Alangium chinense - kínai alángfa, kínai alangium

Rövid jellemzés

• Család: Cornaceae (régebbi irodalomban: Alangiaceae) 

• Életforma: lombhullató vagy félörökzöld cserje / kisebb–közepes fa, több formája ismert különböző mérettel. 

• Magasság: kb. 3–15(–25) m, régiótól függően.

• Kéreg: szürkés, idősebb korban repedezett. 

Levél:

• Váltott állású, tojásdad–szélesen tojásdad, gyakran kissé ferde („asszimmetrikus”) levélalappal.

• 4–5 erős főér indul a levélalap közeléből, a fiatal levelek gyakran tenyeresen karéjosak, később inkább ép szélűek. 

• 5–30 × 3–28 cm, fajtától és élőhelytől függően; felül többnyire fénylő zöld, alul enyhén szőrös vagy kopasz. 

Virág és termés:

• Virágok:

  • kicsik, fehéres–krémsárga, édeskés illatú,

  • hónalji bogernyőkben, kis csomókban, tavasz–kora nyár folyamán (Kínában főleg május–július, második hullám szept.–okt.). 

• Termés:

  • lapított, húsos, kissé bordázott bogyószerű termés / kis csonthéjas, 8–10 mm hosszú, a csúcsán az elszáradt csésze maradványaival.

Növényföldrajz, élőhely

• Őshonos elterjedés:

  • Ázsia: India, Himalája, Banglades, Nepál, Kína (dél, kelet, közép, nyugat), Tibet, Tajvan, Japán, Indokína, Thaiföld, Laosz, Vietnam, a Fülöp-szigetek, Java, Szunda-szigetek stb. 

  • Afrika: Kameruntól és Etiópiától Angola, Malawi, Mozambik, Zambia, Zimbabwe, Tanzánia, Uganda, Kenya stb. felé, azaz szubtrópusi–trópusi Afrika keleti és középső része. 

• Élőhely:

  • főként száraz évszakos trópusi–szubtrópusi erdőkben, erdőszéleken, másodlagos erdőkben, irtásréteken, 750–2000 m magasságban. 

  • gyakran pionír faj részben bolygatott, fényben gazdag területeken.

Védettség:

• Az IUCN szerint a faj jelenleg „Least Concern” (nem veszélyeztetett) kategóriában van, tehát globális szinten nem számít ritkának. 

Felhasználás (gyógyászat, egyéb)

• A hagyományos kínai orvoslásban a 50 alapvető gyógynövény egyike; kínai neve: 八角枫 (bā jiǎo fēng). 

Kínai és ázsiai népi gyógyászat:

• főként a gyökér, gyökérkéreg, szár és levelek használatosak, többek közt:

  • reuma, ízületi fájdalom,

  • zsibbadás, „keringési” panaszok,

  • traumás sérülések, sebek,

  • kígyómarás, mérgezések,

  • fogamzásgátlás, vérzéscsillapítás céljára. 

Afrikai népi gyógyászat:

• különböző források szerint a gyökér és levél főzetét többek közt gyomorfájás, hashajtás, mentális betegségek, bőrbetegségek, elephantiasis kezelésére alkalmazzák. 

Egyéb felhasználás:

• faanyaga helyben tűzifának vagy kisebb tárgyakhoz használható,

• sövényként, telekhatárra is ültetik,

• a virágok nektárt adnak a méheknek, egyes helyeken a leveleket fogyasztható hernyók legelik, amelyeket az emberek is megesznek. 

• dísznövényként is ültetik: szép, szív alakú lombja és sárgás őszi színeződése miatt kisebb árnyékfának, szoliterként. 

Rendszertan

• Törzs: zárvatermők (Angiosperms)

• Rend: Cornales

• Család: Cornaceae (korábban külön Alangiaceae családként kezelték) 

• Nemzetség: Alangium

• Faj: Alangium chinense (Lour.) Harms 

Név eredete (etimológia)

• Alangium – a nemzetségnév dél-indiai / maláj nyelvű névből (alangi) latin formában, amelyet eredetileg a Alangium salviifolium-ra használtak. A nevet Jean-Baptiste Lamarck vezette be 1783-ban. 

• chinense – latin fajnév, jelentése „kínai, Kínából való”, utalva a faj egyik jellegzetes előfordulási területére. 

• Kínai név: 八角枫 (bā jiǎo fēng), nagyjából „nyolc-szögletű/jogú juhar”, ami a levelek tenyeresen karéjos, juharra emlékeztető alakjára utal.