Berberis thunbergii - Japán borbolya, Thunberg-borbolya

Általános jellemzés

• Család: Berberidaceae – borbolyafélék

• Életforma: lombhullató cserje

• Méret: általában 0,5–1,5(–2) m magas, nagyobb fajták elérhetik a 2–2,5 m-t is.

• Habitus:

  • sűrűn elágazó, erősen bokros, „párnaszerű”,

  • az ágak enyhén ívesen lehajlanak, idővel áthatolhatatlan bozótot képez.

Hajtás, tüskék

• A fiatal hajtások vékonyak, zöldes–vörhenyesek, később barnásszürkére érnek.

• A levelek hónaljában rövid, 1–3 tagú, de többnyire magányos, 5–10 mm-es tövisek ülnek – kevésbé hosszúak, mint pl. B. julianae-nél, de nagyon sűrűn vannak.

Levél

• Kicsi, egyszerű, lombhullató levelek.

• Alak: fordított tojásdad (obovat) vagy spatulás, azaz keskeny nyél felől szélesedő „kanálforma”.

• Méret: ökölszabályként 1–3 cm hosszú, 0,5–1,5 cm széles.

• Szélük többnyire teljesen ép, legfeljebb nagyon finom, alig látható fogacskákkal – ez fontos különbség a B. vulgaris erősen fűrészes leveleihez képest.

• Alapszín: fajtától függően

  • zöld,

  • vagy sötétvörös / bordó / aranysárga / tarka (a kertészeti fajták óriási változatossága miatt).

• Őszi lombszín: még a zöld levelű alapfaj is sárga–narancs–vörös árnyalatokra színeződik, kis bokor létére nagyon látványos.

Virág

• Tavasz végén (április–május) nyílik.

• A virágok kicsik, sárgák, kívül gyakran pirosas árnyalattal.

• Többnyire magányosan vagy kis csomókban csüngenek le a rövid kocsányokon – közelről szépek, messziről inkább finom sárga „pöttyözést” látunk a zöld vagy vörös lombozaton.

Termés

• Keskeny, hosszúkás, élénkpiros bogyótermés (valójában bogyós áltermés).

• Ősszel érik, de a bokron télbe nyúlóan is megmaradhat, így a kopasz ágakon is díszít.

• A madarak fogyasztják, emberi fogyasztásra nem használják úgy, mint a közönséges borbolyáét (B. vulgaris).

Növényföldrajz, élőhely

Őshazája

• Természetes areálja Kelet-Ázsiához kötődik, főként:

  • Japán (középső és északi részek),

  • kisebb foltokban Kelet-Kína, esetleg Korea egyes területei (forrástól függően).

• Ott hegy- és dombvidéki cserjések, erdőszélek, nyílt lomberdők kísérő faja.

Másodlagos elterjedés

• A 19. századtól kezdve díszcserjeként világszerte elterjedt:

  • parkokban, előkertekben, sziklakertben, út menti zöldsávokban.

• Észak-Amerika keleti részén, valamint néhány európai országban helyenként erősen terjedő, inváziós fajnak számít:

  • árnyéktűrése és nagy magtermése miatt erdőaljban is jól újul,

  • sűrű állományokat képez, visszaszorítva az őshonos lágyszárúakat és cserjéket.

• Közép-Európában (beleértve Magyarországot) főleg ültetett díszcserje, ritkábban kivadult egyedek is előfordulhatnak.

Ökológiai igények

• Fény: nap–félárnyék; teljes árnyékban megnyúlik, ritkul, lombszíne tompul.

• Talaj: tág tűrésű,

  • meszes, semleges és gyengén savanyú talajon is jól érzi magát,

  • szárazabb talajokat is elvisel, ha már begyökeresedett.

• Klíma: edzett, télálló cserje, a téli hideget jól bírja; szélre, városi szennyezésre sem különösebben érzékeny.

Etimológia

• Berberis

  • nagy valószínűséggel az arab „berberīs / barbaris” szóból ered,

  • amely eredetileg egy savanyú bogyójú cserjét jelölt (a mai borbolyákat),

  • innen vette át a botanikai latin a nemzetségnévként.

• thunbergii

  • a fajnév Carl Peter Thunberg (1743–1828) svéd orvos és botanikus nevét őrzi,

  • Thunberg Linnaeus tanítványa volt, és Japán, Dél-Afrika flórájának klasszikus kutatója; számos ázsiai dísznövény viseli a nevét.

Kertészeti megjegyzések

• Előnyök:

  • nagyon edzett, igénytelen, jó télálló,

  • óriási fajta-választék (piros, sárga, tarka levelű; magas és törpe formák),

  • sövénynek, szegélynövénynek, talajtakarónak is alkalmas,

  • erősen tüskés – védősövénynek kiváló.

• Hátrányok:

  • egyes vidékeken (különösen Észak-Amerikában) inváziós, természetközeli élőhelyek közelében óvatosan ültetendő,

  • az erős tövisek miatt forgalmas gyalogút mellé, gyerekek közelébe csak megfontoltan kerüljön.