Morfológia
A Betula pubescens var. litwinowii lombhullató, közepes termetű fa, amely általában 10–20 méter magasra nő, kedvező termőhelyen ennél magasabb is lehet. Koronája többnyire keskenyebb tojásdad vagy lazán kerekded, ágrendszere finomabb, könnyedebb hatású. A fiatal hajtások – a molyhos nyírhoz illően – többnyire szőrösek vagy pelyhesek, ami fontos bélyeg. Kérge világos, fehéres vagy szürkésfehér, idősebb korban az alsó törzsszakaszon sötétebbé, repedezettebbé válhat.
Levelei váltakozó állásúak, tojásdadok vagy széles elliptikusak, röviden kihegyesedők, szélük finoman fűrészes. Az alapfajhoz hasonlóan a levélalak inkább kerekdedebb, kevésbé rombuszos, mint a bibircses nyírnál. A levélfonák és a fiatal levélnyelek gyakran enyhén szőrösek. Virágzata barka, termése apró, szárnyas makkocska.
Növényföldrajz
Ez a változat a Kaukázus vidékéhez kötődik, elsősorban a Kaukázus magasabban fekvő, hűvösebb, párásabb területein fordul elő. Természetes élőhelyei többnyire hegyvidéki erdők, erdőszegélyek, nedvesebb lejtők és völgyek. Földrajzi értelemben a molyhos nyír délkeleti, hegyvidéki alakjai közé tartozik.
Ökológiai igények
A Betula pubescens var. litwinowii a hűvösebb, csapadékosabb, kiegyenlítettebb klímát kedveli. Legszebben üde, jó vízellátású, humuszos, savanyú vagy gyengén savanyú talajokon fejlődik. A nedvesebb termőhelyeket jobban viseli, mint sok más nyír, de a tartós pangó víz neki sem kedvez. Fényigényes, bár fiatalon némi oldalárnyékot elviselhet. Fagytűrése jó, a hosszan tartó szárazságot viszont kevésbé tűri.
Eltérés az alapfajtól
Az alapfajhoz, a Betula pubescens-hez képest a var. litwinowii többnyire hegyvidéki eredetű, robusztusabb vagy helyenként karcsúbb habitusú, és erősebben kötődik a hűvös, nedves, kaukázusi termőhelyekhez. Az eltérések gyakran finomak: a hajtások szőrözöttsége, a levélalak, valamint az ökológiai alkalmazkodás alapján különítik el. Inkább földrajzi és kisebb morfológiai változatnak tekinthető, mint feltűnően különálló alaknak.
Felhasználás
Elsősorban dendrológiai és gyűjteményes jelentőségű növény. Parkokban, arborétumokban, botanikus kertekben és természetes hatású, hűvösebb fekvésű kertekben lehet értékes. Olyan helyen mutat a legszebben, ahol finom lombja, világos kérge és könnyed koronája érvényesülhet. Erdészeti jelentősége kisebb, inkább botanikai változatként érdekes.
Etimológia
A Betula latin eredetű név, jelentése nyír. A pubescens jelentése „szőrös, pelyhes”, ami a fiatal hajtások és egyéb növényi részek finom szőrözöttségére utal. A litwinowii fajtanév Litvinov vagy Litwinow nevét őrzi, vagyis tiszteletnév, amely egy botanikus vagy növénygyűjtő emlékét tartja fenn.
