Berberis julianae - Júlia-borbolya

Általános jellemzés

• Család: Berberidaceae – borbolyafélék

• Életforma: örökzöld, erősen tüskés cserje

• Méret: általában 1,5–2 m magas, hasonló szélességű, sűrű, átjárhatatlan bokrot képez.

• Habitus:

  • erősen felálló, merev ágú,

  • az oldalágak kissé ívesek, de összességében „sudarasabb”, karcsúbb, mint sok más örökzöld borbolya.

Hajtás, tüskék

• Hajtások sárgás–barnás vagy sötétbarnák, fiatalon zöld árnyalattal.

• A rövid hajtások tövén hármas osztatú, 2–4 cm hosszú, nagyon hegyes tövisek ülnek – kifejezetten szúrós, „védősövénynek” kiváló faj.

Levél

• Örökzöld, bőrnemű levelek,

• alak: keskeny, lándzsás–fordított tojásdad (2–6 cm hosszú),

• a levélszél finoman fűrészes, apró tüskés fogakkal.

• Felszín: sötétzöld, fénylő, fonák: világosabb zöld, nem olyan ezüst-fehér, mint pl. B. candidula esetében.

• Az oldalhajtásokon csomókba tömörülve állnak, így a bokor nagyon dús lombú.

• Télen is nagyobbrészt zöld marad, de hideg teleken kissé bronzos–vörhenyes árnyalatot kaphat.

Virág és termés

Virág

• Virágzás: tavasszal, általában április–májusban.

• A virágok élénksárgák, 5–8 mm átmérőjűek.

• 2–8 virágból álló kisebb fürtökben lógnak a levélhónaljakban – közelről szépek, messziről inkább „sárgás pihét” adnak a lomb között.

Termés

• Hosszúkás, kékesfekete, erősen hamvas bogyó (valójában áltermés), ~8–12 mm hosszú.

• Ősszel–kora télen érik, a bogyók sokáig a növényen maradhatnak.

• A termések enyhén mérgezők / keserűk, nem étkezési célra valók, de a madarak egy része fogyasztja.

Növényföldrajz, élőhely

• Őshazája: Kína középső és nyugati részén (pl. Hubei, Sichuan, Guizhou, Yunnan tartományok) hegy- és dombvidéki területein, erdőszegélyeken, bozótosokban fordul elő.

• Magassági öv: nagyjából 800–2500 m tengerszint felett (montán cserje- és erdőszint).

Európában és Észak-Amerikában díszcserjeként régóta ültetik; helyenként kivadulhat, de nem tartozik a legagresszívebb inváziós borbolyák közé.

Kertészeti jellemzés

• Előnyök:

  • sűrű, örökzöld lomb,

  • nagyon tüskés, tehát kiváló védősövény,

  • jó télállóság (kb. USDA 6–7),

  • városi környezetet, városi talajokat is elviseli.

• Fény: nap–félárnyék; árnyékban ritkul, lazább lesz.

• Talaj: meglehetősen tűrőképes, jó vízlefolyású, közepesen kötött talajon érzi magát a legjobban, a meszet jól viseli.

• Felhasználás:

  • védősövénynek, telekhatárra, ipari területek szegélyére,

  • örökzöld háttércserjeként,

  • ritkábban szoliterként (inkább funkcionalitás, mint virágdísz miatt használják).

Etimológia

• Berberis – valószínűleg az arab berberīs / barbaris szóból ered, amely eredetileg a borbolya savanyú bogyóira utalt; innen került át a botanikai latinba nemzetségnévként.

• julianae – A fajt Camillo Karl Schneider nevezte el felesége, Juliane tiszteletére..