Morfológia
A Betula pendula ‘Fastigiata’ lombhullató, karcsú, oszlopos vagy keskeny tojásdad koronájú díszfa. Rendszerint 8–15 méter magasra nő, miközben koronája viszonylag keskeny marad. Fiatal korban erősen felfelé törő ágrendszerű, később is megtartja szűk, függőleges jellegét. Kérge fiatalon fehéres, később jellegzetesen fehér, alsóbb részen sötétebben repedező lehet. Vékony hajtásai barnásak, a fajra jellemzően kissé csüngők lehetnek, bár a fajta összhatása jóval oszloposabb, mint az alapfajé. Levelei rombuszos-tojásdadok, hegyes csúcsúak, szélük kétszeresen fűrészes. Tavasszal friss zöldek, nyáron középzöldek, ősszel élénksárgára színeződnek. Virágai barkák, tavasszal jelennek meg, termése apró szárnyas makkocska.
Ökológiai igények
A ‘Fastigiata’ napfénykedvelő fa, világos fekvésben fejlődik a legszebben. A jó vízáteresztő, mérsékelten üde talajokat kedveli, de viszonylag sokféle talajtípushoz képes alkalmazkodni. A túl kötött, levegőtlen, pangó vizes talajt rosszul viseli. Inkább hűvösebb, nem túl száraz fekvésben érzi jól magát, mert a tartós hőség és aszály gyengítheti. Fagytűrése jó, ezért a mérsékelt égövben megbízhatóan nevelhető. Városi környezetben is használható, de szélsőségesen száraz, forró helyekre nem ez a legjobb nyírforma.
Felhasználás
Elsősorban díszfaként ültetik, különösen ott, ahol a keskeny, oszlopos habitus előnyt jelent. Jól használható kisebb előkertekben, utcafrontokon, utak mentén, fasorokban és olyan helyeken, ahol a szélesség korlátozott, de függőleges hangsúlyra van szükség. Fehér kérge és sárga őszi lombszíne miatt több évszakban is dekoratív. Modern és természetes hatású kertekben egyaránt jól alkalmazható, szoliterként és sorfaként is mutatós.
Etimológia
A Betula latin eredetű név, jelentése nyír. A pendula fajnév jelentése „csüngő”, ami az alapfaj finoman lehajló hajtásaira utal. A ‘Fastigiata’ fajtanév latin eredetű, jelentése „oszlopos”, „szorosan felfelé törő”, amely pontosan a fajta keskeny, felálló koronáját írja le.
