EN: Pennsylvania sedge
DE: Pennsylvania-Segge
ES: cárice de Pensilvania
Morfológia
A Carex pensylvanica — pennsylvaniai sás — alacsony termetű, évelő, tarackos növekedésű sásféle. Többnyire 15–30 cm magas, virágzati száraival együtt ritkán valamivel magasabb. Finom, laza, fűszerű levélszőnyeget képez, ezért megjelenése kevésbé „durva sásos”, inkább lágy, természetes gyepszerű hatású.
Levelei keskenyek, szálasak, 1–3 mm szélesek, középzöldek vagy kissé világoszöldek. A levélzet ívesen kihajló, finom szerkezetű, alacsony gyepet alkot. Rövid tarackokkal lassan terjed, idővel összefüggő, alacsony talajtakaró állományt képezhet.
Virágzata tavasszal jelenik meg. A virágzati szárak vékonyak, a levelek fölé emelkednek. A porzós és termős füzérkék aprók, barnásak vagy zöldesbarnák, díszítőértékük visszafogott. A növényt kertészeti szempontból nem virágzata, hanem finom, árnyéki gyepet idéző lombja miatt értékelik.
Növényföldrajz
A Carex pensylvanica Észak-Amerika keleti és középső részén őshonos. Különösen az Egyesült Államok keleti erdővidékein gyakori, de Kanadában is előfordul.
Jellemző előfordulási területei:
-
Északkelet-Amerika,
-
az Egyesült Államok keleti és középső része,
-
Kanada délkeleti részei,
-
az Appalache-hegység térsége,
-
nagy kiterjedésű lombhullató erdővidékek.
Természetes élőhelyein főként szárazabb vagy mérsékelten üde lombos erdők aljnövényzetében, erdőszegélyeken, tölgyesekben, fenyő-lombos elegyes erdőkben és nyíltabb erdei tisztásokon fordul elő.
Ökológiai igények
A Carex pensylvanica félárnyék- és árnyéktűrő faj. Különösen értékes, mert olyan szárazabb, fás területeken is megél, ahol sok pázsitfű gyengén fejlődik. Teljes árnyékban ritkább lehet, világos félárnyékban viszont szép, összefüggő állományt alkothat.
Talajigénye mérsékelt. Legjobban:
-
humuszos,
-
jó vízáteresztő,
-
közepesen száraz vagy mérsékelten üde,
-
enyhén savanyú vagy semleges,
-
erdei jellegű talajokon fejlődik.
A tartós pangó vizet és a tömörödött, levegőtlen talajt rosszul tűri. Szárazságtűrése a sások között viszonylag jó, különösen árnyékos vagy félárnyékos fekvésben. Forró, száraz, teljes napos helyen viszont gyengébben fejlődik, levelei perzselődhetnek.
Télállósága jó. Fenntartása egyszerű: a régi lombot kora tavasszal vissza lehet vágni vagy kifésülni, hogy az új levelek tisztán fejlődjenek. Nyírást mérsékelten elvisel, de nem klasszikus, rendszeresen taposott pázsitnövény.
Felhasználás
A Carex pensylvanica egyik legértékesebb felhasználási területe az árnyéki, természetes hatású talajtakarás. Észak-Amerikában gyakran ajánlják pázsithelyettesítőként fák alá és szárazabb félárnyékos kertrészekbe.
Felhasználható:
-
árnyéki talajtakaróként,
-
természetes hatású „erdei gyepként”,
-
lombos fák alatt,
-
erdei kertekben,
-
félárnyékos évelőágyakban,
-
ökológiai szemléletű kertekben,
-
alacsony fenntartású növényfelületekben,
-
őshonos és természetközeli észak-amerikai társításokban.
Jól társítható például árnyéki évelőkkel, páfrányokkal, Heuchera, Tiarella, Phlox divaricata, Geranium maculatum, Eurybia, Solidago caesia és más erdei aljnövényzeti fajokkal.
Díszértéke finom, alacsony, fűszerű textúrájában rejlik. Nem látványos virágú növény, hanem csendes, szerkezetadó, talajtakaró faj.
Etimológia
A Carex latin eredetű név, amelyet már az ókorban is használtak sásszerű növényekre. A név a sások keskeny, gyakran éles szélű leveleivel hozható kapcsolatba.
A pensylvanica fajnév Pennsylvania nevéből ered. A botanikai névben a „pensylvanica” egy n-nel írt régi latin alak, amely az amerikai Pennsylvania államra utal. Ez a faj észak-amerikai, különösen keleti-észak-amerikai elterjedésére utal.
A magyar pennsylvaniai sás név ennek közvetlen fordítása: olyan sásfajt jelöl, amelynek neve Pennsylvania földrajzi nevéhez kapcsolódik.
