Amelanchier ovalis - szirti fanyarka

EN: snowy mespilus
DE: Gewöhnliche Felsenbirne
ES: guillomo común

Morfológia

Az Amelanchier ovalis — szirti fanyarka — lombhullató cserje, ritkábban kisebb fa. Általában 1–3 méter magas, kedvező termőhelyen ennél magasabbra is nőhet. Habitusa laza, felálló vagy kissé széthajló ágrendszerű.

Fiatal hajtásai gyakran molyhosak, később kopaszodnak. Rügyei hegyesek, a hajtáshoz simulók vagy kissé elállók. Levelei egyszerűek, szórt állásúak, tojásdadok vagy elliptikusak, többnyire 2–5 cm hosszúak. A levélszél finoman fűrészes, a levélfonák fiatalon molyhos lehet. A levél csúcsa tompás vagy röviden kihegyezett.

Virágai fehérek, öttagúak, laza fürtökben nyílnak tavasszal, rendszerint április–májusban. A szirmok keskenyek, megnyúltak, ezért a virágzat könnyed, csillagszerű hatású.

Termése apró, gömbölyded almatermés, éréskor sötétkékes-fekete vagy lilásfekete, gyakran hamvas bevonatú. Íze édeskés, kissé fanyar. Ősszel lombja sárgás, narancsos vagy vöröses árnyalatot vehet fel.

Növényföldrajz

Az Amelanchier ovalis európai–nyugat-ázsiai elterjedésű faj. Főként Dél-, Közép- és Kelet-Európa hegyvidékein fordul elő, valamint Kis-Ázsia és a Kaukázus térségében is megtalálható.

Elterjedési területe magában foglalja:

• a Mediterráneum hegyvidékeit,

• az Alpok és a Kárpátok térségét,

• a Balkánt,

• a Krím és a Kaukázus vidékét,

• Kis-Ázsia egyes részeit.

Magyarországon őshonos, főként középhegységi területeken fordul elő. Különösen meszes, sziklás, napos lejtőkön, bokorerdőkben és karsztbokorerdőkben találkozhatunk vele.

Társulás

Természetes élőhelyein száraz, melegkedvelő cserjések és sziklás erdőszegélyek növénye.

Jellemző társulási környezetei:

• karsztbokorerdők,

• mészkedvelő tölgyesek,

• molyhos tölgyesek,

• sziklagyepek cserjésedő részei,

• erdőssztyepp jellegű cserjések,

• napos, köves lejtők,

• sziklás erdőszegélyek.

Gyakori társuló fajai lehetnek:

• molyhos tölgy (Quercus pubescens),

• virágos kőris (Fraxinus ornus),

• cserszömörce (Cotinus coggygria),

• húsos som (Cornus mas),

• ostorménfa (Viburnum lantana),

• kökény (Prunus spinosa),

• galagonyák (Crataegus spp.),

• sajmeggy (Prunus mahaleb).

A száraz, meszes, köves termőhelyek egyik jellegzetes cserjefaja.

Ökológiai igények

Fényigényes vagy félárnyéktűrő növény. Legszebben napos, meleg fekvésben virágzik és terem, de világos erdőszegélyeken is megél.

Talajigénye szerény. Kedveli:

• a meszes talajokat,

• a köves, sziklás lejtőket,

• a jó vízáteresztő talajokat,

• a száraz vagy mérsékelten száraz termőhelyeket,

• a meleg mikroklímát.

Szárazságtűrő faj, ezért jól alkalmazkodott a karsztos, sekély termőrétegű élőhelyekhez. A pangó vizet és a tartósan nedves talajokat nem kedveli. Hidegtűrése jó, de természetes előfordulása gyakran meleg, déli kitettségű lejtőkhöz kötődik.

Felhasználás

Az Amelanchier ovalis dísz- és termésértékű cserje, bár kertészeti használata ritkább, mint az észak-amerikai fanyarkafajoké.

Felhasználható:

• természetközeli kertekben,

• sziklakerti jellegű beültetésekben,

• szárazságtűrő cserjecsoportokban,

• erdőszegélyek kialakítására,

• madárbarát kertekben,

• méhlegelőként,

• rézsűk és köves lejtők növényesítésére.

Tavasszal fehér virágai, nyáron sötét termései, ősszel színeződő lombja miatt díszítőértékű. Termése ehető, bár apró és fanyarabb, mint több termesztett fanyarkáé. Frissen fogyasztható, de inkább madáreleségként és természetvédelmi szempontból értékes.

Szárazságtűrése miatt klímaváltozáshoz alkalmazkodó, természetes hatású cserjeként is figyelemre méltó.

Etimológia

Az Amelanchier nemzetségnév dél-francia, provanszál eredetű népi növénynévből került a botanikai latinba. Eredetileg az európai fanyarkára, vagyis erre a fajra, illetve közeli rokonaira vonatkozott.

Az ovalis latin szó jelentése „tojásdad”, „ovális”. A fajnév a levelek alakjára utal.

A magyar fanyarka név valószínűleg a termés ízére vezethető vissza: a bogyószerű almatermés édeskés, de gyakran kissé fanyar. A szirti fanyarka név a faj sziklás, köves, száraz élőhelyeire utal.