Morfológia
A Buxus sinica (kínai puszpáng) lassú növekedésű, örökzöld cserje vagy kisebb fa, rendszerint 1–4 méter magas. Habitusa sűrű, tömött, finoman elágazó. Ágai vékonyak, fiatalon zöldesek, később szürkésbarnák.
Levelei átellenes állásúak, kicsik, elliptikusak vagy tojásdadok, bőrszerűek és fényes sötétzöldek. A levélfonák világosabb árnyalatú. A lomb egész évben dekoratív, és jól viseli a metszést.
Virágai aprók, sárgászöldek, kevéssé feltűnők, tavasszal nyílnak a levélhónaljakban. Enyhén illatosak lehetnek. Termése háromrekeszű toktermés, amely éréskor felreped.
Növényföldrajz
A faj Kelet-Ázsiában őshonos, elsősorban Kínában, Tajvanon és a Koreai-félsziget egyes részein fordul elő. Hegyvidéki erdőkben, cserjésekben és sziklás lejtőkön él.
Ökológiai igények
A Buxus sinica félárnyékos vagy napos fekvésben fejlődik jól. A humuszban gazdag, jó vízáteresztő, mérsékelten üde talajokat kedveli. A meszes talajokat általában jól viseli. Jó árnyéktűrő és kiválóan nyírható, ezért sövényként is használható. A tartós pangó vizet nem kedveli. Fagytűrése jó, bár az erős téli szelek károsíthatják a lombot.
Etimológia
A Buxus latin eredetű név, jelentése puszpáng. A sinica latin szó, jelentése „kínai”, amely a faj kelet-ázsiai, elsősorban kínai eredetére utal.
Megjegyzés
A var. insularis-ból származó fajták (pl. ‘Green Velvet’, ‘Wintergreen’, ‘Green Gem’) a közönséges puszpángnál jobb fagytűrésűek, kompaktabb, alacsonyabb sövényekre alkalmasak, és sok helyen alternatívát jelentenek a puszpángmollyal súlyosan fertőzött B. sempervirens helyett.
