Jelenleg elfogadott név:
Leptopus chinensis
Morfológia
Az Andrachne colchica alacsony termetű, lombhullató félcserje vagy kisebb cserje, rendszerint 20–80 cm magas. Habitusa terülő vagy lazán felálló, finoman elágazó hajtásokkal. Szárai vékonyak, gyakran vörhenyes árnyalatúak, idővel fásodók.
Levelei váltakozó állásúak, kicsik, elliptikusak vagy tojásdadok, ép szélűek, rövid nyelűek. Színük világos- vagy középzöld, felületük sima. A lomb finom, apró levelű megjelenést ad a növénynek.
Virágai aprók, zöldesek vagy sárgászöldek, a levélhónaljakban jelennek meg, nem feltűnők. A növény gyakran kétlaki vagy váltivarú jellegű. Termése apró tok, amely éréskor felnyílik, és kis magokat szór szét.
Növényföldrajz
A faj a Kaukázus térségéhez kötődik, különösen a Fekete-tenger keleti partvidékén (Kolkhisz) és a környező területeken fordul elő. Természetes élőhelyein szárazabb, köves lejtőkön, cserjésekben és nyílt erdőkben található.
Ökológiai igények
Az Andrachne colchica fényigényes, melegkedvelő faj. Jól alkalmazkodik a szárazabb, napos termőhelyekhez. A jó vízáteresztő, gyakran köves vagy meszes talajokat kedveli. A pangó vizet nem viseli el. Szárazságtűrése jó, a kontinentálisabb és szubmediterrán klímát is elviseli. Fagytűrése mérsékelt.
Felhasználás
Elsősorban botanikai és gyűjteményes jelentőségű növény. Kisebb mérete és szárazságtűrése miatt sziklakerti vagy természetes hatású ültetésekben használható, különösen meleg fekvésű helyeken. Díszértéke inkább finom habitusában és különlegességében rejlik, nem feltűnő virágzásában.
Etimológia
Az Andrachne név az ókori görög növénynévből származik, amely egy apró levelű cserjét jelölt. A colchica jelentése „kolkhiszi” vagy „Kolkhisz vidékéről származó”, ami a faj kaukázusi elterjedésére utal.
Az Andrachne colchica nevet azért váltotta fel a Leptopus chinensis, mert a növényt későbbi, részletesebb rendszertani vizsgálatok – különösen a virág- és termésszerkezet, valamint a molekuláris (DNS-alapú) elemzések – alapján már nem az Andrachne nemzetségbe, hanem a Leptopus nemzetségbe sorolták. Ez azt jelenti, hogy a faj rokonsági viszonyait pontosabban értelmezve kiderült: fejlődési vonala eltér attól, amit a korábbi, főként külső jegyekre épülő besorolás feltételezett.
A névváltozás másik oka a földrajzi értelmezés finomodása. A „colchica” név a kaukázusi Kolkhisz régióra utalt, míg a „chinensis” a faj tágabb, kelet-ázsiai (különösen kínai) elterjedését hangsúlyozza. Így az új név nemcsak rendszertanilag pontosabb, hanem a faj természetes elterjedését is jobban tükrözi.
