Általános jellemzés
-
Család: Sapindaceae (szappanfafélék)
-
Életforma: lombhullató, közepes–nagy fa
-
Magasság: általában 10–20(–25) m, kedvező termőhelyen magasabb is lehet.
-
Korona: fiatalon kúp alakúbb, később szélesen gömbölyded vagy kissé szétterülő, gyakran elég tömött lombbal.
Hajtás, kéreg, levél
Hajtás és kéreg
-
Fiatal hajtások zöldes–barnásak, enyhén szőrösek lehetnek.
-
Kéreg fiatalon simább, szürkésbarna, később barázdált, pikkelyesen repedezett, nem annyira mélyen, mint a közönséges vadgesztenyéé (A. hippocastanum).
Levelek
-
Átellenes állású, tenyeresen összetett levelek.
-
Többnyire 5 (ritkábban 7) levélke alkot egy levelet.
-
Levélkék:
-
hosszúkás–lándzsásak,
-
kb. 10–20 cm hosszúak, szélük finoman fűrészes vagy gyengén fogas,
-
a csúcsuk hegyes.
-
-
Szín: felül középzöld, fonáka világosabb; ősszel a levelek rendszerint sárgás–barnásra, sokszor nem túl látványosan színeződnek, és viszonylag korán lehullanak.
Virág, termés
Virág
-
Tavasz végén (április–május) virágzik, a lombfakadás idején vagy kicsivel utána.
-
Virágzat: felálló, kb. 10–20 cm-es bugák, a hajtásvégeken.
-
Virágok:
-
krémsárga–zöldesfehér, gyakran enyhén vöröses folttal a csészeleveleken vagy szirmokon,
-
egyenként kicsik, de a buga egésze díszes, bár kevésbé „látványos” mint a közönséges vadgesztenyé (A. hippocastanum).
-
Termés
-
Gömbölyded–tojásdad toktermés (a „gesztenyeburok”),
-
Viszonylag sima vagy alig tüskés, innen a magyar „simahéjú vadgesztenye” elnevezés – ez különbözteti meg a durván tüskés A. hippocastanum-tól.
-
A tokban általában 1–2 fényes, barna mag ül (a „gesztenye”), nagy, világos folttal.
-
A mag erősen mérgező, nem ehető sem embernek, sem háziállatnak.
Növényföldrajz, élőhely
-
Őshazája: Észak-Amerika keleti–középső része
-
Elsősorban USA közép-keleti államai: Ohio, Indiana, Illinois, Iowa, Missouri, Kansas, Kentucky, Nyugat-Virginia, stb.
-
A természetes areáljának „központja” az Ohió folyó vidéke – innen az „Ohio buckeye” név.
-
-
Élőhely:
-
folyóvölgyek, ártéri erdők,
-
üde, tápanyagban gazdag, mély talajokon;
-
ligetes lombos erdőkben, erdőszegélyben, völgyaljakban.
-
Etimológia, nevek
-
Aesculus – régi latin név, eredetileg egy tölgyfajt jelölt, Linné vitte át a vadgesztenyékre; feltehetően a kemény, fényes „makkokra” (gesztenyemagokra) utal.
-
glabra – latin, jelentése „csupasz, sima”; itt a viszonylag sima terméshéjra utal (kevés vagy gyenge tüske).
Angol nevek: Ohio buckeye, néha „American buckeye”.
Mérgezőség, felhasználás
-
Mint minden Aesculus-faj, az egész növény (különösen a mag) mérgező, nagyobb mennyiségben fogyasztva embereknél, állatoknál is súlyos tüneteket okozhat; nem ehető gesztenye!
-
Fája közepesen tartós, helyben kisebb faipari célokra használják (bútor, belső burkolat), de messze nem annyira értékes, mint pl. tölgy vagy juhar.
-
Díszfának is ültetik Észak-Amerikában, de nagyon gyakran inkább állami/fővárosi „state tree” jellegű szimbolikus faj (Ohio állam jelképfája).
