Morfológia
A Berberis thunbergii (Thunberg-borbolya, japán borbolya) lombhullató, alacsony vagy közepes termetű, sűrűn elágazó, tövises cserje, amely általában 0,5–2 méter magas. Habitusa gömbölyded vagy szélesen szétterülő, ágai gyakran ívesen lehajlók. Hajtásai vékonyak, barnásak, rajtuk többnyire egyszerű, rövid tövisek találhatók.
Levelei kicsik, visszás-tojásdadok, ép szélűek, nyáron világos- vagy középzöldek, ősszel élénk vörösre, narancsosra színeződnek. A levelek rövid hajtásokon csomókban állnak. Virágai tavasszal nyílnak, aprók, sárgák, gyakran kívül vörhenyes árnyalatúak, egyesével vagy kis csoportokban jelennek meg. Termése megnyúlt, élénkpiros bogyó, amely ősszel és gyakran télen is a bokron marad.
Növényföldrajz
A faj Kelet-Ázsiában őshonos, elsősorban Japánban és Kínában fordul elő. Természetes élőhelyein erdőszegélyeken, cserjésekben, domb- és hegyvidéki területeken található.
Ökológiai igények
A Berberis thunbergii napos vagy félárnyékos fekvésben fejlődik a legszebben. Talajban kifejezetten igénytelen, jól alkalmazkodik a különböző talajtípusokhoz, ha azok jó vízáteresztőek. A szárazságot viszonylag jól tűri, a pangó vizet nem kedveli. Fagytűrése kiváló, ezért széles körben használható mérsékelt égövön. Városi környezetben is jól megél, és a metszést kiválóan tűri.
Felhasználás
Az egyik leggyakrabban ültetett díszcserje. Alkalmas alacsony vagy közepes sövénynek, szegélynövénynek, rézsűk beültetésére, cserjecsoportokba és szoliterként is. Sok fajtája ismert különböző lombszínekkel (zöld, sárga, vörös). Tövisessége miatt védősövényként is használható. Termése madarak számára táplálék.
Etimológia
A Berberis név arab eredetű növénynévből származik. A thunbergii fajnév Carl Peter Thunberg svéd botanikus nevét őrzi, aki a kelet-ázsiai flóra kutatásában játszott jelentős szerepet.
Addisonia (1916-1964), vol. 10 (1925), t. 350
