Astrantia major - nagy völgycsillag

Morfológia

Az Astrantia major (nagy völgycsillag) az ernyősvirágúak (Apiaceae) családjába tartozó, hosszú életű évelő növény. Magassága rendszerint 40–80 cm, kedvező körülmények között elérheti az 1 métert is.

Rövid gyöktörzséből tőlevélrózsa fejlődik. Levelei hosszú nyelűek, tenyeresen 5–7 karéjúak, fűrészes szélűek, élénkzöld színűek. A virágzati szár felálló, kevéssé elágazó.

Virágzata különleges megjelenésű összetett ernyő. Az apró, fehér, zöldesfehér vagy halvány rózsaszín virágokat nagy, csillagszerűen szétálló murvalevelek veszik körül. Ezek a murvalevelek gyakran fehéres, rózsaszínes vagy zöldes színűek, és a növény fő díszítő értékét adják. Virágzása általában júniustól augusztusig tart.

Növényföldrajz

A faj Közép- és Dél-Európa hegyvidéki területein őshonos. Elterjedési területe a Pireneusoktól az Alpokon és a Kárpátokon át a Balkán-félszigetig húzódik.

Magyarországon elsősorban a Nyugat-Dunántúl és az Alpokalja üde erdeiben, hegyi rétjein és patakvölgyeiben fordul elő. Hazánkban viszonylag ritka faj.

Ökológiai igények

A Astrantia major üde, párás klímájú élőhelyeket kedvel. Félárnyékos vagy világos fekvésben fejlődik a legszebben. Kedveli a humuszban gazdag, tápanyagdús, jó vízellátású talajokat.

A tartós kiszáradást rosszul viseli, ugyanakkor a téli hideggel szemben teljesen ellenálló. Természetes élőhelyein gyakran patakvölgyekben, üde réteken és hegyvidéki erdőszegélyeken található.

Védettség

Az Astrantia major Magyarországon védett növényfaj, természetvédelmi értéke 10 000 Ft. Hazai állományai elsősorban az Alpokalján és a nyugat-magyarországi hegyvidékeken találhatók.

Védettségének oka ritka előfordulása, valamint az üde hegyi rétek és természetközeli erdőszegélyek visszaszorulása. Természetes élőhelyein gyűjtése és károsítása tilos.

Gyógyhatás

A nagy völgycsillagot a középkori és népi gyógyászatban gyógynövényként is alkalmazták. Gyökerét és föld feletti részeit keserűanyagok, cseranyagok és illóolajok kisebb mennyiségben tartalmazzák.

Hagyományosan emésztésjavítóként, étvágyfokozóként, enyhe vizelethajtóként és lázcsillapítóként használták. Egyes vidékeken sebek kezelésére és fertőtlenítésére is alkalmazták. Napjainkban gyógyászati jelentősége csekély, elsősorban dísznövényként ismert.

Etimológia

Az Astrantia név a görög astron („csillag”) szóból ered. A név a virágzatot körülvevő, csillagszerűen elhelyezkedő murvalevelekre utal.

A major latin szó, jelentése „nagyobb”. A fajnév arra utal, hogy a nemzetség egyik legnagyobb termetű és legfeltűnőbb képviselője.

A magyar völgycsillag elnevezés a növény csillag alakú virágzatára utal, míg a nagy völgycsillag a kisebb termetű rokon fajoktól való elkülönítését szolgálja. Különleges virágzata miatt Európa egyik legkedveltebb félárnyéki évelő dísznövénye.