Aesculus hippocastanum - bokrétafa, vadgesztenye

Általános jellemzés

• Család: Sapindaceae (szappanfafélék)

• Életforma: lombhullató, nagy fa

• Magasság: többnyire 20–25(–30) m, kedvező termőhelyen még magasabb is lehet.

• Korona: fiatalon szabályos, kúpos–tojásdad, idősebb korban szélesen boltozatos, terebélyes, erőteljes vázágakkal, nagy, árnyékadó lombkoronával.

Klasszikus park- és fasorfánk, a „vadgesztenye” szó hallatán általában erre a fajra gondolunk.

Hajtás, kéreg, rügyek

• Hajtások: vastagok, barnásszürkék, eleinte enyhén szőrösek, később simábbak.

• Rügyek:

  • nagyon jellegzetesek: nagy, tojásdad, fényes, ragacsos (gyantás) rügyek,

  • a hajtáscsúcsokon tömött csúcsrügy, oldalt kisebb rügyek.

• Kéreg:

  • fiatalon simább, szürkésbarna,

  • idősebb fán mélyen barázdált, pikkelyesen repedezett, vastag kéreggel.

Levél

• Levelek: átellenesen állnak, tenyeresen összetettek.

• Egy levélben többnyire 7 (ritkábban 5–9) levélke van.

• Levélkék:

  • hosszúkás–lándzsásak, szélességük középtájon a legnagyobb,

  • hosszuk akár 10–25 cm,

  • szélük fűrészes–finoman fogas, csúcsuk hegyes.

• Szín:

  • felül sötétzöld, fénylő,

  • alul világosabb zöld, kissé matt.

• Őszi lombszín: sárga–barnássárga; sokszor a levelek már a gesztenyelevél-aknázómoly és a lisztharmat károsításától is barnulnak, mielőtt igazán szépen színeződhetnének.

Virág és termés

Virág

• Virágzás: tavasz végén, április–májusban, lombfakadás után nem sokkal.

• Virágzat:

  • jellegzetes, felálló, 20–30 cm magas bugák (gyertyák),

  • ezekből alulról fölfelé fokozatosan nyílnak az apró virágok.

• Virágok:

  • színük többnyire fehér, sárgás folttal, amely később narancs–vörösesre színeződhet,

  • a sárga/piros folt a beporzóknak (főleg méheknek) szolgál „célpontként”.

Termés

• Toktermés (a „gesztenyeburok”):

  • zöld, vastag falú, erősen tüskés (szúrós),

  • éréskor barnásodik, a tüskék valamelyest puhulnak, a burok felhasad.

• Mag:

  • általában 1–2 nagy, fényes barna gesztenye,

  • oldalán jellegzetes, világos, matt „folttal”.

• A mag embernek és háziállatnak is mérgező, nem fogyasztható (az „igazi gesztenye” a szelídgesztenye – Castanea sativa –, ami teljesen más család).

Növényföldrajz, élőhely

• Őshazája: természetes állománya a Balkán-félsziget hegyvidéki lomberdeiben (Görögország, Albánia, Észak-Macedónia, Bulgária, ÉNy-Törökország környéke) található.

• Innen került dísz- és haszonfaként Közép-Európába és Nyugat-Európába, ahol mára szinte „őshonosnak ható” kultúrfajjá vált (parkok, fasorok, kastélykertek).

• Természetes élőhelyén üde, mély, humuszos, többnyire meszes talajokon, hegyvidéki bükkösök, gyertyános-tölgyesek völgyeiben fordul elő.

Etimológia

• Aesculus – régi latin név, eredetileg egy tölgyfajt jelölt; Linné a fényes, kemény „makkokra” emlékeztető magok miatt vette át a vadgesztenyék nemzetségnevének.

• hippocastanum – a görög hippos („ló”) és a latin castanea („gesztenye”) szavakból:

  • szó szerint „ló-gesztenye”,

  • utalás lehet arra a régi hiedelemre/használatra, hogy a termést lovakra (lókór, köhögés enyhítésére) adták – innen a több nyelvben is előforduló „horse chestnut / Rosskastanie” elnevezés.

Védettség, egészségi helyzet

• A faj természetes elterjedésében nem különösebben ritka, globálisan nem tartozik a legsúlyosabban veszélyeztetett fajok közé.

• Ugyanakkor Európa-szerte jelentős károsítói vannak:

  • gesztenyelevél-aknázómoly (Cameraria ohridella) – a levelek korai barnulását, száradását okozza,

  • lisztharmat – a levelek fehéres bevonatát, torzulását okozza.

• Ezek miatt parkokban, fasorokban sok helyen leromlott állományokat látunk, ami hosszú távon részben lecseréléshez (más fafajokra) vezethet.

Felhasználás

• Díszfa:

  • klasszikus park- és sugárúti fasorfa,

  • tavaszi virágzása és nagy koronája miatt kedvelt,

  • a sok lehulló termés és a kártevők miatt ma sok helyen már óvatosabban ültetik.

• Gyógyszeripari alapanyag:

  • a magból kivont eszcin és más összetevők visszérpanaszok, keringési problémák kezelésére használt készítmények alapanyagai (csak feldolgozott formában, nem nyersen!).

• Néprajz, gyerekkor:

  • a termésből „gesztenyebábuk”, egyszerű játékok, díszek készítése – sokaknak az őszi gyerekkor része.