Buxus sempervirens - puszpáng, bukszus

Általános jellemzés

• Család: Buxaceae – puszpángfélék

• Életforma: örökzöld cserje vagy kis fa

• Méret: többnyire 1–6 m magas, ritkán akár 8–10 m-es kis fává is megnőhet; törzse max. 20–40 cm átmérőjű.

• Növekedés: nagyon lassú, igen hosszú életű faj.

Kéreg, lomb

• Kéreg fiatalon sima, szürkés, idősebb korban finoman repedezett.

• Levelek:

  • átellenes állásúak, kicsik, tojásdad–elliptikusak,

  • kb. 1,5–3 cm hosszúak, 0,5–1,3 cm szélesek,

  • szélük ép, enyhén visszahajló,

  • fényes sötétzöld felül, világosabb zöld az alsó oldalon, vastag, bőrszerű lemez – egész évben zöld (örökzöld).

Virág, termés

• Egylaki, de hím és női virág elkülönülten, kis gömbös virágzatokban a levélhónaljban.

• Virágok nagyon kicsik, zöldessárgák, szirmaik nincsenek, de illatosak; tavasszal nyílnak, rovarporozta faj.

• Termés: háromrekeszes tok, mindegyik rekeszben 1–2 (összesen 3–6) fényes fekete magszem ül.

Faanyag

• A faanyaga – a „boxwood” – rendkívül kemény, sűrű, finom szövetű, szinte évgyűrűk nélküli;

  • alkalmas finom faragáshoz, metszőlemezekhez, fúvós hangszerekhez, esztergályos munkákhoz, szerszámnyelekhez, sőt helyenként az elefántcsont vagy ébenfa pótlására is használták.

Növényföldrajz és élőhely

Őshonos elterjedés

• Nyugat- és Dél-Európa, Északnyugat-Afrika és Délnyugat-Ázsia:

  • déli Angliától, Írországtól és Franciaországtól

  • a mediterrán térségen át Spanyolország, Olaszország, Balkán, Görögország,

  • Észak-Afrika (Marokkó környéke) és

  • kelet felé a Törökország–Kaukázus–Észak-Irán térségéig; sok szerző a kaukázusi Buxus colchica és a hyrcaniai B. hyrcana formáit is ide vonja, így a faj areálja egészen a Kaszpi-tengerig és a Ny-Himalája előteréig terjedhet.

• Számos helyen elvadult / meghonosodott dísznövényként Észak-Amerikában, Új-Zélandon stb.

Élőhely

• Legtípusosabban mészkövön, mészben gazdag talajokon fordul elő:

  • mészkő- és dolomit-sziklagyepek, száraz cserjések,

  • bükkösök, gyertyános-tölgyesek aljnövényzetében: gyakran beech (Fagus) és yew (Taxus) társaságában.

• Különösen ismert az angliai Box Hill (Surrey), amely az ősi puszpángos erdőségekről kapta a nevét.

Kertészeti helyzete, problémák

• Nagyon régi, klasszikus dísznövény sövényekhez, topiáriához, már a római kertészet is használta; a reneszánsz–barokk parterrek jellegzetes növénye.

• Napjainkban komoly gondot okoz több kártevő és betegség:

  • puszpángmoly (Cydalima perspectalis) – erős lombveszteséget, teljes lecsupaszodást okozhat,

  • box blight (gombás levél- és hajtáspusztulás – főleg Calonectria/Cylindrocladium fajok).

Etimológia

• Buxus – a latin buxus a görög pyxos / puxos szóból származik, ez volt az ókori „puszpángfa” neve. Valószínűleg a görög pyknos („sűrű, tömör”) szóból ered, utalva a fa sűrű, tömör, nagyon kemény anyagára.

• sempervirens – latinul:

  • semper = „mindig”,

  • virens = „zöld, zöldellő”.

  • Jelentése: „mindig zöld”, vagyis örökzöld – a faj legfeltűnőbb tulajdonságát írja le.