Acer tataricum - tatár juhar

Alaktani jellemzés

• Család: Sapindaceae

• Életforma: lombhullató kis fa vagy nagyobb bokor

• Magasság: általában 4–8(–10) m

• Korona: sűrű, többnyire gömbölyded vagy szélesen kúp alakú, gyakran többtörzsű, erősen elágazó.

Hajtás, kéreg

• Fiatal hajtások zöldes–barnák vagy vörhenyesek, simák.

• A kéreg fiatalon szürkés, sima, idősebb korban finoman repedezett, barázdált, de sosem olyan durván, mint a nagyobb juharfajoké.

Levél

Ez az egyik legfontosabb bélyeg, mert a tatár juhar levele alig vagy csak sekélyen karéjos.

• Átellenes levélállás.

• Levélnyél: 2–5 cm, eltörve enyhén tejnedves.

• Levéllemez:

  • többnyire tojásdad–széles tojásdad,

  • szélük finoman fűrészes, legfeljebb sekély, lekerekített karéjjal – nincs a tipikus, mélyen ötszögelt juharlevél-alak,

  • méret: kb. 4–10 cm.

• Szín:

  • felül középzöld,

  • alul világosabb, gyakran enyhén kékeszöld.

• Ősszel a lomb sárgás, narancsos, helyenként pirosas árnyalatokra színeződhet; jó termőhelyen kifejezetten szép.

Virág

• Idő: kora tavasszal, lombfakadás után nem sokkal.

• Apró, zöldessárga virágok laza bogernyőkben; közelről díszesek, messziről inkább a friss lomb zöldje látszik.

Termés

• Tipikus juhar-ikerlependék (szárnyas mag).

• A két szárny széles, tompaszögű „V”-t alkot, sokszor szinte vízszintes (közel 180°).

• A termések pirosas–rózsaszínesre színeződhetnek érés közben, így nyár elején–közepén nagyon dekoratív, pirosas „felhőt” ad a koronán.

Növényföldrajz, élőhely

• Őshonos elterjedés:

  • Kelet- és Délkelet-Európa, a Kárpát-medencétől kelet felé,

  • Dél-Oroszország, Ukrajna, a Pannon-medence keleti része, a Balkán egy része,

  • Elő-Ázsia és Közép-Ázsia, egészen a Kaukázustól az Aral-tó–Kazahsztán vidékeiig.

• Magyarországon:

  • főként a száraz, meleg, löszös és homokos dombvidékek, löszfalak, erdőszegélyek, bokorerdők jellegzetes fája/cserjéje,

  • gyakran tölgyesek, cseres-tölgyesek, lösz-sztyeprétek szegélyeiben fordul elő.

• Élőhely-igény:

  • meleg- és fénykedvelő,

  • jól tűri a száraz, meszes, sekély talajokat,

  • ezért tipikus sztyepp- és erdőssztyepp-jellegű faj, a „tatárjuharos lösztölgyes” társulások névadó eleme.

Etimológia

• Acer – latin szó, jelentése „éles, hegyes”; valószínűleg a juhar kemény, jól „élesre” faragható fájára vagy a levélkaréjok hegyességére utal.

• tataricum – a tatár / tatárföldi elnevezésre utal (Tataria, tatárok földje), vagyis „tatár juhar”, olyan juhar, amely az egykori tatár-sztyepp, kelet-európai–közép-ázsiai régiók jellegzetes faja.

Ökológiai, gyakorlati megjegyzések

• Cserje–kisfa jelleg, erős sarjképzéssel, ezért:

  • jó mezsgye- és szélfogó elem,

  • természetes újulatban is gyakran sarjakkal terjed.

• Fontos kísérő fafaj száraz, meleg erdőtársulásokban, ahol:

  • virágai korai nektárforrást adnak,

  • termései kisebb madarak, rágcsálók táplálékául is szolgálnak (korlátozott mértékben).

• Díszfaként, díszcserjeként is ültetik: jó szárazságtűrés, tűrhető várostűrés, dekoratív piros termés.

  • Léteznek díszválogatásai, pl. Acer tataricum subsp. ginnala (Amur juhar), amelyet gyakran külön néven kezelnek; ennek lombja többet és erősebben pirosodik.