Morfológia
A Buxus sempervirens 'Suffruticosa' (szegélypuszpáng) a közönséges puszpáng legismertebb törpe növekedésű fajtája. Rendkívül lassú növekedésű, sűrűn elágazó, örökzöld cserje, amely rendszerint 0,5–1 méter magasra nő, de idős korban ritkán az 1,5 métert is elérheti.
Hajtásai rövidek, tömötten állnak, ezért a növény szinte párnaszerű vagy tömör gömb alakú megjelenésű. Levelei aprók, többnyire 1–2 cm hosszúak, tojásdadok vagy kerekdedek, fényes sötétzöldek. Az ízközök rendkívül rövidek, ami a fajta jellegzetesen sűrű habitusát eredményezi.
Virágai aprók, sárgászöldek, tavasszal nyílnak. Díszítő értékük csekély, de a méhek számára értékes nektárforrást jelentenek. Termést ritkán hoz.
Ökológiai igények
A szegélypuszpáng jól fejlődik napos, félárnyékos és árnyékos fekvésben egyaránt. A humuszban gazdag, jó vízellátású, de jó vízáteresztő képességű talajokat kedveli. A meszes talajokat jól tűri.
Lassú növekedése ellenére hosszú életű növény. A szárazságot mérsékelten viseli, de tartós aszályban lombja károsodhat. Fagytűrése jó, ugyanakkor a téli napsütés és a kiszáradás időnként levélperzselést okozhat.
Az utóbbi években Európa-szerte jelentős károkat okoz rajta a puszpángmoly (Cydalima perspectalis) és a puszpángpusztulást előidéző gombabetegségek.
Felhasználás
A Buxus sempervirens 'Suffruticosa' évszázadokon át a formális kertek egyik legfontosabb növénye volt. Elsősorban alacsony nyírt sövények, szegélyek, parterrek és labirintusok kialakítására alkalmazzák.
Kiválóan tűri a nyírást, ezért geometrikus formák, gömbök, kúpos alakzatok és egyéb topiáriák készítésére is alkalmas. Tömött habitusa miatt történelmi kastélykertek és kolostorkertek jellegzetes növénye.
Kis mérete miatt sírkertekben, előkertekben és dézsás növényként is gyakran használják.
Etimológia
A Buxus a puszpáng ókori latin neve. Eredete valószínűleg a görög pyxis („doboz”, „szelence”) szóval függ össze, mivel kemény faanyagából kis tárolódobozokat készítettek.
A sempervirens latin szó, jelentése „mindig zöld”, „örökzöld”, amely a növény egész évben megmaradó lombjára utal.
A 'Suffruticosa' latin eredetű kertészeti név. A suffrutex jelentése „félcserje” vagy „alacsony cserje”, a név tehát a fajta törpe termetére és tömött növekedésére utal.
A magyar szegélypuszpáng elnevezés arra utal, hogy ezt a fajtát hagyományosan virágágyások és utak szegélyezésére ültették. Európa történeti kertművészetének egyik legismertebb és leggyakrabban alkalmazott növénye.
