Morfológia
A Carex sylvatica (erdei sás) laza bokrú, évelő sásfaj, amely rendszerint 30–90 cm magas, de kedvező körülmények között az 1 métert is elérheti. Rövid gyöktörzséből sűrű levélcsomók fejlődnek. Szára háromélű, karcsú és enyhén lehajló.
Levelei keskenyek, 4–10 mm szélesek, élénk- vagy sötétzöldek, puhák és hosszúak, gyakran ívesen lehajlanak. A növény összhatása elegáns, laza megjelenésű.
Virágzata hosszúkás, laza füzér. A csúcsi füzér porzós, az alsók termősek. A termős füzérek keskenyek, lazák, gyakran bókolók. A tömlőcskék hosszú csőrűek, ami a faj egyik fontos határozóbélyege. Virágzása általában május és július között történik.
Növényföldrajz
A faj Európa nagy részén, a Kaukázus vidékén és Nyugat-Ázsia egyes területein őshonos. Elterjedése az Atlanti-óceán partvidékétől Kelet-Európáig terjed.
Magyarországon széles körben előfordul, elsősorban a domb- és hegyvidéki erdőkben. A Dunántúli-középhegység, az Északi-középhegység és a nyugat-magyarországi erdős területek jellegzetes növénye.
Ökológiai igények
Az erdei sás üde, párás klímájú élőhelyeket kedvel. Félárnyékos vagy árnyékos környezetben fejlődik a legszebben. Talajigénye mérsékelt, de a humuszban gazdag, jó vízellátású, üde erdőtalajokat részesíti előnyben.
Jól tűri az árnyékolást, ezért zárt lombkoronájú erdők aljnövényzetében is fennmarad. A tartós kiszáradást rosszul viseli, ugyanakkor az átmeneti téli vízbőséget elviseli.
Társulás
A Carex sylvatica elsősorban üde lombos erdők karakterfaja. Gyakori a gyertyános-tölgyesekben, bükkösökben, szurdokerdőkben és ligeterdőkben. Különösen jellemző a közepesen nedves, tápanyagban gazdag erdőtársulások aljnövényzetében.
Gyakran fordul elő együtt olyan fajokkal, mint a szagos müge (Galium odoratum), a salamonpecsétek (Polygonatum spp.), a kapotnyak (Asarum europaeum), a sárga árvacsalán (Lamium galeobdolon) vagy az erdei szélfű (Mercurialis perennis). Jelenléte általában viszonylag természetes, zavaratlan erdei élőhelyre utal.
Etimológia
A Carex a sások ókori latin neve. Eredetét egyes nyelvészek a „vágni”, „metszeni” jelentésű szavakkal hozzák kapcsolatba, utalva a levelek gyakran éles szélére.
A sylvatica latin szó, jelentése „erdei”, „erdőben élő”. A név pontosan tükrözi a faj jellegzetes élőhelyét. A magyar erdei sás elnevezés a tudományos név közvetlen fordítása, és jól kifejezi a növény ökológiai kötődését az árnyas lombos erdőkhöz.
