Nyelvváltó

Gyengénlátó Változat

Aesculus hippocastanum - bokrétafa, vadgesztenye

hippocastanum.png

Morfológia
Az Aesculus hippocastanum (vadgesztenye) nagy termetű, lombhullató fa, rendszerint 20–30 méter magas, kedvező körülmények között ennél magasabbra is megnőhet. Koronája széles, tömött, idős korban boltozatos. Törzse erőteljes, kérge szürkésbarna, idővel pikkelyesen repedezett.

Rügyei nagyok, fényes barnák és ragadósak, ami télen is könnyű felismerést tesz lehetővé. Levelei átellenes állásúak, tenyeresen összetettek, többnyire 5–7 levélkéből állnak. A levélkék szélesek, fordított tojásdadok, hosszú csúcsúak, szélük finoman fogazott.

Virágai májusban nyílnak nagy, felálló bugavirágzatokban. A fehér virágokon sárga, majd vöröses foltok jelennek meg a beporzás előrehaladtával. Termése gömbölyded, zöld, tüskés toktermés, amely rendszerint egy-két nagy, fényes barna magot, a közismert vadgesztenyét tartalmazza.

Növényföldrajz
A faj természetes elterjedése meglepően szűk: a Balkán-félsziget déli részének hegyvidéki területein, elsősorban Észak-Görögországban, Albániában és Észak-Macedóniában őshonos. Európa-szerte már évszázadok óta ültetik, így ma sok helyen meghonosodott.

Ökológiai igények
Az Aesculus hippocastanum mélyrétegű, tápanyagban gazdag, jó vízellátású talajokon fejlődik a legjobban. Kedveli az üde, párás klímát. Fiatal korban árnyéktűrő, később inkább fényigényes. A szárazságot és a forró városi mikroklímát rosszul viseli, ilyenkor lombja idő előtt barnulhat és lehullhat. Fagytűrése kiváló.

Várostűrés
Korábban az egyik legfontosabb európai park- és sorfa volt, de várostűrése csak közepesnek tekinthető. A légszennyezést viszonylag jól elviseli, azonban érzékeny a talajtömörödésre, a nyári aszályokra, az útsózásra és a hőszigethatásra. A modern városi környezetben gyakran leromlik az állapota, ezért új telepítéseknél sok helyen más fajokat részesítenek előnyben.

Károsítók és betegségek
A legjelentősebb károsító a vadgesztenye-aknázómoly (Cameraria ohridella), amelynek lárvái a levelek belsejében aknáznak. Erős fertőzés esetén a lomb már nyár közepére megbarnulhat.

Gyakoriak továbbá:

  • a levélbarnulást okozó gombás betegségek,

  • a vadgesztenye baktériumos vérzése (Pseudomonas syringae pv. aesculi),

  • különböző levélfoltosságok,

  • gyökér- és törzskorhadást okozó gombák.

A szárazság és a kártevők együttes hatása sok idős fa pusztulásához vezethet.

Etimológia
Az Aesculus az ókori latinban eredetileg egy tölgyfaj neve volt, amelyet Linné alkalmazott a vadgesztenyék nemzetségére. A hippocastanum görög–latin eredetű összetétel: hippos = „ló”, castanum = „gesztenye”. A név arra a régi hiedelemre utal, hogy termését lovak légzőszervi betegségeinek kezelésére használták.

hippocastanum.jpg

Cikk nyomtatása E-mail

Kapcsolódó elérhetőségek