Aesculus parviflora - cserjés vadgesztenye

Alak, általános leírás

• Család: Sapindaceae (szappanfafélék)

• Életforma: lombhullató, erősen sarjadzó cserje, ritkán kis fa.

• Magasság: általában 2–3(–4) m, de a bokor szélessége jóval nagyobb lehet (5–8 m), mert tőről, gyökérről erősen terjed.

• Korona: szélesen szétterülő, sűrű, „gesztenyebokor” jellegű.

Lomb

• Levelek: átellenesen állók, tenyeresen összetettek,

  • 5–7 levélkével,

  • a levélkék 12–22 cm hosszúak, 5–10 cm szélesek, rövid nyelűek, szélük többnyire ép vagy finoman fogas.

• Szín: közép–sötétzöld, ősszel szép sárga lombszínt ad.

Virág, termés

• Virágzás: nyáron, június–augusztus, a legtöbb vadgesztenyénél később.

• Virágzat:

  • nagyon feltűnő, felálló, palackmosó-kefére emlékeztető bugák (20–30, akár 40–50 cm hosszan),

  • a virágok fehérek, keskeny szirmokkal,

  • a hosszú, kiálló porzók miatt „pihés”, finom összhatást adnak.

• Termés:

  • kicsi, körte alakú, barna toktermés, benne fényes, barna, gesztenyéhez hasonló mag(oka)l.

  • minden része – a mag is – mérgező, embernek és háziállatnak egyaránt fogyasztásra alkalmatlan.

Növényföldrajz, élőhely

• Őshazája: az USA délkeleti része, főleg Alabama nyugati része, Ny-Georgia, D-Georgia, D-Alabama, valamint szigetszerű állomány D-Karolinában a Savannah folyó mentén.

• Természetes élőhely:

  • üde, mezikus lombos erdők,

  • szurdokok, meredek völgyoldalak, folyóvölgyi lejtők, félárnyékos ravines.

Etimológia

• Aesculus – a latin aesculus eredetileg egy tölgyféle neve volt; Linné a gesztenyéhez hasonló, kemény héjú „makkokra” utalva vette át a vadgesztenyék nemzetségnevének.

• parviflora – latinul „kisvirágú”, a fajnév szó szerint „apró virágú vadgesztenyét” jelent, bár a nagy, látványos virágbuga miatt ez kicsit csalóka (egyenként kicsik a virágok).

Védettség, ritkaság

• IUCN-státusz: LC – Least Concern (nem veszélyeztetett), de természetes areája kicsi, mozaikos, ezért az USA-ban több helyen ritka, élőhelyhez kötött fajként tartják számon.

Kertészeti jelentőség, igények

• Díszértéke:

  • nyári palackkefe-szerű virágzás,

  • rendezett, nagy tenyeres levelek,

  • ősszel intenzív sárga lomb.

• Fény: félárnyék–árnyék, naposon is elvan, ha elég nedves a talaj.

• Talaj: üde, humuszos, jó vízgazdálkodású talaj; meszet tűri, de a szélsőségesen száraz, homokos termőhelyet nem szereti.

• Habitus: erősen sarjadzó, idővel széles, sűrű bokortömeggé nő, ezért nagyobb kertekben, parkokban, erdőszegélyben szoliterként vagy háttércserjeként ideális.