Aquilegia atrata - feketés harangláb

Morfológia

Az Aquilegia atrata (sötét harangláb) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó évelő lágyszárú növény. Magassága általában 30–80 cm, kedvező körülmények között akár az 1 métert is elérheti.

Levelei hosszú nyelűek, kétszeresen vagy háromszorosan hármasan összetettek. A levélkék kerekdedek, karéjos szélűek, kékeszöld árnyalatúak. A virágzati szár vékony, felálló és többnyire elágazó.

Virágai a nemzetség legjellegzetesebb és legkülönlegesebb virágai közé tartoznak. A bókoló virágok 4–7 cm átmérőjűek, szirmaik és csészeleveleik sötét ibolyáslila, barnáslila vagy csaknem fekete árnyalatúak. A sarkantyúk hosszúak, keskenyek és hátrafelé görbülnek. A porzók sárgák, így feltűnő kontrasztot alkotnak a sötét virágtakaróval. Virágzása általában május és július között zajlik.

Termése több tüszőtermésből álló aszmagcsomó, amely számos apró fekete magot tartalmaz.

Növényföldrajz

A faj Közép-Európa hegyvidékeinek őshonos növénye. Természetes előfordulása elsősorban az Alpok, a Dinári-hegység és az Északi-Mészkő-Alpok térségére koncentrálódik.

Leginkább Ausztria, Svájc, Észak-Olaszország, Szlovénia és a Balkán északi hegységeinek flórájában fordul elő. Magyarországon nem őshonos faj.

Ökológiai igények

Az Aquilegia atrata elsősorban hegyvidéki, mészkedvelő növény. Félárnyékos vagy napos fekvésben fejlődik a legszebben, amennyiben a talaj nem szárad ki.

Kedveli:

• a humuszban gazdag talajokat,

• a jó vízellátású, de nem pangó vizes termőhelyeket,

• a meszes vagy semleges kémhatású talajokat,

• a hűvösebb, párás klímát.

Természetes élőhelyein gyakran erdőszegélyeken, hegyi réteken, sziklagyepekben és világos bükkösökben fordul elő.

Etimológia

Az Aquilegia név eredete vitatott. A legelfogadottabb magyarázat szerint a latin aquila („sas”) szóból származik, utalva a virágok hátrafelé görbülő sarkantyúira, amelyek sas karmára emlékeztetnek. Más értelmezés szerint a latin aqua („víz”) szóval áll kapcsolatban, mivel a virágok könnyen összegyűjtik az esővizet.

Az atrata latin melléknév, jelentése „feketébe öltözött”, „sötét színű” vagy „gyászos”. A fajnév a virágok szokatlanul sötét ibolyásbarna, olykor szinte feketének ható színére utal.

A magyar sötét harangláb elnevezés ugyanezt a feltűnő bélyeget emeli ki. A faj a haranglábak között az egyik legsötétebb virágszínű növény, ezért a dísznövénykertészetben és a sziklakerti gyűjteményekben is nagy becsben tartják.