Nyelvváltó

Gyengénlátó Változat

Alnus cordata - szívlevelű éger, olasz éger

Általános jellemzés

  • Család: Betulaceae (nyírfafélék)

  • Életforma: lombhullató, közepes nagyságú fa

  • Magasság: többnyire 15–20(–25) m, kedvező helyen akár 25–30 m-ig is nőhet; törzsátmérője 50–80(–100) cm.

  • Korona: fiatalon karcsú, oszlopos–kúp alakú, idővel sűrű, kompakt, piramisos vagy tojásdad korona; oldalágai gyakran majdnem vízszintesen erednek.

Kéreg, hajtás

  • Kéreg fiatalon sima, szürkésbarna, később kissé barázdált, de nem mélyen repedezett.

  • Hajtások zöldes–barnák, rügyek kicsik, vörösesbarna pikkelyekkel.

Levél

  • Váltakozó állású levelek.

  • Alakjuk nagyon jellegzetes:

    • szélesen tojásdad vagy kerekded,

    • az alap jellegzetesen szív alakú (cordatus),

    • finoman fűrészes széllel.

  • Méret: kb. 5–12 cm hosszú, hasonló szélességű.

  • Felszínük sötét, fényes zöld, fonákjuk világosabb. A levelek nagyon sokáig a fán maradnak, gyakran áprilistól decemberig zöldek, és ősszel sem színeződnek élénk sárgára–pirosra, inkább zölden–barnán hullanak le.

Virág, termés

  • Egylaki faj: ugyanazon az egyeden hím és nővirág is van.

  • Hím barkák:

    • hosszú, lecsüngő, vöröses–sárgás barkák,

    • kora tavasszal, lombfakadás előtt jelennek meg.

  • Női barkák:

    • kicsi, felálló zöld „bimbók”,

    • őszre 2–3 cm-es, tojásdad, kemény, fenyőtobozra emlékeztető, barna álbarkákká (áltermés „tobozkákká”) fásodnak, amelyek a fán maradnak a következő évben is.

  • A termés apró, szárnyas makkocska, a szél terjeszti.

Mint minden éger, nitrogénkötő gyökérgümőket fejleszt (Frankia-baktérium), javítva a talaj nitrogén-ellátottságát.

Növényföldrajz, élőhely

Őshonos elterjedés (természetes areál)

  • Endemikus mediterrán faj, viszonylag kis őshonos területtel:

    • Dél-Olaszország: a Déli-Appenninek (Campania, Basilicata, Calabria), főleg a nyugatra néző hegyoldalakon,

    • ÉK-Korzikán különálló populációi.

Másodlagos, betelepített állományok

  • Széles körben telepítették:

    • Olaszország más részein (Szicília, Szardínia, Közép–Észak-Olaszország),

    • több nyugat-európai országban (Franciaország, Belgium, Spanyolország, Portugália, Egyesült Királyság),

    • és Európán kívül is (pl. Chile, Új-Zéland), ahol helyenként meghonosodott.

Élőhely, ökológia

  • Természetes élőhelyén hegy- és dombvidéki lejtőkön, völgyoldalakon nő, nem csak vízparton – az égerfajok közül szokatlanul szárazságtűrő.

  • Talaj:

    • jól viseli a meszes, köves, vékony talajokat,

    • ugyanakkor gyorsan nő mély, üde talajon is.

  • Klíma:

    • mediterrán–szubmediterrán, de a teleket jól bírja;

    • gyors növekedése, nitrogénkötése és szárazságtűrése miatt rekultivációra, városi nehéz helyekre, meddőhányók, útmenti töltések fásítására különösen jól használható.

Etimológia

  • Alnus – klasszikus latin név az égerre (már az ókori szerzőknél is), jelentése egyszerűen „égerfa”.

  • cordata – latin cordatus / cordatus, -a, -um a cor, cordis („szív”) szóból; jelentése „szív alakú”, „szíves”.

    • A fajnév közvetlen utalás a levelek jellegzetesen szív alakú (cordata) vállára.

Magyarul leggyakrabban olasz éger, ritkábban nápolyi éger néven említik; angolul Italian alder.

Védettség, természetvédelmi státusz

  • IUCN-világlista: Least Concern – nem veszélyeztetett.

  • Bár őshonos areája kicsi és széttagolt, a faj:

    • jól alkalmazkodik,

    • gyors növekedésű,

    • és számos országban telepítik is, ezért globálisan nem számít veszélyeztetettnek.

  • Az EU-s és európai vörös listákban jelenleg nem kiemelten védett; „nem értékelt” vagy „nem veszélyeztetett” státuszt kap.

Használat

  • Előnyök:

    • gyors növekedés,

    • szárazság- és várostűrés sok más égerhez képest,

    • nitrogénkötés, talajjavítás,

    • esztétikus, fényes, szív alakú lomb + dekoratív barna „tobozkák”.

  • Használat:

    • védőerdősáv, szélfogó, meredek rézsűk, meddőhányók, városi ipari területek fásítása,

    • díszfaként parkokban, utak mentén is gyakori Nyugat-Európában.

cordata.jpgMouillefert, P., Traité des arbres et arbrissaux, Atlas (1892-1898); (1892) t. 20

 

Cikk nyomtatása E-mail

Kapcsolódó elérhetőségek