Morfológia
A Berberis candidula örökzöld, alacsony termetű, sűrű, tömött növekedésű cserje, amely általában 0,5–1 méter magasra, de szélességben ennél nagyobbra is terjedhet. Habitusa párnaszerűen terülő vagy lapított gömb alakú. Hajtásai rövidek, sűrűn elágazók, erősen tövisesek. Levelei kicsik, tojásdadok vagy elliptikusak, vastagok, bőrszerűek, fényes sötétzöldek; fonákjuk világosabb, gyakran szürkészöld árnyalatú. A levélzet nagyon sűrű, ezért a növény kompakt, zárt felületet alkot.
Virágai tavasszal nyílnak, többnyire halványsárgák, aprók, kevéssé feltűnők, rövid fürtökben jelennek meg. Termése apró, gömbölyded bogyó, amely éréskor sötétkék vagy kékesfekete, gyakran hamvas bevonatú.
Növényföldrajz
A faj Kelet-Ázsiából származik, elsősorban Kína nyugati, hegyvidéki területein honos. Természetes élőhelyein sziklás lejtőkön, hegyvidéki cserjésekben és nyíltabb, szárazabb területeken fordul elő.
Ökológiai igények
A Berberis candidula napos vagy félárnyékos fekvésben fejlődik a legjobban. Jól tűri a szárazabb körülményeket, és kifejezetten alkalmazkodóképes a gyengébb, köves talajokhoz is, ha azok jó vízáteresztők. A pangó vizet nem viseli el. Fagytűrése jó, ezért a mérsékelt égövben megbízhatóan nevelhető. Ellenálló, igénytelen növény, amely szélsőségesebb körülmények között is megmarad.
Felhasználás
Elsősorban talajtakaró és alacsony díszcserje. Kiválóan alkalmas sziklakertekbe, rézsűk beültetésére, alacsony sövények kialakítására, valamint előkertekbe és kisebb felületek lefedésére. Sűrű, tövises ágrendszere miatt védelmi célra is használható. Örökzöld lombja miatt egész évben díszít, különösen strukturális növényként értékes.
Etimológia
A Berberis nemzetségnév arab eredetű, és a növény termésére utaló régi elnevezésből származik. A candidula latin eredetű szó, jelentése „fehéres” vagy „kissé világos”, ami valószínűleg a levelek fonákjának világosabb árnyalatára vagy a növény összhatására utal.
