Calocedrus decurrens - kaliforniai gyantáscédrus

Jellemzése

• Család: Cupressaceae (ciprusfélék)

• Életforma: nagytermetű, örökzöld fa.

• Magasság: többnyire 30–40 m, kedvező termőhelyen akár 40–60 m, törzse 1–3 m átmérőjű is lehet.

• Korona: fiatalon szabályos, karcsú kúp, idős korban szélesen kúpos, oszlopos–sudaras, oldalt szétterülő ágakkal.

Kérge, hajtásai

• Kéreg fiatalon narancsbarna, sima; később szürkésbarna, mélyen barázdált, hosszú szálas csíkokban leváló, rostos.

• A fa erősen gyantás, aromás illatú, főleg friss vágásnál vagy zúzott lombnál érezhető.

Lomb

• A hajtások lapított, legyezőszerű lombspray-ket alkotnak.

• A levelek apró, pikkelyszerű, hosszasan lefutók („dekurresek”), 2–15 mm-esek, négytagú „álörvökben” ülnek.

• Mindkét oldalon élénk, sötétzöldek, a sztómák kevéssé feltűnőek – ezért a lomb telten zöld színű, nem kékeszöld.

Tobozok

• Porzós tobozok: 6–8 mm hosszúak, sárgásak, a hajtáscsúcsokon ülő apró hengeres füzérek.

• Termős tobozok:

  • 20–35 mm hosszúak, keskenyen tojásdadok,

  • négy fő pikkelyük van (ritkán 6), az alsó pár hordozza a 4 szárnyas magot, a felső pár többnyire meddő, összeforrt lemez.

  • fiatalon zöldek, éréskor sárgás–narancsbarna színűre váltanak, kb. 8 hónap alatt érnek be.

Növényföldrajz, élőhely

• Őshonos elterjedés:

  • Nyugat-Észak-Amerika:

    • Oregon középső–délnyugati részeitől végig Kalifornián át,

    • Ny-Nevada hegyvidékei,

    • ÉNy-Mexikó, Baja California északi része.

• Magassági öv: kb. 50–2900 m tengerszint felett – a parti dombvidéktől a Sierra Nevada magasabb régióiig.

• Élőhely:

  • montán kevert tűlevelű erdők (ponderosa fenyő, sugar pine, Douglas-fenyő, óriás mamutfenyő stb. társaságában),

  • mély, jó vízgazdálkodású, de nyáron is gyakran száraz talajokon.

• Nagyon tűz- és szárazságtűrő faj, vastag kérgének köszönhetően az alacsonyabb intenzitású erdőtüzeket jól bírja, és az ilyen zavarások után sokszor előnybe kerül a versenytársakkal szemben.

Etimológia

• Calocedrus – a görög kalos („szép”) + kedros („cédrus”) szavakból: „szép cédrus”, utalva dekoratív habitusára és illatos, cédrusra emlékeztető fájára.

• decurrens – latin decurro („lefut, lefelé fut”) melléknévi igenévből; botanikai értelemben „lefutó”, azaz a levélpikkelyek hosszan lefutnak a hajtás tengelyén – erre utal a fajnév.

•  

Védettség, természetvédelmi helyzet

• IUCN-státusz: LC – Least Concern (nem veszélyeztetett).

• Elterjedése viszonylag széles, és sok helyen gyakori, fontos elegyfafaj a montán erdőkben; a fő veszélyt inkább az erdőgazdálkodási gyakorlat és a klímaváltozás hosszú távú hatása jelenti, de jelenleg nem sorolják a veszélyeztetett koniferek közé.

Használat, kertészeti jelentőség

• Fája könnyű, tartós, gyantás illatú, ezért:

  • külső falburkolatokra, zsindelyre, kerítésekre,

  • belső burkolatokra, ládákra, régebben ceruzafának használták nagy mennyiségben.

• Őslakos kaliforniai népek gyógynövényként, kosárfonásra, íjkészítéshez, építkezéshez és tűzgyújtáshoz is használták.

• Kertészetben oszlopos, illatos, télizöld díszfa, mérsékelt–meleg, száraz nyarú klímán (Kalifornia, mediterrán vidékek, Óceáni-Európa egy része) különösen bevált; hazai viszonyok közt is ültetik parkokba, arborétumokba, jó vízlefolyású talajra.