Morfológia
Az Acer tataricum (tatár juhar) lombhullató, többnyire nagyobb cserje vagy kisebb fa, rendszerint 4–10 méter magas, ritkán ennél magasabbra is megnőhet. Koronája sűrű, kerekded vagy szélesen tojásdad. Kérge szürkésbarna, fiatalon sima, idősebb korban sekélyen repedezett.
Levelei átellenes állásúak, egyszerűek, tojásdadok vagy szélesen tojásdadok, többnyire karéj nélküliek, ami a legtöbb juharfajtól jól megkülönbözteti. Szélük szabálytalanul fogazott vagy fűrészes. A lomb nyáron sötétzöld, ősszel élénk sárga, narancsvörös vagy bíborvörös színekben pompázik.
Virágai lombfakadás után nyílnak, zöldesfehér vagy sárgásfehér színűek, felálló bugavirágzatokban állnak. A termések páros lependékek, amelyek éréskor gyakran rózsaszínűre vagy élénkvörösre színeződnek, így a nyári időszakban is díszítő értéket képviselnek.
Növényföldrajz
A faj Közép- és Kelet-Európában, a Balkánon, a Fekete-tenger környékén, a Kaukázusban és Nyugat-Ázsia egyes részein őshonos. Magyarországon természetes előfordulású, főként az Alföld peremvidékein, dombvidékeken, erdőssztyep- és löszerdő-társulásokban található meg.
Ökológiai igények
Az Acer tataricum fénykedvelő vagy enyhén félárnyéktűrő faj. Jól alkalmazkodik a száraz, meleg termőhelyekhez, ezért a legtöbb hazai juharfajnál jobban viseli az aszályos időszakokat. Kedveli a meszes, löszös vagy akár köves talajokat is. Jól tűri a városi környezetet, a légszennyezést és a nyári hőséget. Fagytűrése kiváló.
Erdészeti jelentőség
Elsősorban elegyfafajként fontos a száraz tölgyesekben, löszerdőkben és erdőszegélyekben. Faanyaga kis mérete miatt ritkán kerül ipari hasznosításra, de kemény és tömör. Jelentős szerepet játszik a biodiverzitás fenntartásában, a talajvédelemben és a cserjeszint kialakításában. Jó szárazságtűrése miatt a jövő erdőgazdálkodásában és klímaadaptációs erdősítéseiben szerepe növekedhet.
Etimológia
Az Acer latin eredetű név, jelentése juhar. A tataricum („tatár”) fajnév a faj kelet-európai és dél-oroszországi elterjedésére utal; a korabeli botanikusok a tatár népek által lakott sztyeppei és erdőssztyeppei vidékek növényének tekintették.
