Arbutus andrachne jellemzése
Morfológia
Az Arbutus andrachne (keleti szamócafa) örökzöld, kisebb termetű fa vagy nagyobb cserje, rendszerint 5–12 méter magas. Koronája szabálytalanul kerekded, gyakran többtörzsű. Legfeltűnőbb díszítő értéke a sima, vörösesbarna kérge, amely vékony lemezekben hámlik, alatta világosabb, narancsos vagy zöldes felület látható.
Levelei váltakozó állásúak, elliptikusak vagy tojásdad-lándzsásak, vastagok, bőrszerűek, fényes sötétzöldek, szélük többnyire ép vagy csak enyhén fogazott. A lomb összhatása finomabb és simább, mint a közönséges szamócafáé.
Virágai fehérek vagy enyhén zöldesfehérek, kancsó alakúak, csüngő bugavirágzatokban jelennek meg. Termése gömbölyded, narancsvörös, érdes felszínű bogyószerű áltermés.
Növényföldrajz
A faj a kelet-mediterrán térségben őshonos. Előfordul Görögországban, Törökországban, a Balkán déli részén, a Közel-Keleten és a Földközi-tenger keleti medencéjének hegyvidéki területein. Száraz, sziklás erdőkben és macchiás vegetációban gyakori.
Ökológiai igények
Az Arbutus andrachne fény- és melegkedvelő faj. Jól alkalmazkodik a száraz, köves, gyakran meszes talajokhoz. Kiváló szárazságtűrő, a mediterrán nyári aszályokat jól viseli. A jó vízáteresztés alapvető, a pangó vizet nem tűri. Fagytűrése mérsékelt; enyhébb teleken megbízhatóbb.
Etimológia
Az Arbutus latin eredetű név, amely már az ókorban is a szamócafákat jelölte. Az andrachne görög eredetű szó, amelyet az ókori szerzők egy hasonló örökzöld fára használtak.
Megkülönböztetés az Arbutus unedo-tól
Az Arbutus andrachne legkönnyebben a sima, vörösesen hámló kérgéről és a sima szélű, fényesebb leveleiről ismerhető fel. Az Arbutus unedo kérge durvább, sötétebb és kevésbé látványosan hámlik, levelei pedig általában erősebben fogazottak. Az A. andrachne habitusa könnyedebb, mediterránabb megjelenésű, míg az A. unedo tömörebb, sűrűbb koronájú.
Duhamel du Monceau, H.L., Traité des arbres et arbustes, Nouvelle édition [Nouveau Duhamel] (1800-1819), vol. 1 (1800), t. 22
