Alapadatok, habitus
-
Alapfaj: Caragana arborescens – szibériai borsófa / sárga borsófa
-
Életforma: lombhullató, csüngő koronájú díszcserje / kis fa
-
Méret (általában oltványként):
-
oltási magasságtól függően 1,5–3 m
-
a korona szélessége gyakran eléri vagy meghaladja a magasságot
-
-
Habitus:
-
mindig magas törzsre oltva árulják (törzses oltvány),
-
az oltási hely felett az összes hajtás erősen lecsüng, „esernyős”, harangszerű koronát alkot,
-
idős korban igen sűrű, kusza, de nagyon dekoratív szomorú koronájú kis fává alakul.
-
A gyökérzet és az „alany” viselkedése megegyezik az alapfajéval: nagyon szívós, edzett, szárazságtűrő.
Lomb, virág
Levél
-
Mint az alapfajon:
-
párosan szárnyalt levél, sok kis levélkével,
-
a levélkék keskeny tojásdad–lándzsás alakúak,
-
tavasztól őszig világos- / középzöld lomb, kissé „finom, csipkeszerű” összhatással.
-
Virág
-
Tavasszal (április–május) virágzik.
-
A hajtásokon élénksárga, pillangós virágok ülnek, mint egy nagy borsóvirág.
-
A csüngő ágak miatt a virágok szemmagasságban, közelről is jól látszanak, szép látvány egy kisebb kerti térben is.
Termés
-
Keskeny hüvelytermések, bennük borsószem-szerű magokkal; díszértékük kisebb, inkább botanikai érdekesség.
Igények, ellenálló-képesség
-
Fény: kifejezetten napkedvelő – teljes napon érzi magát a legjobban.
-
Talaj:
-
nagyon tűrőképes,
-
elboldogul száraz, köves, meszes, sovány talajon is,
-
a pangó vizet nem szereti.
-
-
Klíma:
-
kiváló fagytűrés,
-
kontinentális, hideg teleket jól bír, szeles fekvésbe is bátran ültethető.
-
-
A gyökérgümők miatt nitrogént köt, így gyenge talajokon is jól fejlődik.
Használat a kertben
-
Szoliter:
-
kisebb kertekben, előkertben, pázsitfolt közepén figyelemfelkeltő „szomorú” fa,
-
különösen szépen mutat nyitott, napos helyen, ahol a korona alakja jól érvényesül.
-
-
Térképzés:
-
ülőhelyek, kis pihenősarok mellé ültetve árnyékot adó, kis „zöld esernyő”,
-
sziklakertek, rézsűk fölé ültetve a csüngő hajtások látványosak.
-
-
Fenntartás, metszés:
-
alapvetően kevés metszést igényel,
-
csak a túl hosszú, „kilógó” vesszőket, illetve a törzs alól előtörő vadalany-hajtásokat kell időnként visszavágni, eltávolítani.
-
Etimológia
-
Caragana – sztyeppei, török eredetű névből került a botanikai latinba, több borsócserje-fajra használták.
-
arborescens – latinul: „fává növő, fásodó”, utalva arra, hogy a nemzetség több, alacsony, bokorszerű tagjához képest ez kis fatermetű.
-
‘Pendula’ – latin pendulus = „csüngő”;
-
a fajtanév szó szerint a csüngő ágrendszerre utal, ahogy más „pendula” fajtáknál (szomorú nyír, szomorú bükk, stb.).
-
