Alnus cordata - szívlevelű éger, olasz éger

Általános jellemzés

• Család: Betulaceae (nyírfafélék)

• Életforma: lombhullató, közepes nagyságú fa

• Magasság: többnyire 15–20(–25) m, kedvező helyen akár 25–30 m-ig is nőhet; törzsátmérője 50–80(–100) cm.

• Korona: fiatalon karcsú, oszlopos–kúp alakú, idővel sűrű, kompakt, piramisos vagy tojásdad korona; oldalágai gyakran majdnem vízszintesen erednek.

Kéreg, hajtás

• Kéreg fiatalon sima, szürkésbarna, később kissé barázdált, de nem mélyen repedezett.

• Hajtások zöldes–barnák, rügyek kicsik, vörösesbarna pikkelyekkel.

Levél

• Váltakozó állású levelek.

• Alakjuk nagyon jellegzetes:

  • szélesen tojásdad vagy kerekded,

  • az alap jellegzetesen szív alakú (cordatus),

  • finoman fűrészes széllel.

• Méret: kb. 5–12 cm hosszú, hasonló szélességű.

• Felszínük sötét, fényes zöld, fonákjuk világosabb. A levelek nagyon sokáig a fán maradnak, gyakran áprilistól decemberig zöldek, és ősszel sem színeződnek élénk sárgára–pirosra, inkább zölden–barnán hullanak le.

Virág, termés

• Egylaki faj: ugyanazon az egyeden hím és nővirág is van.

• Hím barkák:

  • hosszú, lecsüngő, vöröses–sárgás barkák,

  • kora tavasszal, lombfakadás előtt jelennek meg.

• Női barkák:

  • kicsi, felálló zöld „bimbók”,

  • őszre 2–3 cm-es, tojásdad, kemény, fenyőtobozra emlékeztető, barna álbarkákká (áltermés „tobozkákká”) fásodnak, amelyek a fán maradnak a következő évben is.

• A termés apró, szárnyas makkocska, a szél terjeszti.

Mint minden éger, nitrogénkötő gyökérgümőket fejleszt (Frankia-baktérium), javítva a talaj nitrogén-ellátottságát.

Növényföldrajz, élőhely

Őshonos elterjedés (természetes areál)

• Endemikus mediterrán faj, viszonylag kis őshonos területtel:

  • Dél-Olaszország: a Déli-Appenninek (Campania, Basilicata, Calabria), főleg a nyugatra néző hegyoldalakon,

  • ÉK-Korzikán különálló populációi.

Másodlagos, betelepített állományok

• Széles körben telepítették:

  • Olaszország más részein (Szicília, Szardínia, Közép–Észak-Olaszország),

  • több nyugat-európai országban (Franciaország, Belgium, Spanyolország, Portugália, Egyesült Királyság),

  • és Európán kívül is (pl. Chile, Új-Zéland), ahol helyenként meghonosodott.

Élőhely, ökológia

• Természetes élőhelyén hegy- és dombvidéki lejtőkön, völgyoldalakon nő, nem csak vízparton – az égerfajok közül szokatlanul szárazságtűrő.

• Talaj:

  • jól viseli a meszes, köves, vékony talajokat,

  • ugyanakkor gyorsan nő mély, üde talajon is.

• Klíma:

  • mediterrán–szubmediterrán, de a teleket jól bírja;

  • gyors növekedése, nitrogénkötése és szárazságtűrése miatt rekultivációra, városi nehéz helyekre, meddőhányók, útmenti töltések fásítására különösen jól használható.

Etimológia

• Alnus – klasszikus latin név az égerre (már az ókori szerzőknél is), jelentése egyszerűen „égerfa”.

• cordata – latin cordatus / cordatus, -a, -um a cor, cordis („szív”) szóból; jelentése „szív alakú”, „szíves”.

  • A fajnév közvetlen utalás a levelek jellegzetesen szív alakú (cordata) vállára.

Magyarul leggyakrabban olasz éger, ritkábban nápolyi éger néven említik; angolul Italian alder.

Védettség, természetvédelmi státusz

• IUCN-világlista: Least Concern – nem veszélyeztetett.

• Bár őshonos areája kicsi és széttagolt, a faj:

  • jól alkalmazkodik,

  • gyors növekedésű,

  • és számos országban telepítik is, ezért globálisan nem számít veszélyeztetettnek.

• Az EU-s és európai vörös listákban jelenleg nem kiemelten védett; „nem értékelt” vagy „nem veszélyeztetett” státuszt kap.

Használat

• Előnyök:

  • gyors növekedés,

  • szárazság- és várostűrés sok más égerhez képest,

  • nitrogénkötés, talajjavítás,

  • esztétikus, fényes, szív alakú lomb + dekoratív barna „tobozkák”.

• Használat:

  • védőerdősáv, szélfogó, meredek rézsűk, meddőhányók, városi ipari területek fásítása,

  • díszfaként parkokban, utak mentén is gyakori Nyugat-Európában.