EN: remote sedge
DE: Winkel-Segge
ES: cárice remota
Morfológia
A Carex remota — laza sás vagy ritkás sás — évelő, csomós növekedésű sásféle. Általában 30–60 cm magas, kedvező, nedves, árnyas termőhelyen ennél magasabb is lehet. Finom, laza megjelenésű növény, nem alkot erőteljes, tömött zsombékot, inkább elegáns, ívesen kihajló levélcsomókat képez.
Levelei keskenyek, szálasak, élénk- vagy középzöldek, rendszerint lágyabb tapintásúak, mint sok szárazabb élőhelyen élő sásé. A levelek ívesen lehajlanak, ezért a növény természetes, erdei hatású.
Virágzati szára vékony, felálló vagy kissé bókoló. A füzérkék aprók, zöldesek vagy barnászöldek, és egymástól feltűnően távol helyezkednek el a hosszú virágzati tengelyen. Ez a faj egyik legfontosabb felismerő bélyege: a virágzat laza, „megszakított”, nem tömött. A füzérkék többnyire ülők vagy rövid kocsányúak, a murvalevelek gyakran levélszerűek és hosszúak.
Termése apró makkocska, amelyet tömlő vesz körül. A magok nedves erdei környezetben csírázhatnak, de a növény elsősorban csomósan fejlődik, nem agresszíven tarackol.
Növényföldrajz
A Carex remota európai–nyugat-ázsiai elterjedésű faj. Európa nagy részén előfordul, főként üde, árnyas lomberdőkben és vízfolyások mentén. Elterjedése Nyugat-Ázsiáig és a Kaukázus térségéig is kiterjed.
Jellemző előfordulási területei:
-
Nyugat-Európa,
-
Közép-Európa,
-
Dél-Európa hegy- és dombvidékei,
-
Kelet-Európa egyes részei,
-
a Balkán,
-
Kis-Ázsia,
-
a Kaukázus térsége.
Magyarországon is őshonos, főként üde erdőkben, szurdokerdőkben, patakvölgyekben, forráslápok környékén és nedves erdei utak mentén fordul elő.
Ökológiai igények
A Carex remota félárnyék- és árnyékkedvelő növény. Leginkább erdei mikroklímában, szórt fényben, párásabb, hűvösebb környezetben fejlődik jól. Tűző napon csak akkor marad szép, ha a talaj tartósan üde vagy nedves.
Kedveli:
-
az üde vagy nedves talajt,
-
a humuszban gazdag erdei talajt,
-
a jó vízgazdálkodású, de nem teljesen pangó vizes termőhelyet,
-
az árnyékos vagy félárnyékos fekvést,
-
a párás mikroklímát.
Természetes élőhelyein gyakran patakok, források, szivárgóvizes lejtők és nedves erdei mélyedések közelében él. A tartós kiszáradást rosszul tűri; száraz nyarakon visszahúzódhat vagy kiritkulhat. A nagyon kötött, levegőtlen, pangó vizes talajt sem kedveli, bár az időszakosan nedves körülményeket jól viseli.
Télállósága jó. Fenntartása egyszerű: tavasszal az elszáradt lomb visszavágható vagy kifésülhető.
Felhasználás
A Carex remota természetes hatású, árnyéki vagy félárnyéki díszsás. Különösen alkalmas erdei kertekbe, patakpartokra és üde, árnyas kertrészekbe.
Felhasználható:
-
árnyéki talajtakaróként,
-
erdei kertekben,
-
patakpartok és kerti vízfolyások mellett,
-
félárnyékos évelőágyásokban,
-
páfrányok és árnyéki évelők között,
-
természetközeli beültetésekben,
-
szurdokkerti vagy ligetes hangulatú kertrészekben.
Jól társítható páfrányokkal, Hosta, Pulmonaria, Asarum, Helleborus, Geranium phaeum, Brunnera, Primula, Tiarella és más üde árnyéki évelőkkel.
Nem feltűnő virágú dísznövény, hanem finom textúrájú, természetes szerkezetadó faj. Jó választás olyan árnyékos kertrészekbe, ahol a cél nem a formális díszítés, hanem az erdei, természetes hangulat.
Etimológia
A Carex latin eredetű név, amelyet már az ókorban is sásszerű növényekre használtak. A név a sások keskeny, gyakran éles szélű leveleivel hozható összefüggésbe.
A remota latin melléknév jelentése „távoli”, „eltávolított”, „ritkásan álló”. A fajnév a virágzat szerkezetére utal: a füzérkék egymástól feltűnően távol, ritkásan helyezkednek el a virágzati tengelyen.
A magyar laza sás vagy ritkás sás név szintén ezt a bélyeget fejezi ki: a faj virágzata nem tömött, hanem laza, megszakított megjelenésű.
