Amelanchier ovalis - közönséges, ill. szirti fanyarka

Általános jellemzés

• Család: Rosaceae (rózsafélék)

• Életforma: lombhullató cserje vagy kis bokorfa

• Magasság: általában 0,5–2(–3) m, kedvező helyen kissé magasabb is lehet

• Habitus: sűrűn elágazó, többtörzsű, gyakran kissé „szétterülő” szikla- vagy cserjecsoportot alkot

Hajtás, kéreg, levelek

• Kéreg fiatalon sima, szürkésbarna, vékony.

• Hajtások zöldes–barnák, fiatalon gyengén molyhosak lehetnek.

• Levelek:

  • váltakozó állásúak,

  • alakjuk tojásdad–elliptikus vagy fordított tojásdad (obovat),

  • hosszuk kb. 1–3(–4) cm,

  • szélük az alsó részen többnyire ép, a felső felén finoman fűrészes.

• A fiatal levelek fonákja szürkésen pelyhes, később részben lekopaszodhat; felületük vastagabb, „bőrszerűbb”, mint sok más fanyarkáé – ez segíti a szárazságtűrést.

• Szín: felül közép- vagy sötétzöld, fonák világosabb, enyhén szürkészöld.

Virág

• Kora tavasszal, többnyire április–májusban, gyakran a lombfakadással egyidőben vagy közvetlenül előtte virágzik.

• Virágzat: rövid, laza fürtök az ágak végén.

• Virágok:

  • 5 keskeny, fehér szirom,

  • közepes méretű, jól látható;

  • a bokrot virágzáskor fehér „felhővé” teszik.

Termés

• Bogyószerű almácska (pome), kb. 5–10 mm átmérővel.

• Éréskor sötétkék–feketéslila, hamvas felületű.

• Édes, ehető termés, madarak és kisebb emlősök kedvelt tápláléka, de ember is fogyaszthatja frissen vagy feldolgozva (lekvár, szörp stb.).

Növényföldrajz, élőhely

Elterjedés

• Őshonos a dél- és közép-európai hegy- és dombvidékeken, mozaikos, foltszerű areállal.

• Megtalálható többek között:

  • Ibériai-félsziget, Dél-Franciaország, Alpok előterei,

  • Olaszország, Balkán-félsziget,

  • Közép-Európa déli–délkeleti részei,

  • Északnyugat-Afrika egyes hegységeiben,

  • Délnyugat-Ázsia (pl. Anatólia) egyes hegyvidéki területein.

Élőhely

• Tipikus száraz, meleg, napos állásokat kedvelő cserje:

  • sziklás, köves lejtők, karsztbokorerdők,

  • mészköves sziklagyepek, cserjések,

  • száraz tölgyesek, fenyvesek szegélye.

• Talaj:

  • többnyire mészkövön, dolomiton – kedveli a bázikus, köves, sekély talajokat,

  • jó szárazságtűrésű, a tartós vízborítást, pangó vizet nem szereti.

Magyarországon elszórtan, főként száraz, meszes sziklagyepek, bokorerdők jellegzetes, de nem tömeges kísérő cserjéje (szirti fanyarka).

Etimológia

• Amelanchier

  • a név a provanszál/francia „amelan(ch)ier / amelanchièr” népi névből származik, amely eredetileg éppen az európai fanyarkára (főleg erre a fajra) vonatkozott;

  • innen került át a botanikai latinba nemzetségnévként.

• ovalis

  • latin melléknév: „ovális, tojásdad”,

  • közvetlenül a faj tojásdad, ovális leveleire utal.

Rövid megjegyzés, felhasználás

• Termése ehető, de a természetes állományok többnyire ritkák és apró termésűek — inkább vadgyümölcs, mint termesztett fajta.

• Dísznövénynek is alkalmas száraz, napos, meszes rézsűkre, sziklakert peremére, mert:

  • tavaszi fehér virágzása,

  • nyári sötét bogyói,

  • és őszi sárga–narancsos lombszíne egyaránt díszítenek.