Caragana arborescens - sárga borsófa, szibériai borsócserje

Általános jellemzés

• Család: Fabaceae (Pillangósvirágúak)

• Életforma: lombhullató cserje vagy kis fa

• Magasság: általában 3–5 m, jó helyen akár 6–7 m magas, többtörzsű, sűrű bokrot képez.

• Növekedés: gyors, fiatalon erőteljesen sarjadzik.

Kéreg, hajtás

• Kéreg fiatalon zöldes–szürkésbarna és sima, idősebb korban barnásszürke, enyhén repedezett.

• Hajtások vékonyak, gyakran kissé bordázottak, zöldes-barnák; fiatalon hajlékonyak, idővel merevebbek.

Levél

• Tipikus pillangós levél:

  • párosan szárnyalt összetett levél,

  • 8–12 kis levélke + véglevélke,

  • a levélkék keskeny tojásdad–lándzsásak, 1–3 cm hosszúak.

• Tavasszal friss világoszöld, nyáron középzöld lomb.

Virág

• Április–májusban virágzik, gyakran még a teljes lombfakadás előtt vagy azzal egyidőben.

• Virágok:

  • magányosan vagy 1–2-esével ülnek a levélhónaljban,

  • élénksárga, pillangósvirágú (mint egy nagyobb borsóvirág),

  • jó méhlegelő, de illata nem túl erős.

Termés

• Hüvelytermés, vékony, keskeny, 3–5 cm hosszú, éréskor barnára szárad és felnyílik.

• Benne több apró, sárgás–barnás borsószem-szerű mag – innen a „borsófa” név.

A gyökerein nitrogéngümők fejlődnek (mint a legtöbb pillangósnál), így szegény talajon is jól boldogul és javítja a talaj nitrogéntartalmát.

Növényföldrajz, élőhely

Őshonos elterjedés

• Főként Kelet-Európa és Nyugat–Közép-Ázsia:

  • Oroszország európai része kelet felé,

  • Nyugat- és Dél-Szibéria,

  • Kazahsztán, Mongólia, ÉK-Kína környéke.

• Természetes élőhelyei: sztyepp, erdőssztyepp, ligetes száraz erdők pereme, folyóvölgyek homokos teraszai.

Másodlagos elterjedés

• Sok országba betelepítették: díszcserje, szélfogó és védőfásítás céljára:

  • Európa nagy részén,

  • Észak-Amerikában,

  • más mérsékelt övi területeken.

• Több helyen kivadul, egyes országokban már inváziós fajként kezelik száraz gyepeken, erdőszéleken.

Ökológiai igények

• Nagyon edzett faj:

  • kiváló szárazságtűrés,

  • fagytűrése nagyon jó (kontinentális teleket is jól bír),

  • a szegény, homokos, meszes talajokat is elviseli.

• A pangó vizet, tartósan vizes talajt viszont nem kedveli.

• Fényigényes, árnyékban ritkul, felkopaszodik.

Felhasználás

• Szélfogó, védősáv, mezővédő erdősávokban (gyors növekedés, sűrű ágstruktúra).

• Talajvédő, homokmegkötő faj száraz, széleróziónak kitett területeken.

• Dísznövényként ritkábban használják ma, de régebbi parkokban, tanyák körül gyakori.

• Magjai fehérjedúsak, helyenként takarmányként is kipróbálták (szibériai „peashrub”), de nagyüzemi jelentősége csekély.

Etimológia, védettség

• Caragana – valószínűleg török/kazah eredetű névalak (a sztyeppei népek több hasonló hangzású nevet használnak cserjékre), innen emelték át tudományos névnek.

• arborescens – latin arbor = fa; arborescens = „fává növő, fásodó”. Arra utal, hogy a nemzetség több alacsony, félig cserjeszerű formájához képest ez a faj szinte kis fává nő.

Védettség

• Nem védett faj, sem nemzetközi, sem magyar jogszabályok szerint; ellenkezőleg, sok helyen telepített, sőt terjedése miatt problémás lehet természetközeli élőhelyeken.