Általános jellemzés
-
Család: Buxaceae – puszpángfélék
-
Életforma: örökzöld cserje vagy kis fa
-
Magasság: természetben többnyire 1–3(–4) m, ritkán nagyobbra is nőhet
-
Növekedés: lassú, sűrűn elágazó, tömött koronát ad – a közönséges puszpángnál (B. sempervirens) általában alacsonyabb, „cserjésebb” habitusú.
Hajtás, kéreg, lomb
-
Fiatal hajtások gyakran négyélűek (tetragonálisak), enyhén szőrösek, később hengeresednek, hosszanti bordákkal.
-
Levelek:
-
átellenes állásúak, bőrneműek,
-
alakjuk széles tojásdad–széles fordított tojásdad,
-
többnyire 1–2,5(–3) cm hosszúak – ezért „kislevelű” puszpángnak is mondják.
-
csúcsuk tompa vagy enyhén bemetszett, szélük ép, kissé visszahajló,
-
felszínük fényes közép–sötétzöld, fonákjuk világosabb.
-
Virág, termés
-
Egylaki, a hím és női virágok kicsi, sűrű gomolyokban ülnek a levélhónaljban.
-
Virágok nagyon aprók, zöldessárgák, szirmuk nincs, tavasszal nyílnak; illatuk enyhe, de méheket vonzanak.
-
Termés: közel gömbölyű tok, rövid szarvacskákkal (3 rekeszes), éréskor felreped, a fényes fekete magvak kipattannak.
Növényföldrajz, élőhely
Elterjedés (areál)
-
Őshonos:
-
Kína középső és déli része (pl. Anhui, Gansu, Guangdong, Guangxi, Guizhou, Hubei, Jiangsu, Jiangxi, Shaanxi, Shandong, Sichuan, Zhejiang stb.),
-
Tajvan,
-
Dél-Korea,
-
Japán egyes térségei (pl. Hiroshima környéke).
-
Élőhely
-
kb. 1200–2600 m tengerszint feletti magasságban,
-
hegyvidéki völgyekben, patak- és szurdokoldalakban, lomberdők aljnövényzetében, sziklás lejtőkön fordul elő.
-
Kedveli az üde, humuszos, többnyire meszes vagy semleges kémhatású talajokat, félárnyékban–árnyékban is jól érzi magát, de napos helyen is megél, ha nem szárad ki.
Változatok (röviden)
A fajnak több, florisztikailag elkülönített változata van, pl.:
-
var. sinica – „alaptípus”, Kína középső–déli része, Japánba is betelepítve,
-
var. insularis (szinonima: Buxus koreana, korábban B. microphylla var. koreana) – koreai puszpáng, D-Korea, Japán déli része; ebből származik a legtöbb hidegtűrő kerti fajta (pl. ‘Wintergreen’, ‘Green Velvet’, ‘Green Gem’, ‘Green Mountain’ stb.),
-
var. intermedia – Tajvan,
-
var. parvifolia, pumila, vacciniifolia – különböző kínai hegységekben, részben törpe termetű, nagyon kis levelű formák.
Etimológia
-
Buxus – a latin buxus a görög pyxos/puxos szóból ered, az ókori puszpángfa neve; a szó valószínűleg a faanyag nagyon tömör, kemény, finom rostú voltára utal (összefüggésben lehet a pyknos – „sűrű, tömör” – gyökkel).
-
sinica – újlatin melléknév, jelentése „kínai, Kínából való”; a faj elsősorban kínai elterjedésére utal.
Rövid kertészeti megjegyzés
-
A var. insularis-ból származó fajták (pl. ‘Green Velvet’, ‘Wintergreen’, ‘Green Gem’) a közönséges puszpángnál jobb fagytűrésűek, kompaktabb, alacsonyabb sövényekre alkalmasak, és sok helyen alternatívát jelentenek a puszpángmollyal súlyosan fertőzött B. sempervirens helyett.
