Alnus glutinosa - enyves éger

Általános jellemzés

• Család: Betulaceae (nyírfafélék)

• Életforma: lombhullató, közepes–nagy fa

• Magasság: kedvező helyen 20–30 m, ritkán kicsit fölötte is; általában viszonylag rövid életű (100–160 év).

• Korona: fiatalon karcsúbb, később szélesen boltozatos, kissé „szétterülő”, görbülő oldalágakkal.

Törzs, kéreg, hajtás

• Fiatal kéreg sima, zöldesbarna,

• idősebb korban sötétszürke, barázdált, repedezett.

• A fiatal hajtások gyantásak, ragadósak, kis gyantamaradványokkal (innen a fajnév).

Levél

• Váltakozó állású, rövid nyelű levelek.

• Lemez kerekded–széles tojásdad, a csúcsa gyakran kiemelkedő helyett inkább tompán lekerekített vagy kis bemetszésű, széle finoman csipkés–fűrészes.

• Méret: kb. 5–10 cm.

• Felszín: fénylő sötétzöld, fonák: világosabb, az érzugokban rozsdásbarna szőrcsomókkal.

• A fiatal levelek és rügyek ragadósak – ez nagyon jellegzetes.

Virág, termés

• Egylaki: ugyanazon a fán hím és nővirág is.

• Hím barkák: hosszú, csüngő, vöröses–sárgás barkák, már ősszel kialakulnak, majd kora tavasszal (lombfakadás előtt) nyílnak.

• Női virágzat: kicsi, felálló zöld barkák, amelyek őszre kemény, barnásfekete, tobozra emlékeztető álbarkákká fásodnak; ezek a „tobozkák” a fán maradnak télen is.

• Magja apró, szárnyas makkocska, vízzel is jól terjed – a tobozkák lebegnek, a mag egy ideig úszik.

Gyökér – nitrogénkötés

• Gyökerén Frankia alni baktériumokkal alkot gyökérgümőket, így levegőnitrogént köt, és tápanyag-szegény, nyers talajokon is megél; pionír fafajként talajjavító szerepe jelentős.

Növényföldrajz, élőhely

Őshonos elterjedés

• Őshonos:

  • szinte egész Európában (a legészakibb és legdélibb részek kivételével),

  • Ny-Ázsia: Törökország, Kaukázus, Irán, Kazahsztán nyugati része,

  • É-Afrika: Marokkó, Algéria, Tunézia.

• Betelepítve: Észak-Amerikába, Dél-Afrikába, Új-Zélandra, Ausztráliába, Chile-be is bevezették, sok helyen már inváziós fajként viselkedik nedves élőhelyeken.

Élőhely

• Kifejezetten vízkedvelő, de elég rugalmas faj:

  • folyópartok, patak- és tópartok, lápok, mocsaras erdők (égerlápok),

  • ártéri ligeterdők, nedves erdőszegélyek.

• Kedveli a mély, üde, tápdús, magas vízállású talajt, de a nitrogénkötés miatt gyengébb, savanyú vagy homokos talajon is meglepően jól boldogul.

• Tipikus pionír fafaj nedves, bolygatott helyeken; ha a záródó erdőben beárnyékolódik, az újulat hiányában fokozatosan visszaszorul.

Etimológia

• Alnus – régi latin név az égerre; már az ókori szerzők (pl. Plinius) is használták. Egyszerűen „égerfa” jelentéssel, innen került át a tudományos nemzetségnévbe.

• glutinosa – latin glutinosus = „ragadós, nyúlós, enyves”;

  • közvetlen utalás arra, hogy a faj fiatal rügyei, hajtásai, levelei gyantásan ragadósak, „mézgásak”.

Védettség, természetvédelmi helyzet (röviden)

• IUCN-státusz: LC – Least Concern (nem veszélyeztetett), nagy elterjedésű, sokfelé gyakori faj.

• Ugyanakkor Európa-szerte problémát okoz a Phytophthora alni okozta égerpusztulás (gyökér- és tőbetegségek, tőpusztulás), ami helyenként jelentős állománykieséssel jár.