Berberis vulgaris - sóskaborbolya

Általános jellemzés

• Család: Berberidaceae – borbolyafélék

• Életforma: lombhullató, erősen tövises cserje

• Méret: 1–3(–4) m magas, hasonló szélességű, sűrű, kusza bokrot képez

• Habitus:

  • sok, elágazó, ívesen lehajló, gyakran „bozótos” jellegű ág

  • nagyon könnyen sűrű, áthatolhatatlan cserjést alkot

Hajtás, tüskék

• Fiatal hajtások zöldes–vörhenyesek, később szürkésbarnára érnek.

• A rövid hajtások tövén hármas osztatú, 1–2 cm-es tüskék ülnek – nagyon szúrós faj.

Levél

• Váltakozó állású, egyszerű levelek, többnyire kis csomókban a rövid hajtásokon.

• Alak: fordított tojásdad–elliptikus, 1–4 cm hosszú.

• A levéllemez szélén jellegzetesen erős, fűrészes–tüskés fogazat – fontos különbség a B. thunbergii többnyire ép szélű leveleihez képest.

• Szín: felül középzöld, fonák világosabb.

• Ősszel sárgás–narancsos–piros árnyalatokra színeződhet.

Virág

• Tavasszal (április–május) virágzik.

• Virágok:

  • kicsik, élénksárgák, 5–6 mm átmérővel,

  • lecsüngő, 10–20 virágú fürtökben („csengettyű-sorok”) lógnak az ágakról, messziről is feltűnőek.

Termés

• Piros, hosszúkás bogyótermés (áltermés), 7–10 mm hosszú.

• Nyáron–ősszel érik, fürtökben lóg, a fagyokig sokszor fennmarad.

• Erősen savanyú, de ehető, hagyományosan szárítva, lekvárnak, szörpnek használták – ma is van gasztronómiai jelentősége (pl. közel-keleti konyha).

Növényföldrajz, élőhely

• Őshonos:

  • szinte egész Európában,

  • Nyugat- és Közép-Ázsiában, a Kaukázus vidékétől egészen Irán, Közép-Ázsia egyes részeiig.

• Magyarországon is őshonos, főleg domb- és hegyvidéki területeken.

Élőhely

• Száraz, meleg, napos–félárnyékos helyeket kedvel:

  • erdő- és cserjeszegélyek,

  • sziklagyepek, száraz tölgyesek,

  • parlagok, legelők, útszélek, töltések.

• Jól tűri a meszes, sovány, köves talajokat, szárazságtűrő, igénytelen.

• Erős sarjképzése és madarak által terjesztett magjai miatt könnyen terjed, helyenként nagy cserjéseket alkot.

Történetileg sok helyen visszaszorították, mert köztesgazdája a gabonarozsdának (Puccinia graminis), ezért gabonatermő vidékeken irtották.

Etimológia

• Berberis

  • valószínűleg az arab berberīs / barbaris szóból származik,

  • ez eredetileg egy savanyú bogyójú cserjét jelölt (a borbolyát),

  • innen vette át a botanikai latin nemzetségnévként.

• vulgaris

  • latinul „közönséges, általános, szokásos”,

  • arra utal, hogy ez a faj a nemzetség egyik legelterjedtebb, „mezei” képviselője Európában.

Használat

• Gyümölcs:

  • savanyúsága miatt fűszer, savanyító – vadon gyűjtve lekvár, zselé, szörp készülhet belőle,

  • sok C-vitamint tartalmaz.

• Dísznövény: ma már ritkábban ültetik, mert vannak dekoratívabb, nem inváziós Thunberg-hibridek; ugyanakkor tüskés, sarjadzó, erősen védő sövénynek használható.

• Erdészeti–mezőgazdasági oldal:

  • rozsdabetegség miatt gabonaterületek közelében nem szerencsés,

  • természetközeli cserjésekben viszont értékes vadgyümölcs és madárcserje.