Arachis hypogaea - földimogyoró

Rendszertani helye, általános jellemzés

• Család: Fabaceae (hüvelyesek)

• Nemzetség: Arachis

• Faj: Arachis hypogaea L.

• Életforma: egyéves, lágy szárú, magról szaporított kultúrnövény.

• Gazdasági jelentőség: a világ egyik legfontosabb olajos–fehérjenövénye, a szójabab és a repce mellett; különösen a trópusokon és szubtrópusokon alapvető élelmiszer- és takarmánynövény. 

Morfológiai jellemzés

Növény alkat:

• Bokrosodó, 30–60 cm magas, felfelé törő vagy elfekvő hajtásrendszerű növény. 

• Gyökérzete karógyökér, rajta nitrogénkötő gümők (Rhizobium-szimbiózis), mint a legtöbb pillangósnál. 

Levél:

• Szórt állású, páratlan csúcslevél nélküli, 4 levélkés (két-két szemközti levélke) összetett levél.

• A levélkék tojásdad–elliptikusak, 1–7 cm hosszúak. 

• Nyctinasztikus („alvó”) levelei vannak: éjjel összecsukódnak. 

Virág:

• Levélhónalji fürtökben vagy magányosan, a talaj felett fejlődnek.

• Sárga vagy narancssárga, pillangós szerkezetű, kb. 1 cm átmérőjű virágok. 

• Többnyire öntermékeny; a virág csak néhány óráig nyitva, majd elhervad. 

Termésképzés – geokarpia:
A faj egyik legkülönlegesebb tulajdonsága.

• Megtermékenyülés után a virágkocsány alsó része meghosszabbodik és lefelé hajlik, ún. gynofór (peg, „csap”) alakul ki.

• Ez a csap fúródik a talajba, és a termés (hüvely) már a föld alatt fejlődik ki – ez a geokarpia jelensége. 

Termés, mag:

• Föld alatti, pergamenszerű falú, hálózatos mintázatú hüvely (2–4 maggal). 

• A mag („mogyoró”) fehér vagy vöröses-barna, magas olaj- (45–50%) és fehérjetartalmú (25–30%); emberi táplálék, olaj- és takarmányalapanyag. 

Növényföldrajz (eredet, elterjedés)

Eredet, domesztikáció

• A Arachis nemzetség endémikus Dél-Amerikában, fő fajgazdagsága Brazília középső és keleti területein, a Cerrado-szavannákhoz kötődve. 

• A termesztett földimogyorót ma a legtöbb forrás szerint

  • dél-bolíviai – észak-argentin térségből (Gran Chaco, Andok előtere) származtatják mint elsődleges domesztikációs központot. 

• Genetikai vizsgálatok alapján a kultúrfaj allotetraploid, két vad diploid faj (pl. A. duranensis és A. ipaensis) természetes hibridje és kromoszómaszám-megkettőződésének eredménye. 

Régészeti és történeti adatok szerint:

• Már több mint 7000 éve termesztették Dél-Amerika andesi és parti régióiban. 

Történeti terjedés

• A földimogyoró a spanyol és portugál hódítások után került

  • Európába, majd innen

  • Afrikába, ahol gyorsan terjedt a trópusi savannákon,

  • és onnan Ázsiába, különösen Indiába és Kínába. 

Mai elterjedés, termesztési övek

• Napjainkban a A. hypogaea gyakorlatilag világméretű kultúrnövény; fő termesztési területei:

  • Dél- és Délkelet-Ázsia (India, Kína – a legnagyobb termelők),

  • Szubszaharai Afrika,

  • Észak- és Dél-Amerika (USA déli államai, Brazília, Argentína). 

Ökológiai igényei (röviden):

• Melegkedvelő, fagyérzékeny, trópusi–szubtrópusi növény; hosszú, fagymentes tenyészidőt igényel.

• Jól érzi magát laza, jó vízgazdálkodású, homokos vagy vályogtalajokon; a túl kötött, köves talaj akadályozza a föld alatti hüvelyek fejlődését. 

Etimológia

Tudományos név

• Nemzetségnév – Arachis

  • Valószínűleg a görög „arakis/arakos” (‘borsó, hüvelyes’) szóból származik – több forrás egyszerűen „legume”-ra vezeti vissza. 

  • Egy másik értelmezés szerint a név az Arachidna névből ered, amelyet egy föld alatti termésű lóherére használtak; ez a föld alatti termésképzésre utalna. 

• Fajnév – hypogaea

  • Görög eredetű: „hypo-” = alatt, „gē/gaia” = föld, tehát jelentése: „a föld alatt élő / a föld alatt lévő”.

  • Közvetlenül arra utal, hogy a növény termése a talaj alatt fejlődik (geokarpikus faj).