Berberis candidula - ezüstös borbolya

Általános jellemzés

• Család: Berberidaceae – borbolyafélék

• Életforma: örökzöld, kistermetű cserje, párnaszerű bokor.

• Magasság: többnyire 0,3–1(–1,5) m, kicsit szélesebbre terül, mint amilyen magas.

• Habitus:

  • sűrűn elágazó, gömbölyded–kupacos,

  • az ágak merevek, végük enyhén íves, a bokor „tüskés párna” hatású.

Hajtások, tüskék

• Fiatal hajtások vörhenyes–barnák, gyakran kissé szögletesek, „cikkcakkban” törnek.

• A rövid hajtások tövén 3-as osztatú tüskék ülnek, általában 1–2 cm hosszúak – nagyon szúrós cserje.

Levél

Ez az egyik legfontosabb díszítő bélyeg:

• Örökzöld, bőrnemű levelek,

• Alak: keskeny, lándzsás–hosszúkás, kb. 1–2(–3–4) cm hosszú, a szélen apró tüskés fogakkal.

• Szín:

  • felül sötétzöld, fényes,

  • fonáka ezüstösen fehéres / kékesfehér viaszbevonatú – innen az angol „paleleaf barberry”, illetve a német Schneeige Berberitze név.

• A levelek többnyire csomókban („örvökben”) ülnek a rövid oldalhajtásokon.

• Télen is zöld marad, de hidegben bronzos–bíboros árnyalatot vehet fel.

Virág és termés

• Virágzás: késő tavasszal (május–június).

• Virágok:

  • többnyire magányosan vagy kis csoportokban ülnek a levélhónaljakban,

  • sárgák vagy halványsárgák, 0,5–1 cm körüliek,

  • sokszor részben elbújnak a lombozat között, közelről látványosabbak.

• Termés:

  • ellipszis alakú bogyótermés (valójában bogyószerű áltermés),

  • kékesfekete, erősen hamvas, kb. 6–10 mm hosszú,

  • ősszel–kora télen díszít, a madarak egy részének táplálékul is szolgál.

Növényföldrajz, élőhely

• Őshazája: Kína középső–nyugati része, főleg ÉNy-Hubei és ÉK-Szecsuán (Sichuan) tartomány – szűk areájú endemikus faj.

• Élőhely:

  • hegyi cserjések, bozótosok, útszélek, sziklás hegyoldalak,

  • montán övben, mérsékelt hegyvidéki klímán.

Kertészetben Európában és Észak-Amerikában is ültetik, de többnyire ritkább, gyűjteményes növény, nem tömegfajta.

Etimológia

• Berberis – valószínűleg az arab „berberīs / barbaris” szóból, amely egykor a borbolyák savanyú bogyóira utalt; innen vette át a botanikai latin a nemzetségnevet.

• candidula – a latin candidus („fehér, fényes, ragyogó”) kicsinyítőképzős alakja; jelentése kb. „fehérecskés, kicsit fehér”.

  • Nagyon jól illik a fajra, mert a levelek fonáka ezüstösen, „fehéren” dereng, ami az egyik legfeltűnőbb bélyeg.

Védettség, természetvédelmi helyzet

• IUCN-státusz: VU – Vulnerable (sebezhető).

• Fő okok:

  • nagyon szűk elterjedés (csak néhány kínai tartomány hegyvidéki területein),

  • élőhelyek átalakulása (úthálózat, erdőgazdálkodás, élőhely-fragmentáció).

Kertészeti megjegyzés

• Díszérték:

  • alacsony, tömött, örökzöld, erősen tüskés párna,

  • sötétzöld, fényes levélfelszín, fehéres levélfonák,

  • sárga virágok, hamvas, kékes termések.

• Felhasználás:

  • sziklakert, ágyásszegély, alacsony, „átjárhatatlan” szegélysövény,

  • kis kertekben is jól használható, mivel ritkán nő 1–1,5 m fölé.

• Igények:

  • nap–félárnyék,

  • jó vízáteresztésű, akár meszes talajon is megél,

  • télállósága kb. zóna 6 körüli; erősebb fagyban részleges lombvesztés előfordulhat.