Artemisia abrotanum - ürömcserje, istenfa

Rendszertani helye, általános jellemzés

• Család: Asteraceae (fészkesvirágúak)

• Nemzetség: Artemisia (üröm)

• Életforma: félcserje – alsó része fásodik, felső része lágyszárú, évelő

• Magasság: általában 60–100 cm, jó helyen kissé magasabb is lehet

Erősen aromás illatú növény, jellegzetes, finoman szeldelt lombbal, régi gyógynövény- és kolostorkertek gyakori lakója.

Morfológiai jellemzés

Szár, habitus

• Tövénél fásodó, bokrosan elágazó,

• felső része vékony, zöld, erősen elágazó hajtásokkal,

• habitusa laza, kissé szétterülő bokor.

Levél

• A nemzetségre jellemzően mélyen szeldelt, finom, „kaporszerű” lombozat.

• A levelek többszörösen osztottak, keskeny levélcimpákkal.

• Színük szürkészöld–zöldesszürke, finom molyhosság miatt enyhén ezüstös fényű.

• Megdörzsölve erősen aromás, fűszeres–kesernyés illatú.

Virág

• Virágzata laza bugát alkot a hajtásvégeken.

• A fészkek kicsik, sárgás–zöldessárga gömbölyded fejecskék, nem feltűnő, díszértéke csekély.

• Virágzás ideje többnyire nyár második fele – kora ősz.

Termés

• Apró, hosszúkás aszmag, széllel terjed, de a növény kertben inkább tőből, dugvánnyal szaporított.

Növényföldrajz, élőhely

• Eredeti areál: valószínűleg Dél- és Közép-Európa, Elő-Ázsia térsége; pontos őshazája a hosszú kultúrtörténet miatt nehezen rekonstruálható.

• Ma gyakorlatilag kozmopolita kultúrnövény, kertekben, falusi porta körül sok helyen meghonosodott.

Élőhelyigény kertben

• Kedveli a napos, meleg fekvést.

• Talajban viszonylag igénytelen, de:

  • legjobban jó vízáteresztő, nem túl kötött, inkább soványabb, meszes talajon érzi magát,

  • a tartós pangó vizet nem kedveli.

• Jól tűri a metszést, bokra megfiatalítható, formázható.

Felhasználás, tulajdonságok

Dísznövény

• Finom, csipkeszerű, ezüstös lombja miatt díszcserjeként és díszfűszerként is használják.

• Jól érvényesül évelőágyások szegélyén, gyógynövény- és kolostorkertekben.

Gyógynövény, fűszernövény (hagyományosan)

• Hagyományosan használták:

  • emésztést serkentő, étvágyjavító keserűanyagként,

  • enyhe görcsoldó / gyomorerősítő teákban,

  • féregűző szerként.

• A levelek és fiatal hajtások tartalmaznak illóolajat, keserűanyagokat, amelyek adják jellegzetes ízét és illatát.

• Egyes vidékeken szárított hajtást tettek ruhák közé, molyűzőként.

Fontos: a nemzetség több faja (pl. Artemisia absinthium) erős, nagy dózisban akár mérgező vegyületeket is tartalmazhat. A A. abrotanum általában enyhébb hatású, de gyógyászati célú használata ma is körültekintést igényel, orvosi/fitoterápiás szakember irányítása nélkül nem ajánlott rendszeresen vagy nagy mennyiségben fogyasztani.

Etimológia

• Artemisia

  • az ókori görög hagyomány szerint Artemisz istennő (a vadászat, erdők, asszonyok védőistennője) nevéről kapta a nemzetség a nevét,

  • utalás lehet arra, hogy több ürömfajt „asszonybajokra”, női panaszokra is használtak a népi gyógyászatban.

• abrotanum

  • valószínűleg egy régi görög–latin növénynév (abrotonon) átvétele,

  • már az ókorban is ismert és használt gyógy-/fűszernövény volt ezen a néven,

  • a szó pontos eredete bizonytalan, a név lényegében „örökölt történelmi név”.