgyesek, lösz-sztyeprétek szegélyeiben fordul elő.
-
-
Élőhely-igény:
-
meleg- és fénykedvelő,
-
jól tűri a száraz, meszes, sekély talajokat,
-
ezért tipikus sztyepp- és erdőssztyepp-jellegű faj, a „tatárjuharos lösztölgyes” társulások névadó eleme.
-
Etimológia
-
Acer – latin szó, jelentése „éles, hegyes”; valószínűleg a juhar kemény, jól „élesre” faragható fájára vagy a levélkaréjok hegyességére utal.
-
tataricum – a tatár / tatárföldi elnevezésre utal (Tataria, tatárok földje), vagyis „tatár juhar”, olyan juhar, amely az egykori tatár-sztyepp, kelet-európai–közép-ázsiai régiók jellegzetes faja.
Ökológiai, gyakorlati megjegyzések
-
Cserje–kisfa jelleg, erős sarjképzéssel, ezért:
-
jó mezsgye- és szélfogó elem,
-
természetes újulatban is gyakran sarjakkal terjed.
-
-
Fontos kísérő fafaj száraz, meleg erdőtársulásokban, ahol:
-
virágai korai nektárforrást adnak,
-
termései kisebb madarak, rágcsálók táplálékául is szolgálnak (korlátozott mértékben).
-
-
Díszfaként, díszcserjeként is ültetik: jó szárazságtűrés, tűrhető várostűrés, dekoratív piros termés.
-
Léteznek díszválogatásai, pl. Acer tataricum subsp. ginnala (Amur juhar), amelyet gyakran külön néven kezelnek; ennek lombja többet és erősebben pirosodik.
-
